Rész,  Fezejet

 1     1,  4 |           lovag~Nem is kelle pedig messze menni az alkalmas vőlegény
 2     1,  6 | háztűzhelyétől megváljon, és olyan messze földre elmenjen, amely napkelet
 3     1,  6 |        akarsz megtéríteni, ne menj messze, még a magyarokig se menj,
 4     1,  10|         hogy elutazik fürdőkre, jó messze.~De hát menni kellett. Minden
 5     1,  13|         emlékezetes hely ez itten. Messze, amennyire a szem ellát,
 6     1,  13|            csontváz együtt, másutt messze a törzstől elgurult koponya,
 7     1,  20|            zúgolódik már, hogy oly messze földről eljött; senki sem
 8     1,  22|        laknak, s dyonisiák ünnepén messze hangzik a dythiramb a nyitott
 9     1,  23|      hogyan tűzik ki a Thábor hegy messze felmagasló tornyán (egykor
10     1,  23|    báránykám, tuba virágszálam! De messze estem tőled. Még zokogásodat
11     2,  2 |           A zsombori vár tornyából messze ellátnia Homoród völgyébe.
12     2,  2 |           a kettőnek az arca ott a messze földön. Mindenik zarándok
13     2,  3 |         egy mocsárhoz értünk: nagy messze terülő nádas volt előttünk.
14     2,  3 |             de még az élő állat is messze elkerül: leszállt azoknak
15     2,  17| vezetőjével az erdőből kijutott, a messze elterülő sík rónán ezernyi
16     2,  19|         Menjünk tovább gyalog. Nem messze lehet már az útnak a vége.
17     2,  24|     kibontva a pergamen tekercset, messze hangzó szóval kezdé olvasni
18     2,  29|       kedvenc nőmet. Nem futhattak messze, beduin lovasaim a pusztában
19     2,  31|        néma tanúi. Semmi növényzet messze területen! A felcserepesült
20     2,  31|           előrajzanak; s aztán egy messze benyúló sziklanyelven emelkedik