Rész,  Fezejet

 1     1,  7 |       Szászföldön nem maradt egy gyermek az apai háznál. Fiúk, leányok
 2     1,  7 |       nem hisz a nép, amikor még gyermek, s a gyermek, amikor még
 3     1,  7 |          amikor még gyermek, s a gyermek, amikor még nép? A cudar
 4     1,  7 |    bepiszkolva.~Aztán mind a két gyermek éppen olyan ég felé forgatott
 5     1,  8 |      lovag.~Azzal megfogta a két gyermek kezét, s hitét kötötte hozzá,
 6     1,  12| nemzetbeli koldus, férfi, leány, gyermek és banya. Itt vannak ezek
 7     2,  28|                                A gyermek, aki anyját nem találja~
 8     2,  28|    mondta Máriának, hogy ki az a gyermek ottan.~A szultánnak nem
 9     2,  28|          Mikor Mária odahajolt a gyermek fölé, hogy a köteléket levegye
10     2,  28|         Akkor ismét felkereste a gyermek fekhelyét. Az már aludt.
11     2,  29|           hogy miért mondta ez a gyermek, midőn átölelted: visszajöttél,
12     2,  29|          erre a fájó kérdésre?~A gyermek fölébredt. Mária levette
13     2,  29|      gyönyörtől ragyogó arccal a gyermek ajkaira.~– Látod? Látod? –
14     2,  30| Hetednapra egészen meggyógyult a gyermek. Az éjt végig átaludta,
15     2,  30|          elé.~Mária lebontotta a gyermek szemeiről a kötőléket, s
16     2,  30|          amint azt eltávolítá, a gyermek bámulattól karikára nyílt
17     2,  30|          kalifa örömében sírt.~A gyermek pedig első tekintetével
18     2,  30|             Hallod, mit kérdez e gyermek? Az „én” kérdésem ez. Itt
19     2,  37|          kezdett, mint egy gyáva gyermek.~Óh, minő rémkép! Azt a