Rész,  Fezejet

 1     1,  7 | mondá Zenobius. – Ok visznek engem. Őket pedig viszi az Úrnak
 2     1,  8 |    oldoz. Aki hisz, az követ engem. Az Úr, aki Mózest átvitte
 3     1,  11|  lovag.~– Mért nem hagytatok engem otthon? Az egész úton majd
 4     1,  13|      féreg.~– Egyszer se biz engem. Hanem én akarok vele megcsípetni
 5     1,  22| előre. Be a várba! Diadalra. Engem hagyj itt az én férgeimnek.
 6     1,  23|    bízd te őreá, hogy vigyen engem vissza a te egyetlen drágádhoz,
 7     1,  23|      attól a göröngytől, ami engem eltakar. Ellenben ráemlékezzél
 8     1,  23|    Annám iránt. Ezért hoztál engem, a te láncodhoz kötözve
 9     2,  3 | posványvizet. Ne szoktass te engem máshoz, mert vissza kell
10     2,  3 | annyi tudományra megtanított engem, mintha a hét pecséttel
11     2,  3 | Hanem ezért a prédikációmért engem aligha máglyára nem vetnének. „
12     2,  15|      indultak harcolni; csak engem egyedül hozott más indulat
13     2,  17|     vörös volt: „Ki háborgat engem?” – ordítá fejedelmi haraggal.~
14     2,  19|   elszakadhat ez a lengeség; engem jobban megbír, s ha te tartod
15     2,  29|  megcsalt, meglopott, megölt engem, a legkegyetlenebbül. Egy
16     2,  30|   meggyógyítád, gyógyíts meg engem is. Másnak király vagyok,
17     2,  30| Tenger az a jóság, amivel te engem, minden érdem nélkül megkínálsz;
18     2,  30|     név! Ő volt az áruló, ki engem meggyalázott, ki gyermekem