Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |   menyegzője kettőbe szakadtával, egyedül, menyasszony nélkül baktasson
 2     1,  13|         azután, kinn a pusztában, egyedül a szolgálattevő lovag védelmére
 3     2,  3 |       felment az úrnőjéhez.~Mária egyedül várta: az öccsét elküldé
 4     2,  4 |          a Libanon hegyére, ki az egyedül biztos menedék: a földbe
 5     2,  4 | nekiindulhatott a Havasalföldnek, egyedül az öreg Bálint kíséretében,
 6     2,  13|         bölcsészetet, míg egyszer egyedül kaphatta a professzorát,
 7     2,  15|           mind szentek és igazak, egyedül én vagyok az elkárhozott
 8     2,  15|     indultak harcolni; csak engem egyedül hozott más indulat erre
 9     2,  18|          hozzá kezeit csókolni. Ő egyedül nem tudta, hogy ezekben
10     2,  19|         egy fekete szamárcsődört. Egyedül a szamár sem megy fel az
11     2,  19|        uram! Meddig szenvedsz még egyedül?~Csak ezzel a szóval erősíté
12     2,  25|          az egész nagy sokaságban egyedül te magad tudod.~– No, hát
13     2,  27|         mindenki a kézmozdulatot: egyedül hagyták a nővel.~– Kérlek,
14     2,  30|           hanem a kis Nirgehánnal egyedül. Azzal kellett neki együtt
15     2,  33|       Elaludt már.~Csak maga volt egyedül ébren.~– Isten! Isten! Ne
16     2,  33|        boldogtalan nő, s most már egyedül hajtotta a csónakot a vár
17     2,  33|      téged nem bántanak. Menj oda egyedül. Mi valamelyik barlangjában
18     2,  41|   másvilágon.~Ki áll az útjukban?~Egyedül ő.~Jó volna meghalni! Ha