Rész,  Fezejet

 1     1,  4 |             neki Lebée László: „Hja, édes játom, te székely leányt
 2     1,  12|            istentelen ember vagy te, édes süvem, László.~– Hát hiszen
 3     1,  13|          Bizony neked is jobb volna, édes süvem, László, ha a hátadat
 4     1,  15|       fogadták, nem is. Aki aztán az édes zamatú kobakokat megszedte,
 5     1,  17|          maga mellé ülteté, az annyi édes emléket tudott neki elmondani
 6     1,  19|          fejet csóvált rá:~– Bizony, édes Lackóm, nagyon itt az ideje,
 7     2,  3 |             lehetne verni!~– Ülj le, édes öreg szolgám, ide a kandalló
 8     2,  3 |            torkod, láss hozzá.~– Óh, édes asszonyom, azon az úton,
 9     2,  3 |   felsóhajtott a lovag szerelmesen: „Édes Annám, drága Annám! Szeretsz-e
10     2,  13|    párolognak, kínálják, jól tartják édes gyümölccsel, s még annál
11     2,  19|             asszonya?~– Óh, én uram! Édes jó uram! Meddig szenvedsz
12     2,  22|            ez a szüntelen felpárolgó édes illat, amit nem fertőztet
13     2,  30|         magát e gyermeköleléstől, az édes csókoktól, amiknek zamatját
14     2,  33|         várlakók fürödni: még ott is édes a víz; ott a csónakkal kiköthetsz.
15     2,  37| elnyomorodott férjét akarta a Kidron édes vizében megmosdatni.~– Siessünk!
16     2,  40|                Vallja meg kegyelmed, édes László süvem, miért oly
17     2,  40|                 Megvallom, ha kérded édes ángyom, Anna; az bántja
18     2,  43|            legmakacsabb ördög lakik, édes fiam – mondá a gyónás végeztével. –