Rész,  Fezejet

 1     1,  7 |       bolond beszéddel.~– Óh, te Uram, Jézus Krisztus! Hát miért
 2     1,  11|         arra fakadt, hogy „adtál uram keresztes hadat; de nincs
 3     2,  2 |   ráismer a paripára.~– Ez az én uram „Ráró” paripája!~Akkor aztán
 4     2,  3 | elkezdték a hazatérő utat. Az én uram, Lebée László bizony jobbadán
 5     2,  3 | parancsolatot; csak maga a vezér uram nem; meg az ő hadnagyai.
 6     2,  19| fohászkodott: „Óh, én szegény jó uram; mennyit kell teneked szenvedned!” –
 7     2,  19|     asszonyok asszonya?~– Óh, én uram! Édes jó uram! Meddig szenvedsz
 8     2,  19|             Óh, én uram! Édes jó uram! Meddig szenvedsz még egyedül?~
 9     2,  19|  fájdalommal: „Hát az én szegény uram nem sokkal rosszabb helyen
10     2,  19|          odú, ahol az én szegény uram szenved! – biztatá a lelkét
11     2,  30|     kínszenvedsz érte.~– Kérlek, uram – rebegé Mária –, ne szidalmazd
12     2,  30|    tudnom, hogy ott van. Sietek, uram! Bocsáss hozzá.~– Nem! Nem
13     2,  32|    kiálta fel ijedten a fedái. – Uram. Ezt még nem kísértette
14     2,  32|          asszony.~– Gondold meg, uram, hogy a hét poklon keresztül
15     2,  32|          jövünk vissza.~– Félek, uram, hogy kevesebb jön vissza,
16     2,  37|          Én édesem; én szerelmes uram!” – Nem is felelt az rá,
17     2,  37|        énekelni a zsoltárt: „Óh, uram, én segedelmemre állj elő!