Rész,  Fezejet

 1     1,  17|          Clarinda kezét nyújtja neki, szemeit fájdalmasan behunyva, s
 2     1,  23|            látnoki látásra felnyitott szemeit feléje sugároztatva, hörgé
 3     2,  13|              nagyot sóhajtva megtörli szemeit, visszaemlékezve a bűbájos
 4     2,  17|           megkente a lázárok gyulladt szemeit, s aztán bekötötte, meghagyva,
 5     2,  19|                ki vagy a mennyekben!” szemeit behunyva: úgy függött egy
 6     2,  19|              az ujjai alatt az olvasó szemeit, úgy rémlett, mintha a sziklák
 7     2,  29|               a kötőléket, megkente a szemeit a gyógyírral, s friss borítékot
 8     2,  32|           csodaszer, amivel a szultán szemeit kuruzsolja? Hallgasd meg
 9     2,  33|            Egyszer a fedái behunyta a szemeit, s kiejté a kezéből az evezőt.~–
10     2,  33|              fölülről takarta előle a szemeit, annak alulról tűzött az
11     2,  35|           külső fény érinté a szultán szemeit, felszisszent.~– Hát fáj
12     2,  35|   felébredéskor áldotta a kezet, mely szemeit így le tudta zárni. – Hátha
13     2,  35|        felébredésekor; ha fény érte a szemeit, már nem irtózott a világosságtól.
14     2,  35|               azzal köté be a szultán szemeit. És azután folyvást nedvesíté
15     2,  38|              hogy akkor is behunyja a szemeit, amikor már lát?~Az ég egyik
16     2,  43|          ördög kápráztatja a halandók szemeit; ha egészen tisztának, meggyógyultnak
17     2,  44| alamizsnakenyerét!”~E szóra az apátúr szemeit elborítá a könny.~A földön