Rész,  Fezejet

 1     1,  7 |     Uram, Jézus Krisztus! Hát miért választod ki te magadnak
 2     2,  3 |      még te se vehetnéd ki.~– Miért, Bálint szolgám?~– Azért,
 3     2,  13|       vezérlő diakónusa.~Hogy miért szedte ő ezt a társaságot
 4     2,  13|       majd megtudjuk az okát, miért? Arra, hogy az innenső partról
 5     2,  19|    múlva megtudta Mária, hogy miért volt jobb idefenn maradni
 6     2,  25|     Hát kire?~– A kalifára.~– Miért? Hisz ez dicső, nemes lelkű
 7     2,  29|          Már most tudod, hogy miért mondta ez a gyermek, midőn
 8     2,  29|        visszajöttél, anyám, s miért rohantam én el innen erre
 9     2,  32|     is a mi gondunk. Mondjad, miért zárkózik el ide ebbe az
10     2,  34|                               Miért jó vaknak lenni?~Ez volt
11     2,  34|    vált. Már most tudod, hogy miért nem szabad neked Szeif Eddin
12     2,  40| kegyelmed, édes László süvem, miért oly búsongó? Mi bántja a
13     2,  41|    még egyszer a lelke előtt. Miért tette ezt? Miért szenvedte
14     2,  41|       előtt. Miért tette ezt? Miért szenvedte ezt? Egy emberért,
15     2,  41|      ahonnan vissza nem tért. Miért kell ennek így lenni?~Nem
16     2,  41|       Istennel.~Nem kérdezte, miért kell „egy” embernek ennyit
17     2,  44|  kaptam. Felét félretettem.~– Miért tetted félre?~– Hogyha rátalálok