Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |        Istentelen pogány beszéd! – kiálta fel elszörnyedve Zenobius.~–
 2     1,  7 | csuklyájáról, s tréfásan enyelegve kiálta át hozzá: „Ejnye, te barát,
 3     1,  7 |          szent sírt visszavívni! – kiálta vissza Zenobius. – Bocsásd
 4     1,  7 |          mindjárt meglátod őket! – kiálta vissza Zenobius, s azzal
 5     1,  7 |        állna őalatta.~– Na öcsém – kiálta rá Brüniszkáld –, hát te
 6     1,  7 |               Légy hát Istennel! – kiálta rá László. – Csak nem akarod
 7     1,  8 |              Hozsánna! Hozsánna! – kiálta fel erre Zenobius. – Áldott
 8     1,  22|          De nem mégy elöl magad! – kiálta fel Lebée László. – Azt
 9     1,  22|            De nem hagylak bizony – kiálta Lebée László. – De nem megyek
10     2,  16|      vetetted a menyegzői ágyat? – kiálta a lovag röhögve, s a mohhal
11     2,  19|          szakadt-e szét a tömlő? – kiálta utána a férfi a magasból.~–
12     2,  19|           hagytalak áruló módra! – kiálta alá a férfi. – A hím szamár
13     2,  30|       örömkacajtól reszkető hangon kiálta:~– Anyácskám! Anyácskám!
14     2,  32|         Holt-tengeren keresztül? – kiálta fel ijedten a fedái. – Uram.
15     2,  33|       Isten! Ne hagyj elaludnom! – kiálta a boldogtalan nő, s most
16     2,  35|            a borítékot.~– Látok! – kiálta fel Malek Adel szultán.