Rész,  Fezejet

 1     1,  7 |      támasztanak majd, hogy minden tenger kiszárad előttünk, mi valamennyien
 2     2,  3 |           Csoda mind a kettő! De a tenger rettenetesebb. Óh, az a
 3     2,  3 |           mégis csak édesanyánk: a tenger mindig mostohánk. A vihar
 4     2,  3 |            enyhíteni: úgy nem ad a tenger végtelen pusztája, pedig
 5     2,  3 |        egész. Nem beszélek neked a tenger szörnyetegeiről: a nagy
 6     2,  3 | megpihennek most, együtt leszáll a tenger fenekére, s ott megeszi
 7     2,  4 |            lebegteti a szárnyát, a tenger kidobálta a gályákat a szárazföldre,
 8     2,  4 |          egész városok tűntek el a tenger alá, s százezernyi nép lakta
 9     2,  25|         volt.~A nép zúgott, mint a tenger, s ahány fej, annyi ököl
10     2,  30|         órában köztem és közötted. Tenger az a jóság, amivel te engem,
11     2,  30|           érdem nélkül megkínálsz; tenger, csupa édességből, de a
12     2,  31|           a Bar-Luthoz tartozik.~A tenger, mely Szodomát és Gomorát
13     2,  31|    ezerháromszáz lábnyira szállt a tenger színén alól, s a feneke
14     2,  33|         maga sem mozdul. Az átfűlt tenger fölött a délibáb játszott,
15     2,  39|         eláraszt a medréből kitolt tenger.~Itt azután a két férfi