Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |    Zenobius.~– No Brüniszkáld! – szólt közbe Lebée László. – Ne
 2     1,  8 |        magad vitézeiről felelj – szólt Zenobius – én az enyéimet
 3     1,  8 |   felállított hadrend elé, s így szólt a székelyekhez:~– Ne te
 4     2,  3 |         kedves Annám?” – Sohasem szólt az Máriáról. Ami pedig legjobban
 5     2,  16|     semmit, feleségül veszlek! – szólt kacagva. – Egész ceremóniával.
 6     2,  17|       Mária.~– Egyet tarts meg – szólt az izmaelita –; sohase kérdezz.
 7     2,  17|    mongolokat?~– Hallgass meg! – szólt a fejedelem könyörgő szóval,
 8     2,  19| leszállni?~– Ne aggódjál rajta – szólt a dái áldoát, s azzal turbánjáról
 9     2,  19| leereszkedem rajta.~– Nem úgy! – szólt Mária. – Te nehéz vagy:
10     2,  19|         Allah!”~A dái áldoát nem szólt többet: összefacsarta kötélnek
11     2,  19|        Ott már lakott föld van – szólt a dái áldoát, a felhőre
12     2,  29|        neked cserébe egy mesét – szólt a kalifa. – Ennek a gyermeknek
13     2,  30|     gyöngéden Mária kezét, s így szólt hozzá érzelemtelt hangon:~–
14     2,  35|        világosságot!~– Ne még! – szólt Mária. – Légy türelemmel,
15     2,  44|        lélek hófehérre mosódik – szólt az apátúr. – Meglátom, hogy