Rész,  Fezejet

 1     1,  3 |           hogy mi sokat kellett a szegény nőknek szenvedniük világteremtése
 2     1,  3 |          ebben az egy dologban!~A szegény úrasszony eközben azzal
 3     1,  23|      egyet, akit itten hagytam. – Szegény kis madárkám, árvácskám,
 4     2,  2 |      nagyokat ők vigasztalásul.~A szegény asszonyok pedig majd elepedtek
 5     2,  3 |         menni a mi hadainknak. Én szegény nyavalyás, elkeseredésemben,
 6     2,  3 |          ha megígérte, hogy azt a szegény öregasszonyt nem égetik
 7     2,  3 |        valaki a pokol pitvarából. Szegény jó anyámnak az ő szelíd,
 8     2,  15|   maradtan azzal fáradozott, hogy szegény meghalt szolgáját a barlang
 9     2,  19|        azon fohászkodott: „Óh, én szegény jó uram; mennyit kell teneked
10     2,  19|           fájdalommal: „Hát az én szegény uram nem sokkal rosszabb
11     2,  19|         az a szűk odú, ahol az én szegény uram szenved! – biztatá
12     2,  19|         én itt elveszek! – nyög a szegény asszony halálos félelmében.~–
13     2,  23|   láthatott, mint a fekete kútra, szegény bűnösök szomorú színpadjára.~
14     2,  33|            Bizony közel is volt a szegény küzdő teremtéshez.~Mikor
15     2,  40| letisztítsa rólam. Tudd meg, hogy szegény uradat, a jó Brüniszkáldot