Rész, Fezejet
1 1, 1 | vakmerőnek kellene neveznünk azt a képzeletet, mely ilyenre
2 1, 1 | kételkedés nélkül olvashatja azt mindenki, s ha némely eseményt
3 1, 1 | találni, magyarázza meg neki azt a rendkívüli idők szelleme.~
4 1, 2 | sok vita volt. A szászok azt vitatták, hogy őhozzájuk
5 1, 3 | babonája van, az mind csak azt bizonyítja, hogy mi sokat
6 1, 3 | asszonyának volt kisgyermeke, azt vette magához, hogy legyen,
7 1, 3 | akit utánahordjanak, hogy azt hihesse valaki, az övé.~
8 1, 3 | aztán egy vajákos asszony azt mondta neki, hogy „végy
9 1, 3 | asszonyok nem használtak tükröt, azt tartva, hogy nem jó abban
10 1, 3 | bánatot okoz neki. Azért jobb azt nem hozni a házba. Mária
11 1, 3 | meg is tett. A tükör aztán azt mondta neki: „Szép vagy!
12 1, 3 | atya bölcs férfiú volt, s azt a tanácsot adta Máriának,
13 1, 4 | amit csak kívántak tőle; ha azt mondták neki, hogy ugrasson
14 1, 4 | folyóba, megtette, s ha azt mondták neki, hogy üljön
15 1, 4 | pitykövet játszani, hát azt is megtette. Pedig sok ilyen
16 1, 4 | megkérte tőle Anna kezét, azt mondta neki Lebée László: „
17 1, 4 | udvarnál nem tanulhatta azt meg Brüniszkáld, hanem lement
18 1, 4 | hónap alatt. Akkor megint azt mondta neki Lebée László: „
19 1, 4 | Mária. Valami szent sugallat azt mondá neki, hogy ettől a
20 1, 5 | át is öleli a derekát, s azt kiáltja: „No, most már mégiscsak
21 1, 6 | szerzetes leszállt a lováról, s azt kérdezte, hogy kik ennek
22 1, 6 | összeházasodik. Hanem hát ez csak azt bizonyítja, hogy a jámbor
23 1, 6 | szedegette.~A barát aztán azt mondta Brüniszkáldnak, hogy
24 1, 6 | letérdelt a barát előtt, azt meg is áldta az; azután
25 1, 6 | Brüniszkáldnak is akart, de az azt kérdezte előbb, hogy mire
26 1, 6 | megértette Brüniszkáld, hogy ha ő azt a szent jelvényt a köpenyére
27 1, 6 | adósságomat valaha szememre vetik, azt mondhassam, hogy te elengedted?~–
28 1, 6 | kevésbé Zenobiusnak.~– No, azt pedig el kell hagynod; és
29 1, 6 | onnan Türingiából: már most azt hiszi, hogyha elmegy, attól
30 1, 6 | keresztes háborút.~– Én azt tanultam, hogy Krisztus
31 1, 6 | a kardját a hüvelyébe, s azt mondta, hogy őmiatta ne
32 1, 6 | égetni a székelyeknek.~– Azt mondom, hogy ne hozzatok
33 1, 6 | a székely hadnagyoknak, azt mondták, egészen igaza van
34 1, 6 | akarják őket kivinni, arra azt felelik, hogy „ma nem!”~
35 1, 6 | magaviselete miatt? Ő maga azt állítá, hogy Zoérárd vértanú
36 1, 6 | hírét?) nem eresztette oda. Azt mondta neki: „Ugyan minek
37 1, 6 | gyomrában három napig maradhass. Azt mondom én neked, hogy ha
38 1, 7 | kiütött a zenebona.~Mégpedig azt nem valami felnőtt okos
39 1, 7 | nem ismerte senki, s az azt állította, hogy ő az Isten
40 1, 7 | sikerülni fog azoknak, akikről azt mondta az üdvezítő: „Ilyeneké
41 1, 7 | hadat, majd elviszik ők azt; nem sajnálják az útiköltséget,
42 1, 7 | Hát biz az akkori pápa azt mondta erre a gyermekhadjáratra,
43 1, 7 | énekünkre még inkább meg fogja azt tenni. S ismét énekelni
44 1, 7 | tenni, hogy amit ígért, azt meg is teszi.~Hanem ekkor
45 1, 7 | te irgalmas lelkednek, ha azt akarod, hogy hozzád jussanak,
46 1, 7 | ez a kan-barát1 megteszi azt, hogy ahogy elhozta őket,
47 1, 7 | vissza is viszi.~Brüniszkáld azt mondta, hogy: jól van, igazad
48 1, 8 | buzogni tetszése szerint, azt várta, hogy mit határoznak
49 1, 8 | a vitéz székely nemzeten azt a szégyent esni, hogy amikor
50 1, 9 | az átkozottak nem vették azt jó cserének, hogy a gyermekek
51 1, 9 | ajándékoztak, sok pénzük bánta már, azt nem lehetett veszendőbe
52 1, 9 | nagy függőpecsétes levelet. Azt mondta, hogy ez a pápának
53 1, 9 | mindenki boruljon térdre, aki azt hallgatja.~Szót fogadtak
54 1, 9 | Ott mindjárt el is kezdték azt foganatosítani a köztük
55 1, 9 | Akit ott agyon nem vertek, azt a vízbe dobták, az árukat
56 1, 10| királynét; s a visszatérő király azt mondja rá: „No fiaim, ez
57 1, 10| megérte a magyarok királya azt a nagy dicsőséget, hogy
58 1, 11| egy kolostorajtóhoz érve, azt hallották a gvárdiántól,
59 1, 11| tökéletesen egy véleményen voltak.~Azt mondá erre Zenobius, hogy „
60 1, 11| Lászlóra bízta, hogy ő vigye azt elöl majd a csatában, a
61 1, 11| Hallod-e süvem, László – azt mondá Brüniszkáld a székely
62 1, 11| bizony sokat tudnak.~– Hát azt is tudják, hogy ezt a szent
63 1, 11| maradni!~– No, hát tegye meg azt, amit Barthélemi megtett:
64 1, 11| tisztelet? Nosza nekiestek; azt is szálanként kitépték,
65 1, 12| meg a legtöbb krisztust (azt tudniillik, amit minálunk „
66 1, 12| pogányabbak a pogánynál. Azt írják róluk, hogy mikor
67 1, 12| kiosztani; aki nem odavaló, azt elcsapni. Mert akadnak olyan
68 1, 12| kedvező alkalom kínált, azt legjobban tudta a jó Brüniszkáld,
69 1, 12| Hát a férfinak nem?~– Azt látod. Bizony te is bölcsebben
70 1, 12| magadnak belőle.~– De már azt nem teszem. Mert én az én
71 1, 12| akarom őt látni, előveszem azt az imádságoskönyvet, amit
72 1, 12| ennek az arcát nézem, mindig azt hiszem, hogy az övét látom.~–
73 1, 13| a sátorába.~Brüniszkáld azt hitte róla, hogy megtért.~
74 1, 13| elveszett férj emléke őrizte azt, mint fölnyithatatlan zár.
75 1, 13| tudná is olvasztani, de azt a láncot, amivel a feleségéhez
76 1, 13| hírét valaha a tarentának?~– Azt se tudom én, hogy étel-e
77 1, 13| kis állatocska. Némelyek azt mondják, hogy valami féreg,
78 1, 13| hogy valami féreg, mások azt, hogy kígyó. Ez az állat
79 1, 13| mint „passio-kösöntyűket”. Azt állítják, hogy ugyanabból
80 1, 13| jár olyan jó szellő. Rólam azt tudják, hogy a bátorságom
81 1, 13| nem lenne gondod.~– S te azt hiszed, hogy én erre a te
82 1, 13| szarvat emelek.~– De biz én azt letöröm.~– Le ám, ha fel
83 1, 13| kínálta a szaracén varázsló azt a csodaszert, amivel egy
84 1, 13| szeretet a szívedben: ne add azt asszonynak, hanem add a
85 1, 13| másik nőre talált, akiről azt tudta, hogy nem szabad hozzányúlni.~
86 1, 13| hozzányúlni.~Színből tehát azt mondá Brüniszkáldnak, hogy
87 1, 13| harcosaikkal ellenséget keresni.~Azt gondolta magában, hogy majd
88 1, 13| magukkal az igazi keresztfának azt a megmaradt darabját, ami
89 1, 13| érdemes volt felszedni, azt elvitték. A tízezernyi csontváz
90 1, 14| napra elég volt; hanem amint azt a sok szomjtól eltikkadt
91 1, 14| magának sem volt mit innia.~Azt hitték, hogy csak nem tart
92 1, 15| tenyerével kereste a földet, azt mondták rá: „No, ez már
93 1, 17| megmenekülve hazatértek, mind azt mondák neki, hogy De Blois
94 1, 17| Clarinda hercegnő nem bánta azt, akármilyen lesz is De Blois
95 1, 17| bútorait: az ősi képeket, még azt is, hogy melyik szekrény
96 1, 17| Szent György-alak volt az; ő azt olyankor, mikor levetkőztették
97 1, 18| megejteni nem valami vétek! – azt mondja a világ. Ebben a
98 1, 19| elfoglalt Gázából elhozhatott, azt mind hevenyében nagy mohón
99 1, 19| nem vala tanácsos; mert azt nyomban elfoglalta Koradin
100 1, 19| örömhírt hozó lovag elé, hogy azt üdvözölje.~De Brüniszkáld
101 1, 19| a koporsót; odahelyezik azt Clarinda hercegasszony lábaihoz.
102 1, 19| nem hazud. Minden vonása azt mondja: „Én vagyok a te
103 1, 19| köszönettel tartozik: méltó, hogy azt a vaskesztyűt a kezén csókjaival
104 1, 19| fejét a hercegnő ölébe, s azt kívánta, hogy az hüsselje
105 1, 19| kedves süvét, Brüniszkáldot, azt mondá neki, fogcsikorgatva:~–
106 1, 19| szent Jordán vizében lemosd azt a sok rossz indulatot, ami
107 1, 20| szeme láttára dobta a tűzbe azt a pokolbeli találmányt,
108 1, 20| László, s akit szeretett, azt sohasem szűnt meg szeretni;
109 1, 20| Ha a feleségére gondolt, azt megsiratta, s aztán megint
110 1, 20| kötelességének fog élni, s azt a kegyet kérte a királytól,
111 1, 20| öreg Malek Adel szultán azt a tanácsot adta mind a két
112 1, 20| döntő ütközetet, hagyják azt előre-hátra tekeregni az
113 1, 21| egyértelmű feljegyzéseiben azt találjuk, hogy a mi hatalmas
114 1, 21| könnyeivel öntözött, hogy azt keblébe téve viselje, mint
115 1, 21| utódait találták otthon, azt porig égette Szaladin a
116 1, 21| most Lorettóban van (ahová azt az angyalok szállították,
117 1, 21| is maradnék örök időkig – azt mondá Lebée László; úgy
118 1, 22| nem is az utolsók, akik azt mondák: „Jó mi nekünk itten
119 1, 22| hadifoglyok tízezreit, maga kezdve azt a templomosok nagymesterén.
120 1, 22| számmal Európából; mert azt már tudták, hogy a korább
121 1, 22| kiálta fel Lebée László. – Azt nem teszi meg a szász, hogy
122 1, 22| ostromló keresztes hadak nem azt az utat választották, ami
123 1, 22| választották, ami nehéz; hanem azt, ami lehetetlen: egyenesen
124 1, 22| ostrommal bevenni.~Lebée László azt felelte neki:~– Gondold
125 1, 22| magyar harci népnek, ami azt minden egyébtől megkülönbözteté.
126 1, 22| A királyé az elsőbbség.~Azt a dicsőséget, hogy a szent
127 1, 22| hídjára tódulnak; úgyhogy azt a rajta levő hadicsapatok
128 1, 22| előtt, megértetni egymással azt a közös nyelvet, aminek
129 1, 22| míg a tárogató folyvást azt parancsolja: „Állj!”~A magyar
130 1, 22| a kopja kiálló nyeléhez, azt oly sebességgel röpíté előre,
131 1, 22| lándzsával együtt elbukni látták: azt hitték, hogy elesett.~Jó
132 1, 22| ez valóban így történt, azt az Iváncs vitéztől eredő
133 1, 23| oldalára eljutott, ott már azt hirdette, hogy a ciprusi
134 1, 23| ordítva; pedig ízekre téphetné azt a lesipuskást, aki királyát
135 1, 23| gyűrűikkel verhették volna agyon azt a maroknyi szaracén hadat,
136 1, 23| kioltásának.~Mert ő mesterkedte azt ki, hogy a fiatal vőlegény
137 1, 23| lélekkel nem nevezhette azt.~Valami belső bíró odabenn
138 1, 23| Valami belső bíró odabenn azt mondá neki: „Hisz nem az
139 1, 23| égben nem feledteti el velem azt az egyet, akit itten hagytam. –
140 1, 23| Lebée László.~– A pap is azt mondta – sóhajtá Brüniszkáld. –
141 1, 23| szóval, mert nem tartod azt meg. Hozzám voltál láncolva,
142 1, 23| nincs-e most is rajtad. Nekem azt mondja egy érzés, hogy te
143 1, 23| jött le, ellenállt. – Mind azt mondta: „Ne adj át engemet
144 1, 23| üzenetet magadra éntőlem, hogy azt az én szerelmesemnek elvigyed,
145 1, 23| jobban látott, s már meglátta azt a magas utat, amelyen fénylő
146 2, 1 | küldjön utána, de az meg azt üzente vissza, hogy olyan
147 2, 1 | vége, hogy II. Endre király azt mondta, hogy ő hazamegy.~
148 2, 1 | jövedelme. – Tehette volna ugyan azt, amit más okos fejedelmek
149 2, 1 | Krák, elnyel bennünket, azt mondom én, hogy menjünk
150 2, 2 | egészségben találta. S ha már azt látta, hát akkor lehetetlen,
151 2, 2 | él-e”, míg Lebéené csak azt kérdezgeté tőle: „Szeret-e?
152 2, 2 | fővel, mintha aludnék, s azt várná, hogy fölébresszék.~
153 2, 2 | kezéhez; talán mind a ketten azt gondolták egy pillanatban:~–
154 2, 2 | Hát ez a lovag kicsoda?~Azt úgy kell két csatlósnak
155 2, 3 | valamennyin!~– Tudom én azt. Nem is azért hoztam haza
156 2, 3 | hogy még egyszer megtegyem azt az elátkozott utat, amit
157 2, 3 | nádas volt előttünk. Itt azt hittük, hogy meg lehet pihennünk.
158 2, 3 | úgyhogy lefordult a lóról; azt ott elnyomtuk s foglyul
159 2, 3 | kezébe került volna: onnan azt még te se vehetnéd ki.~–
160 2, 3 | Koradin szultán fiatal, azt mondják nemes szívű. Ha
161 2, 3 | pihenőnek lehet nevezni azt, amikor az ember fáradtságtól
162 2, 3 | karaván hozta ki Egyiptomból azt a csapást, amit hajdanában
163 2, 3 | tűszúrásokkal böködnek oda, s azt bedörzsölik kék meg vörös
164 2, 3 | asszony a kezük közé kerül, azt elragadják, s a háremükbe
165 2, 3 | ember volt, amit mondott, azt el lehetett hinni.~– De
166 2, 3 | nagyon szép! Az oroszlán azt mondja: megeszlek! Rettegj
167 2, 3 | legkárhozatosabb. De már azt az én szám ne mondja el
168 2, 3 | mondja el neked. Ha egyszer azt is megtudod: a te nagy lelked
169 2, 3 | megtudod: a te nagy lelked még azt is legyőzi. Előre nem rémítelek
170 2, 3 | vele…~A maga eszétől pedig azt Mária ki nem találta. Mint
171 2, 3 | ezekkel harcol. – Héj, ha azt a sok éjszakai dáridót mind
172 2, 3 | sátorában heverészett, mint azt, hogy „van nekem egy szép
173 2, 3 | az „amen”-hez ér. Egyszer azt is mondta neki Brüniszkáld
174 2, 3 | levetett magáról, mikor azt a keserves fürdőt vitte,
175 2, 3 | azért akkor is megteszi azt.~– Isten adott nekem egy
176 2, 3 | írja a vérző sebnek. Te azt mondád: egy átkozott csomát
177 2, 3 | magatokkal a Szentföldről, ahová azt megint az egyiptomiak vitték
178 2, 3 | ember a szemgyulladást. Azt beszélték, hogy a vénasszony
179 2, 3 | úgy, ha megígérte, hogy azt a szegény öregasszonyt nem
180 2, 3 | ujjad hegyére ragad belőle, azt keverd egy éjjel tiszta
181 2, 3 | halálos levegő csapadékából. Azt kanállal kimerítheti valaki,
182 2, 3 | drágább a karbunkulusnál; mert azt adja vissza, ami a hatalmas
183 2, 3 | van elmérgedve, s végezzük azt, amit a Daborka boszorkány
184 2, 3 | Mária, amit megmondott, azt meg is tette. Felkereste
185 2, 4 | arccal a földre, imádva azt az ismeretlen lényt, aki
186 2, 4 | szent Jeruzsálemet, csak azt kérve, hogy a mohamedánok
187 2, 4 | átkeltek Thráciába, ott azt mondák nekik, hogy várják
188 2, 4 | mondák nekik, hogy várják be azt a karavánt, mely hajókon
189 2, 5 | a pápa kezébe tették le azt a fogadalmat, hogy mezítláb,
190 2, 6 | seb be ne hegedhessen, ő azt mindennap kutyatej maró
191 2, 6 | még arra is intette, hogy azt se igen hallgassa az asszony;
192 2, 6 | többet is tud felőle, mint azt, hogy kereszt van a homlokán.~
193 2, 7 | izomerőt árulnak el. Megtette azt a példát, hogy mikor a zarándokok,
194 2, 7 | leszállt a szamaráról, felvette azt a vállára, s úgy vitte azt
195 2, 7 | azt a vállára, s úgy vitte azt keresztül azon a tüskebozóton,
196 2, 7 | égbe repülhet.~Mária bizony azt hitte, hogy valamint Róbert
197 2, 8 | hogy a pápa, mikor már azt látta, hogy Európában senki
198 2, 8 | hatalmas Róbert lovag.~Ez azt tette, hogy mikor fogságba
199 2, 8 | vezekléséül mérte rá a pápa azt a végtől végig vérző keresztet
200 2, 10| néptömeg közül kiemelt, még azt sem tudták bizonyosan, hogy
201 2, 10| uralkodik, kinek hívják azt a népet, amely neki vakon
202 2, 10| filozófok prófétája, Hassán azt az ajánlatot tette a pusztaság
203 2, 10| s akkor Hassán ismétlé azt a tréfát, amit Karthágó
204 2, 10| Úgyhogy egyszer Melik sah azt vette észre, hogy nem ő
205 2, 11| kóborló vad népek közül egyet, azt vezették rá a győztes törökökre.
206 2, 11| vénje a kezét kinyújtá, azt a világrészt elönté a tűz,
207 2, 12| szerető leányhoz.~A bölcsek azt mondák a fiúknak, hogy minden
208 2, 13| paradicsomban aranyserlegből isszák azt, és bíbor ajkakról, ahogy
209 2, 13| visszaemlékezve a bűbájos álomra, azt kérdi a mestertől, talpra
210 2, 13| hegyek vénjének, hogy ha azt mondja neki: ugorj le innen
211 2, 13| szorgalmával, lángeszével kivívta azt, hogy ő lett a kegyenc tanítványa.
212 2, 13| prédikálni. A Hegyek ura azt parancsolta, hogy némává
213 2, 13| volt kimondva az ítélet, azt a dái áldoát, mint a bagdadi
214 2, 13| Messiás-követőknek.~Pedig azt, hogy béke legyen a felhők
215 2, 13| összeveszíteni, míg az öreg élt, mert azt rettegték – és szerették.~
216 2, 13| női fedáikat.~Páter Horus azt hitte, hogy ő feltalálta
217 2, 13| szentek erre a nagy riadásra azt határozták el, hogy félrevonulnak
218 2, 14| erdőt találtak maguk előtt, azt felgyújtották, végig leégették,
219 2, 15| kimúlt előttem. S most én azt sem tudom merre, hol a férjem:
220 2, 15| keresztes homlokú lovag azt követte el, hogy felfalta
221 2, 15| az urát elvesztette, és azt ki akarja szabadítani maga
222 2, 15| rakott föléje sírhalmot, azt befedte sűrű zöld mohával,
223 2, 15| keresztet faragott faágakból: azt tűzte a sírhalom fejéhez;
224 2, 15| igazat mondott a dái áldoát, azt nemsokára bizonyosan megtudhatá.
225 2, 16| asszony.~A lovag másképp érté azt.~– Ne félj semmit, feleségül
226 2, 16| a pap? Gyere páter! Hozd azt a breviáriumot.~Páter Horus
227 2, 17| tudnod, a maga idején; de azt, hogy a jobb lábammal hova
228 2, 17| annál jobban hallhatták azt az egyetemes vonítást, ami
229 2, 17| beszélni tud egymással. Most ez azt beszéli társainak, hogy „
230 2, 17| mind eltanulta egyszerre azt a fertelmes éneklést, amit
231 2, 17| istennek. Ilyennek képzelték ők azt éppenséggel.)~Ennek az oltára
232 2, 17| az oltárra amott.~Mária azt hitte, hogy a halál csarnokába
233 2, 17| félhold volt hímezve, s azt a vándorbotja végére tűzve,
234 2, 17| szinte visszahőkölt, amikor azt látta, hogy a dobütő már
235 2, 17| parancsolt neked a Hegyek ura?~– Azt, hogy harcoljanak az ő ellenségei
236 2, 17| saját sátorába, átengedve azt neki egészen.~A dái áldoát
237 2, 17| vércseppjeikkel vegyítve a bort.~Akkor azt mondá az izmaelita a kun
238 2, 17| mondá Máriának.~Páter Horus azt mondá:~– Bocsáss bennünket,
239 2, 17| tartottam.~Mária maga is azt mondá, hogy még kész itt
240 2, 17| reá, kopjahegyre tűzve. Azt hitte, megőrül ettől a látványtól.~
241 2, 17| szent zarándoknőket. De már azt a válogatott kínzást, amit
242 2, 19| hadak krónikásai adták neki azt a nevet.~Mikor a teve a
243 2, 19| lélektelen állat megérzi azt, hogy neki azokba a szakadékokba
244 2, 19| Az ember úgy érzi, mintha azt az egész hegyet emelné a
245 2, 19| időközökre elmaradozva; az ember azt hiszi, a sziklák össze akarnak
246 2, 19| embernek a halántékait: azt hiszi, hogy megőrül bele.~
247 2, 19| tömlője is elveszett!~– Azt nem hagyjuk ott – mondá
248 2, 19| vette; s egyszerre csak azt hallja Mária, hogy elkezd
249 2, 19| visszafordult, s elfutott; azt kellett utolérnem; mert
250 2, 19| szélesek az ő vállai, hogy azt mind elbírják.~Gyalog folytatták
251 2, 19| cikázó villámok szaggatják azt meg, de még mindig csak
252 2, 19| uradat.~Mária nem bírta azt felfogni, hogy mi öröme
253 2, 19| minden felhőt elvitt magával. Azt, hogy itt járt, csak a tomboló
254 2, 19| kenyér. Mindjárt meglátod azt, amint a jég elolvad itt
255 2, 19| damaszkuszi nagy pusztán, ahonnan azt az erőszakos vihar feltépi,
256 2, 19| Mária égi csodának fogadta azt, s mikor éhségét elcsillapítá
257 2, 19| megporhanyítani a nyers húst. Odatette azt két lapos kő közé, s aztán
258 2, 19| türelmetlen kezdett lenni. Azt kívánta, hogy az ösvényen
259 2, 21| Amit nem magyarul mondanak, azt nem hallom. A szíriai népnek
260 2, 21| szíriai népnek nem szabad azt megtudni felőlem, hogy én
261 2, 21| gazdagoktól jutalmul kap, azt rögtön kiosztja a szegények
262 2, 21| Damaszkusz főkapujánál, mely azt a fél óra járásnyi hosszú
263 2, 21| szökőkút kristályvizéből, s azt maga elé vitette.~A nép,
264 2, 21| falusi orvos ismeri jól azt az igen egyszerű orvosi
265 2, 22| annál jobban kezdte becsülni azt a népet, akit otthon mindenki
266 2, 22| nem szidalmazza Jézust, azt mondja, az is próféta, s
267 2, 23| Malek Kamel, az igazságos~Azt tudta a megholt szolgájától,
268 2, 24| hadviselő vitéz ellenfél. Azt leöletheti a kalifa, ha
269 2, 25| szolgáltatják, elárulva azt a helyet, ahol fürödni szokott,
270 2, 25| nemes lelkű ítélet volt.~– Azt ebben az egész nagy sokaságban
271 2, 27| tébolyulttal van dolgod; sem azt, hogy erőszakoskodó kényúr
272 2, 27| gyermekem, aki szemeire szenved, azt mondják, te csodatevő szerrel
273 2, 27| ha igaz, gyógyítsd meg. Azt adok jutalmul, amit kívánsz
274 2, 27| kezére takarva, úgy nyújtá azt Máriának, hogy tegye rá
275 2, 28| úgy bekötött szemű, ahogy azt a kis istenfiút festik.~
276 2, 28| fiúgyermeke annál az egynél.~És azt meglepte az egyiptomi csoma.
277 2, 28| Meséket mondtam neki. Azt kívánta tőlem. A szép mesét
278 2, 30| Egészen másformának találta azt, mint aminőnek a mondák
279 2, 30| senki.~Mária sokszor mondá azt, hogy az emberek úgy élnek
280 2, 30| végképp leveheti a szemeiről.~Azt a termet, ahol ennek végbe
281 2, 30| szemeiről a kötőléket, s amint azt eltávolítá, a gyermek bámulattól
282 2, 30| mondásnál odacsattantá az ajkát (azt a paradicsom nyílását) a
283 2, 30| le ez az egyetlen csepp azt az egész tengert. Ez a keserű
284 2, 30| aki megmart!~Mária e szóra azt hivé, hogy az ég szakadt
285 2, 30| a kínok vermébe.~– Elég azt tudnom, hogy ott van. Sietek,
286 2, 30| másképp. Jutalmul kéred azt tőlem, emlékezzél reá, hogy
287 2, 31| ellenségei a német császárnak, s azt elvesztenék egy kanál vízben,
288 2, 31| szemgyulladással. Aki beleesik közülük, azt otthagyják az útfélen, s
289 2, 31| sóhajtá Mária remegve.~– Azt, amit eddig még nem tettünk;
290 2, 31| istentelenséget, mint elszenvedni azt: s Máriának mindennap részt
291 2, 31| Szodomát és Gomorát takarja! Azt a fölséges völgyet, melyben
292 2, 31| hozzá. A túlsó part úttalan: azt nem tapossa soha sem ember,
293 2, 32| De még akkor is csak azt bocsátják be, aki a damaszkuszi
294 2, 32| minden igaz muzulmán. S azt ő tudja jól. Aki férfi,
295 2, 32| hallgatózol, hallod a semmit, hogy azt hiszed, a fejed szakad szét
296 2, 33| Talán felfrissülnénk tőle.~– Azt meg ne kísértsd – inté a
297 2, 33| a folyam árja elviszi azt magától a vár alá. Ott van
298 2, 34| szultán levelét. Ő olvasta el azt.~– Te Damaszkuszból jössz? –
299 2, 34| idáig.~– Malek Kamel szultán azt írja az atyjának, hogy az
300 2, 34| férjemet kiszabadítani.~– Azt is írja a damaszkuszi szultán,
301 2, 34| szemére hályog is szállt. Azt is meg tudod-e orvosolni?
302 2, 34| felelte:~– Lehet, hogy még azt is meg tudom gyógyítani,
303 2, 34| szavadnál megállapodjál! Azt megengedem, hogy a szultán
304 2, 34| fájdalmait elenyésztesd, de azt nem, hogy a látását visszaadd.
305 2, 34| eléje. Mert ha megtudja azt, hogy a béke szét van szakítva,
306 2, 34| egy Hiób-hír van. És én azt olvasom fel belőlük a szultánnak,
307 2, 35| kezét és szívét ajánlá, s ki azt elutasítád, hogy rab férjedhez
308 2, 35| epedett utána. Ötödnap már azt susogta: „Óh, mint fáj nekem
309 2, 35| azután folyvást nedvesíté azt a kötőléket, éjjelt-nappalt
310 2, 35| megmutatod, leborul előtted, s azt kérdi: „Mit parancsolsz?”~
311 2, 35| tette mellén a két karját, s azt mondá: „Mit parancsolsz?”~–
312 2, 37| kincset bírt magával vinni: azt a másik embert. Felvette
313 2, 37| gyermek.~Óh, minő rémkép! Azt a daliát, aki a harcokban
314 2, 37| urának bölcse előre tudta azt, kiszámította, mint a mérgezők
315 2, 37| zengé a zsoltárt: „Mondjad azt az én lelkemnek: tégedet
316 2, 37| várra. Látod a toronyormán azt a sárga zászlót? Ez azt
317 2, 37| azt a sárga zászlót? Ez azt hirdeti, hogy Malek Adel
318 2, 38| Malek Adel még folyvást azt hitte, hogy az általa megkötött
319 2, 40| de hogy hol és mikor: már azt nem mondtad meg.”~Hát bizony
320 2, 40| Bálint, ha élne, sem mondaná azt meg. De volt ott a háznál
321 2, 40| utána tudna menni! Ha még azt is ki tudná szabadítani
322 2, 40| szabadítani bilincseiből. Ha azt is visszahozhatná!~Kérdezte
323 2, 40| de nem vallotta meg. Csak azt mondta mindig, hogy a kiállt
324 2, 40| tette ily komorrá.~Utoljára azt a gondolatot sugallta valami
325 2, 40| ellen való vétek.~– Tudom én azt nagyon! Isten ellen és az
326 2, 40| nincs elég purgatórium, ami azt letisztítsa rólam. Tudd
327 2, 40| akár babona, akár nem: azt hiszik sokan, hogy mikor
328 2, 40| visszafojtott fájdalom hasítja-e meg azt a deszkát?~A szellemek láthatatlan
329 2, 41| iránt~S a kettéhasadt kép azt súgá: „Kelj fel: megsegítlek!”
330 2, 41| ő.~Jó volna meghalni! Ha azt könnyen adnák.~De az ő élete
331 2, 41| van védve.~Keresztülhordta azt egész nemzetek sírjain,
332 2, 41| hisz a halál nem keresi azt fel, aki hívogatja: a kereső
333 2, 41| mindig lássa maga előtt azt a két szenvedő arcot, akiknek
334 2, 41| akiknek minden pillantása azt mondja neki:~„Ha te nem
335 2, 41| fogjanak kezet: s megölik azt, aki kettőjük között áll.~
336 2, 42| várába. Lebée Lászlónak azt üzente, hogy ne is kísértgesse
337 2, 42| királyné udvaránál így tanulta azt. A „Minnebíróságok” törvényei
338 2, 42| Minnebíróságok” törvényei azt diktálták úrnak és úrnőnek. –
339 2, 42| úrnőnek. – Palesztinában még azt a kis hitét is elvesztette;
340 2, 43| előtte.~Évek óta nem tette azt. Szükségtelen volt.~Az egyház
341 2, 43| házastársak ördöge. Ha majd azután azt érzed; hogy végképp megszabadultál
342 2, 44| tőle, hogy mire gyűjtögeti azt a sok apró félcipót, csak
343 2, 45| szőnyegén az apró kenyérkéket, azt várva, hogy talán valami
344 2, 46| élve, hogy közelből lássa azt, amit másnak csak a szomszéd
345 2, 46| nem szabad annak.~Ő tehát azt az ámítást gondolta ki.~
346 2, 47| előtte fekvő halottkép is azt mondá: „Szabad már! Tied
347 2, 47| tekintetet elérté Anna. Ő látta azt már. Ő futott előle.~
348 2, 48| halottkép arcára.~Ő megérezte azt, hogy az viaszkból van.~
349 2, 48| könnyein keresztül nem vette azt észre, s amint odaborult
350 2, 48| magát a kőpillér mellé: azt hivé, a bosszúálló halott
351 2, 48| reménye: meg volt halva.~Azt sem mondták meg neki soha,
352 2, 48| volna, nevetnénk fölötte; de azt tudva, hogy ez igaz történet
|