Rész,  Fezejet

 1     1,  18|        hercegnő, ahogy fogadása tartá, most már, midőn előtte
 2     1,  23|   kardját még markában szorítva tartá, de felemelni már nem bírta
 3     1,  23|         a jobb karjával a süvét tartá átölelve, a baljával pedig
 4     1,  23| baljával pedig a tekenő pajzsát tartá föléje, hogy a fene onager
 5     1,  23|       haldokló erőszakos kézzel tartá őt vissza, s látnoki látásra
 6     2,  10|      urának” a neve rettegésben tartá az uralkodókat és minden
 7     2,  16|         keblén csüggő keresztet tartá eléje, s mert beszédét nem
 8     2,  23|        egész tért sűrű néptömeg tartá elfoglalva; a házak lapos
 9     2,  26|    kezét a szökőkút vízsugarába tartá, amíg az fehér lett, mint
10     2,  29|         sheikek bármelyike. Nem tartá őt fogva semmi, csak a becsületszó.
11     2,  30|     kereste, s míg térdeit apja tartá átölelve, ő a kis karjaival
12     2,  30|        aki egész éjjel átölelve tartá, kicsi kezeivel beletévedt
13     2,  34|    könnyeit találta ki. Kezében tartá a damaszkuszi szultán levelét.