Rész,  Fezejet

 1     1,  13|          téged képesnek.~– Hát ami az Istent illeti, annak a bocsánatát
 2     1,  22|           össze vannak már keveredve; Istent, Allaht, Krisztust, Mohamedet
 3     2,  10|     természetes. Tagadhatja valaki az istent, de nem tagadhatja a papot:
 4     2,  15|               kezeivel; aki keresi az Istent, azért, hogy pörbe szálljon
 5     2,  19| sziklahasadékok mutatták.~– Áldjuk az Istent, hogy e veszedelemből kiszabadított! –
 6     2,  26|          arabul:~– Damaszkusziak! Egy Istent hívők! – Ti mindnyájan vakságban
 7     2,  30|          mehetnétek hazátokba vissza. Istent bántotta meg, azzal vetette
 8     2,  42|               ki nem elégítheti. Mely istent keresse ezzel a bajával?
 9     2,  42|               orgiákban megtanulta az istent gúnyolni, a damaszkuszi
10     2,  42|       damaszkuszi szultánpalotában az istent megtagadni, a bar-lut-i
11     2,  42|          bar-lut-i sziklatömlöcben az istent megátkozni! Mi van még hátra?
12     2,  42|      megátkozni! Mi van még hátra? Az istent megcsalni?~Önmagát csalta