bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, 2 | ellenségeskedésben élt, de egyszer megtörtént vele
2 1, 2 | sok világi kincset kapott; de a minden kincsnél és vagyonnál
3 1, 3 | oltárszőnyeget a Szűzanya képével, de az mind nem használt; már
4 1, 3 | amiket tilt a jó erkölcs; de az ártatlanabb babonákat
5 1, 3 | Szép vagy! Szép vagy! De mégsem olyan szép, mint
6 1, 3 | az öcséd, a szép Anna.” – De még ebből nem értett semmit.~
7 1, 3 | lelkéből minden fogalom.~De azért szentírásnak vette
8 1, 4 | hogy ostromot visz rá; de Brüniszkáld azzal mind nem
9 1, 5 | menyasszonytánc és a véres kard~De nagy teketóriával jár ám
10 1, 5 | előteremtik az igazi szerelmesét. De akkor meg agyonfaggatják
11 1, 5 | egyet táncolhasson vele; de mindig elkapja más az orra
12 1, 5 | fennszóval minden ember. De összeillenek! – Mária szemében
13 1, 5 | öccse boldogságán örül, de talán a magáén is.~Ekkor,
14 1, 5 | gerjeszt marcona tekintetével; de még szörnyűbb az arcánál
15 1, 6 | Brüniszkáldnak is akart, de az azt kérdezte előbb, hogy
16 1, 6 | nagyon sokat elkövetni; de hát te ki vagy? Miféle szerzet?
17 1, 6 | vezér körül gyülekeztek; de annál kevésbé Zenobiusnak.~–
18 1, 6 | hitetlenek ellen harcolni.~– Hej, de régen volt az! Azóta vissza
19 1, 6 | megszabadítják a magyarok. De énnekem csinos, takaros
20 1, 6 | nem ugrok előle a Marosba; de én ellenséget keresni nem
21 1, 6 | és leszek inkább pogány, de mégsem megyek.~De nagyon
22 1, 6 | pogány, de mégsem megyek.~De nagyon tetszett ez a beszéd
23 1, 6 | ellenséget kapnak, megverik; de ha Ázsiába akarják őket
24 1, 6 | jobb erkölcsökre bírja. De hasztalan volt minden erőltetése;
25 1, 6 | víznek nincsen gerendája.~De hogy mi ütött egyszerre
26 1, 6 | rá kellett adnia a fejét, de úgy is ment az, mint amikor
27 1, 6 | szaracénok elleni hadjáratra; de még sokkal megátalkodottabbak
28 1, 6 | bár írni nem tudott is, de olvasni igen jól tudott,
29 1, 6 | csak három betűt ismert, de azokról sem tudta, hogy
30 1, 6 | hitetleneket megtéríteni. De az apátura, a bölcs Rasina (
31 1, 7 | hogy visszavigyék őket, de nem bírtak velük: úgy meglepte
32 1, 7 | eladják őket a hitetleneknek.~De hogy a velük együtt csatangoló
33 1, 7 | ez igen szomorú jelenség, de nem tehet felőle: az az
34 1, 7 | hozzá: „Ejnye, te barát, de sok siheder porontyot összeszedtél!
35 1, 7 | Hídnak is van váma!” „De micsoda váma?” „Egy kemence
36 1, 7 | leánykának, valamikor hímzett, de az út viszontagságaitól
37 1, 7 | Hinczó pedig a tízezrét!”~De már erre Brüniszkáldot elhagyta
38 1, 7 | két úri gyermekek valának.~De Brüniszkáldnak a kezéből
39 1, 7 | anyádat megkeserítetted. De te! Te Leonóra! Te szelíd,
40 1, 7 | követi az ő jegyesét.~– De hát ki az a te jegyesed?
41 1, 7 | elkezdett e szóra sírni! De úgy sírni, ahogy az oroszlán
42 1, 7 | Fogadd el! Vidd fel magadhoz: de pogány rabláncára, török
43 1, 7 | véredet a Marosba fojtani?~– De oda én! Inkább, hogysem
44 1, 7 | világba hagyjam elzülleni.~– De ezt a bolondot nem teszed.
45 1, 7 | ahogy te jobbnak látod.~De csak a szája mondta ezt,
46 1, 7 | a szíve azzal volt, hogy de bizony sokkal jobb lesz
47 1, 7 | meg a húgát is az öléből, de azért nem ereszté el a kezeiket
48 1, 7 | sajnálja őket az én lelkem – de ők már szent fogadást tettek,
49 1, 8 | üdvkiáltást a többi zarándokok is. De nem úgy a gyermekhad.~Amint
50 1, 8 | nemigen nagy kedvvel ugyan, de annál nagyobb elkeseredéssel
51 1, 8 | benne. Bánta is eleget, de hát kénytelen volt vele.~
52 1, 8 | tőlük? Induljunk utánuk!~– De nem is utánuk, hanem előttük! –
53 1, 9 | föld színéről elpusztítani; de minek előtte megtámadnók
54 1, 9 | visszafordítja a saját országába; de ugyan nem volt köszönet
55 1, 10 | végett. Még lóra hagyján; de hajóra, tengerre, aminek
56 1, 10 | Konstantinápoly rézkapuján; de mindig lóháton utaztak.
57 1, 10 | elutazik fürdőkre, jó messze.~De hát menni kellett. Minden
58 1, 10 | meg a Potrinposz istennek; de nem a magáét. Mikor még
59 1, 10 | magyar maradt legutoljára.~De amint ez felkerekedett,
60 1, 10 | rend fő-fő generálisai.~De még Ciprus szigete népét
61 1, 11 | bajorokat. Ahogy Richard de Saint-Germain bizonyítja,
62 1, 11 | adtál uram keresztes hadat; de nincs köszönet benne”!~S
63 1, 11 | megöklelte a római lictor.~– De hát honnan tudod, hogy ez
64 1, 11 | vizet borrá változtatta. De a szent lándzsa mindezeknél
65 1, 11 | bizonyosan megint elvesztették.~– De nem vesztették el; mert
66 1, 11 | többi lehetett hamis.~– De bizony az volt az igazi,
67 1, 11 | között, ha úgy kívánod!~– De az egész hadsereg szeme
68 1, 11 | Csak kapni lehetne belőle! De hogy ne lehetne, mikor itt
69 1, 11 | is szálanként kitépték, de még így sem jutott belőle
70 1, 12 | ellenség.~Az is megérkezett. De nem azon az úton, amelyen
71 1, 12 | képében (ez a rosszabb; de az olcsóbb metódus), hanem
72 1, 12 | gyönyörködtet (ez a jobb; de a drágább módszer). Óh,
73 1, 12 | termett az ellenség is.~De nem az az ellenség, aki
74 1, 12 | hitetlenek földjén összeszedtek, de visszatértükben magukkal
75 1, 12 | asszony! Ez a Mohamed vallása. De különben az ott lakó görög
76 1, 12 | Lett ott tivornyázás, de olyan, hogy Sardanapál látta
77 1, 12 | hogy mindennap megcsalna?~– De nem teszi ám. Mert az asszonynak
78 1, 12 | szakítanál magadnak belőle.~– De már azt nem teszem. Mert
79 1, 13 | vezetője volt Clarinda, az ifjú de Blois Balduin özvegye, ki
80 1, 13 | bámulatra méltó szépség volt. De amilyen szép, olyan hideg.
81 1, 13 | meg tudná is olvasztani, de azt a láncot, amivel a feleségéhez
82 1, 13 | Sose kerülsz te oda.~– De ide kerülhet a tarenta!
83 1, 13 | test melegét megérzi.~– De hát minek neked ez a veszedelmes
84 1, 13 | bolondság?~– Nem nekem; de másnak való ez. Annak a
85 1, 13 | a halottat az élővel.~– De hisz az istentelenség, amire
86 1, 13 | No, hát akkor volt az. De te jól emlékezhetel rá,
87 1, 13 | tetszett nekem ez a mulatság.~– De arra az ítéletére is emlékezhetel
88 1, 13 | voltunk feleséges emberek. De most már te is az vagy,
89 1, 13 | csábítókat visszaverem.~– De hisz ekkor szarvat emelsz
90 1, 13 | akkor szarvat emelek.~– De biz én azt letöröm.~– Le
91 1, 13 | ki vagyok?~– Süvem vagy; de én is az vagyok neked. Kerüljünk
92 1, 13 | Brüniszkáldtól Lebée László.~– De igenis akarok védő lovagja
93 1, 13 | beterítve gyümölcsöskertekkel; de amióta a keresztes háború
94 1, 13 | terem ugyan gyümölcsöket; de aki megkóstolja, akkorára
95 1, 13 | még csak nyoma sincsen.~De mégis, az első éjszakára
96 1, 14 | hírével született szörnyeteg; de még inkább az a szövetség,
97 1, 15 | vethetett! Minek torkoskodott? – De ezért senki se tanult a
98 1, 16 | hogy nem kaptak vizet.~De Clarinda hercegnőre nézve
99 1, 16 | dandáronként felosztani.~De még azonkívül mennyi mindent
100 1, 17 | volt ma az egész tábornak.~De Clarinda hercegasszonynak
101 1, 17 | mind azt mondák neki, hogy De Blois lovag elesett. Látták
102 1, 17 | nehéz sebektől elborítva; de hű trubadúrja testével védte
103 1, 17 | előtte apróra, hogy történt De Blois lovag csodás megszabadulása.~
104 1, 17 | megszabadított szerelmes ura elé; de Lebée László visszatartá
105 1, 17 | nélkül. Férjed, a nemes De Blois lovag ugyan él és
106 1, 17 | él és meg van szabadítva; de arcától el fogsz iszonyodni.
107 1, 17 | azt, akármilyen lesz is De Blois lovag arca, csak ő
108 1, 17 | élve karjai közt legyen.~De mégis erősen visszaborzadt
109 1, 17 | kiválasztottak számára, de még a széles vas nyakörvtől
110 1, 17 | lelkébe, hogy hátha nem is De Blois lovag ez a gyászvitéz?
111 1, 17 | rokonokról; még a paripáknak: de még a kutyáknak a nevét
112 1, 17 | Ez nem lehet más, mint De Blois lovag.~Azután beszélt
113 1, 17 | mindenéből, a szájába dugta el; de egyszer a nagy kínzásra
114 1, 18 | csakhogy ez sohasem volt De Blois herceg; hanem annak
115 1, 18 | volt azoknak a bűntelése. De sohasem hajtották végre
116 1, 18 | osztozik, azalatt az ál De Blois lovag odakinn őrzi
117 1, 18 | kénytelen vele az ember; de most már terítve volt a
118 1, 18 | sem italhoz: csak az ál De Blois költött el mindent
119 1, 19 | Az igazi De Blois lovag megérkezik~A
120 1, 19 | voltak vigasztalva egy napra. De nem többre. Amit Lebée László
121 1, 19 | Jordán partjáról jövök!”~De ez az egy mondás egész mesemondással
122 1, 19 | bort hozott a tábornak: de Brüniszkáld vizet és vért,
123 1, 19 | sárgult az irigység miatt.~De még majd több oka is lesz
124 1, 19 | elé, hogy azt üdvözölje.~De Brüniszkáld is eléje sietett,
125 1, 19 | Én feltaláltam férjedet, De Blois lovagot.~Clarinda
126 1, 19 | koporsóban. Amaz részeg; de ez halott.~Ez a valódi De
127 1, 19 | de ez halott.~Ez a valódi De Blois lovag, akinek a holttestét
128 1, 19 | sebhely is rávall a homlokán; de kivált az a hatalmas sasorr,
129 1, 19 | a hatalmas sasorr, ami a De Blois nemzetséget annyira
130 1, 19 | dárdáktól átlyuggatott; de mégis ismerős, s a hímzett
131 1, 19 | kezén csókjaival illesse. – De az erre következő indulat
132 1, 19 | a csaló trubadúrt az ál De Blois lovaggal együtt, kegyetlenül
133 1, 19 | fogcsikorgatva:~– Héj, de szerettem volna, ha belefulladsz
134 1, 19 | hogysemmint elhozád az igazi De Blois lovag holttestét,
135 1, 19 | Brüniszkáld érté a süve haragját. De csak fejet csóvált rá:~–
136 1, 20 | kísérté a keresztes tábort; de helyt nem állt derék csatára
137 1, 21 | ha nem is régi fényükben, de nagy kiterjedésükben fennálltak. –
138 1, 21 | meg az „aranykupolája”; de a falain még ruhákat szárítanak.
139 1, 21 | mint emlékeztető ereklyét. De a közelben látszó Scythopolisban
140 1, 22 | volt már a három hajlék. De nem volt benne köszönet.~
141 1, 22 | sivatagból Isten beszél. – De még a növény is más rajta
142 1, 22 | odúját a medve ostromolja.~De hát nem történik-e meg,
143 1, 22 | ott ahol legmeredekebb.~– De nem mégy elöl magad! – kiálta
144 1, 22 | sem hátrább, mint te! – De hamarabb előtted, mint utánad.~–
145 1, 22 | lángpallosával nagyobbat sújthasson; de Lebée László teknőforma
146 1, 22 | embernek való dolog volt! De ember az ember! A szomj
147 1, 22 | nincsen víz.~– Nincsen víz, de van vér! Aki szomjas, igyék
148 1, 22 | hátrafelé rántja a süve.~– De megtántorodtál! – mondja
149 1, 22 | Nekem meg kell halnom.~– De nem hagylak bizony – kiálta
150 1, 22 | kiálta Lebée László. – De nem megyek tovább, míg innen
151 1, 23 | markában szorítva tartá, de felemelni már nem bírta
152 1, 23 | volna oly buzgón keresni; de jöttél bizony sírt keresni
153 1, 23 | akkor már a mennyországot.~– De nem látom meg a szép Erdélyt! –
154 1, 23 | madárkám, árvácskám, özvegykém! De hamar megválunk. Még egyek
155 1, 23 | báránykám, tuba virágszálam! De messze estem tőled. Még
156 1, 23 | Fel akart kelni helyéből, de a haldokló erőszakos kézzel
157 1, 23 | bizonnyal e szörnyű bűnödért. – De én az én láncomnál fogva
158 1, 23 | fekhelyére, szemei megtörtek, de a szíve annál jobban látott,
159 2, 1 | kincstartónak, hogy küldjön utána, de az meg azt üzente vissza,
160 2, 1 | törődött vele: „Mindenütt jó; de legjobb otthon.” Nem is
161 2, 1 | Erdély ide nem a világ!”~De nagyon megtetszett ez az
162 2, 1 | hirdeté, hegedűszó mellett. De különösen Mezopotámiát vétek
163 2, 1 | hegyláncok és folyamok; de mi az egy magyarnak? Valószínű,
164 2, 1 | akik készek a verekedésre; de ez még éppen eggyel több
165 2, 1 | idejében. Jó szerencséjére (de nem az országéra) az útban
166 2, 1 | csavargókat ingyen ellátni; de hát még ezeket, akik folytonos
167 2, 2 | szállingóztak már a vándormadarak – de ezúttal nem a darvak, gólyák,
168 2, 2 | pedig Lebée László ménje; de ez már megismeri az itthont:
169 2, 3 | Óh, gyászos özvegység! De korán megismerlek. Nincs
170 2, 3 | mert neki halottja van; de te azon gondolkozol, hogyan
171 2, 3 | mindannyit az a sok hitetlen!) De ők magukat csak a másvilágon
172 2, 3 | magát: kell neki a pihenés. De ő még csak a munkája előtt
173 2, 3 | berekben. Itten tábort üténk. De azért ki volt adva a parancsolat,
174 2, 3 | egyszerre riadót fúvattak; de mire a hadi népség lóra
175 2, 3 | fegyver, s nem hogy páncél, de semmi gúnya rajtuk; ellent
176 2, 3 | kiválthatni a te uradat; de ha az öreg szultán, a Malek
177 2, 3 | vándorlót szívesen hívogassa, de még a gyermekek is meghajigálják,
178 2, 3 | csak egy ital vizet sem. De hova is rejtenők az aranyat,
179 2, 3 | fertelmesül fel nincsen cifrázva. De még gonoszabbak ezeknél
180 2, 3 | azt el lehetett hinni.~– De még maga az ember nem a
181 2, 3 | is. Csoda mind a kettő! De a tenger rettenetesebb.
182 2, 3 | ha kegyetlen anyánk is, de mégis csak édesanyánk: a
183 2, 3 | vihar a pusztán rémület; de a tengeren kétségbeesés.
184 2, 3 | is az embernek a teste, de a lelke megvigasztalja;
185 2, 3 | a háta zöldellő sziget, de ha a hajósok rászállnak
186 2, 3 | őket. Ezek mind lehetnek; de megvéd ellenük az Isten.
187 2, 3 | te foglyul esett uradhoz, de a keresztes táboron keresztül
188 2, 3 | ajánlgatják hű szolgálataikat. De akármelyikét fogadod el,
189 2, 3 | legkínosabb, a legkárhozatosabb. De már azt az én szám ne mondja
190 2, 3 | László; őrá bízta az ál De Blois lovag és a minstrel
191 2, 3 | mikor felsült a terve. De még annál többet is tudott
192 2, 3 | az aranymedált a képpel, de itthon azzal a kegyes hazugsággal
193 2, 3 | erre a rettenetes útra – de azért akkor is megteszi
194 2, 3 | látja az Isten szép világát; de látja a pokol kínzó parázstüzét.
195 2, 3 | rosszabb a szemgyulladásnál. De az anyám nem tudta velem
196 2, 3 | mert megbüntetnek érte. De te megteheted. Van a Firtos
197 2, 3 | még az is meggyógyulhat. De már ahhoz az írhez, ami
198 2, 3 | nevezték azért varázslónak; de inkább egész processzióval
199 2, 3 | sohasem lett többé szükség. De még kevésbé került arra
200 2, 3 | varázslónő előtte leírt, de amiket nemcsak az élő ember,
201 2, 3 | amiket nemcsak az élő ember, de még az élő állat is messze
202 2, 4 | leszórta a hegy magáról! De a keresztyének városai is
203 2, 5 | termetű, szép arcú hölgyek is; de mind mezítláb, s a lovagok,
204 2, 5 | is, sisakjuk, vascipőik; de azokat a nyeregkápára akasztva
205 2, 7 | kedvéért magyarul prédikált. S de szépen prédikált! A Jézus
206 2, 9 | vén és annak a birodalma~De hát ki ez a „Hegyek ura”
207 2, 9 | rémtettei hirdetik, hogy „van!”, de akit nem lát soha senki!~
208 2, 10 | elfogták, kínpadra vonták, de semmi tüzes vas és forró
209 2, 10 | Az egyik volt Guillaume de Tyr, a másik Jacques de
210 2, 10 | de Tyr, a másik Jacques de Vitry.~A Hegyek urának a
211 2, 10 | Tagadhatja valaki az istent, de nem tagadhatja a papot:
212 2, 11 | hagyott a Hegyek urának; de még a körülfekvő kuméi tartomány
213 2, 11 | hanem amit két egy valláson, de különböző módon imádkozó
214 2, 12 | kezdődik a paradicsomban. De oda csak azok jutnak el,
215 2, 13 | mivel boriváson kapta. – De „itt” – a paradicsomban
216 2, 13 | a Hegyek vénje Guillome de Tyrnek két fedáival megmutatta.~
217 2, 13 | Azokat darabokra vagdalták; de a szultánnak elég volt a
218 2, 13 | végrehajtott gyilkosságnak, de együtt érkezett azzal a
219 2, 13 | Nemhogy mészárolta volna, de inkább kibékítette a szaracénokat.
220 2, 13 | császár összebarátkoztak, de annyira, hogy Malek Kamel
221 2, 13 | mit védni és ostromolni.~De akiknek a vérontás az üdvük,
222 2, 13 | semmi élő állat nem lakik.~De még ha bejuthatna is Malek
223 2, 15 | bámulva a gyóntatóra.~– De hát ki vagy te? Hogy pap
224 2, 17 | kell tudnod, a maga idején; de azt, hogy a jobb lábammal
225 2, 17 | akarok velük találkozni. De magam, népemmel nem vagyok
226 2, 17 | tiszteletére rendezett.~De nagyon megbánta Mária, hogy
227 2, 17 | a szent zarándoknőket. De már azt a válogatott kínzást,
228 2, 19 | volna!~– Utolértem a dögöt, de ugyan megfuttatott! Most
229 2, 19 | Mert akkor én kezdem rá, de az átkozódást. Ez az Isten
230 2, 19 | nem tudja, hogy ő szamár. De amint egyszer ehhez az önismerethez
231 2, 19 | sziklaországból valaha.~De nem lehetett egyebet tenni.
232 2, 19 | pokol magas birodalma!~– De mennyivel szörnyűbb hely
233 2, 19 | folyvást lefelé haladt már.~De ami még nagyobb vigasztalás
234 2, 19 | ellenség, legyen az dúvad, de mégis e világbeli lény:
235 2, 19 | helyen, ha kellemetlenebb is, de biztosabb.~Egyre sötétebb
236 2, 19 | villámok szaggatják azt meg, de még mindig csak por és kavics
237 2, 19 | tagját a dacoló embernek, de az ki nem ereszté a kezéből
238 2, 19 | odaroskadt már a lábaihoz, de még térdein emelkedve is
239 2, 19 | kőzáporral veri el a vetéseket, de ugyanekkor annak a felesége,
240 2, 19 | a ködöt felszívja a nap.~De azalatt ismét gondoskodott
241 2, 20 | hasonlót más ország nem terem.~De mi volt ez még akkor! Egy
242 2, 22 | a legfölségesebb szőlőt, de bort nem csinálnak belőle,
243 2, 22 | italt, ami csak felfrissít, de meg nem mámorosít.~S ez
244 2, 23 | már a színe elé kerülni. De nem lehetett. Malek Kamel
245 2, 23 | kire szól majd az ítélet; de az köztudomású volt, hogy
246 2, 24 | A templomos lovagok~De egyszerre hűtlen lett minden
247 2, 24 | tiberasi ütközet után), de hogy bírája legyen a templárius
248 2, 25 | ellen, aki nekem ellenségem, de tinektek vezéretek. Azért
249 2, 26 | ellenségét, mikor páncélban van, de nem rohanja meg, mikor mezítelen.
250 2, 27 | fekete kútnál beszélt. – De a legközelebb állók meghallották
251 2, 27 | tudná mindazt, amit látott; de megragadá magának a szultánnak
252 2, 27 | merészebb minden férfiakénál, de az olyan merészség, melynek
253 2, 27 | alatt a gyönge összeroskad, de térdre estében az a megnyugvás
254 2, 28 | Máskor ezt másként mondtad! De így is szép” – jegyzé meg
255 2, 30 | Hát mégis visszajöttél! De jó, hogy visszajöttél! Azért
256 2, 30 | tenger, csupa édességből, de a másik serpenyőjében az
257 2, 30 | maradt volna – nem hozzám, de tulajdon nejéhez, most itt
258 2, 30 | kalifa magára hagyta Máriát. De nem magára, hanem a kis
259 2, 30 | lepkeszárnyú, denevérszárnyú rémek. De majd odacsatlakozott hozzájuk
260 2, 31 | megtettük már – mondá Horus –, de a hetedik hosszabb lesz
261 2, 31 | kiálltunk az eddigi utunkban; de azokat legalább ismertem:
262 2, 31 | lovagokat már kiverték innen. De valamennyien ellenségei
263 2, 31 | folytonos harcok alatt.~De ez a maroknyi csoport sem
264 2, 31 | nem nagyobb a Balatonnál: de a mélysége tengeré; s ez
265 2, 32 | hogy Malek Adelt megöljék. De nem juthattak hozzá.~– Hiába
266 2, 32 | egyikünk asszonnyá változik.~– De még akkor is csak azt bocsátják
267 2, 32 | hogy mit cselekedjék.~– De hogy jutunk el a Mazada
268 2, 32 | ahány elindul.~– Félhetsz, de engedelmeskedjél!~
269 2, 33 | a zöld víztükör felett; de olyan lassan látszott közelebb
270 2, 33 | maga is fehér lenne már, de még a víz felszíne is. Szél
271 2, 33 | rándulásban az evezőlapátot; de az nem érte már a vizet.
272 2, 33 | töltött hólyagos kulacsokat, de már beszélni nem tudott
273 2, 34 | gyógyítottam meg vele.~– De a szultán szemére hályog
274 2, 34 | is meg tudom gyógyítani, de még senkin sem kísérlettem
275 2, 34 | fájdalmait elenyésztesd, de azt nem, hogy a látását
276 2, 35 | szemfájástól szabadítod meg, de nem a vakságtól is. Többet
277 2, 37 | amennyit két ember elbír. De ő csak egy kincset bírt
278 2, 37 | rebegé Mária.~– Ő is küldött, de magam is jöttem. Nyisd fel
279 2, 38(1)| que les croisés venaint de remporter devant Damiette;
280 2, 38(1)| chrétiens ne manquèrent pas de dire qui’l avait succombé
281 2, 38(1)| la puissance et la gloire de musulmans. Les auteurs musulmans
282 2, 39 | elkárhozottakhoz hasonlók.~De jó a viharral utazni a Holt-tengeren
283 2, 39 | összezúzással fenyeget, de röpít, nem lankaszt. Amely
284 2, 40 | egy pokol vár azután reám; de hogy hol és mikor: már azt
285 2, 40 | élne, sem mondaná azt meg. De volt ott a háznál egy más
286 2, 40 | visszahozhatná!~Kérdezte eleget; de nem vallotta meg. Csak azt
287 2, 40 | könnyeimmel áztatni kezeit. De szeretni nem tudom. Sohasem
288 2, 40 | tüzes parázsokon járok: de mégsem tehetek másképp.~–
289 2, 40 | ki ne törjön fájdalmában.~De már, akár babona, akár nem:
290 2, 41 | akit még most is szeret. De akitől láttatni nem akar
291 2, 41 | meghalni! Ha azt könnyen adnák.~De az ő élete nagyon jól meg
292 2, 42 | az égiekhez fohászkodás – de kihez imádkozzék ez, aki
293 2, 43 | a fejeden túlcsapnak. – De mindezektől megszabadulhatsz,
294 2, 43 | jöjj fel hozzám ismét – de előbb ne; mert ha a kísértetnek
295 2, 44 | Kifáradtál? – kérdé tőle.~– De győztem!~– Nehéz tusád volt.~–
296 2, 46 | láthatja ezt ember soha?~De hiszen nem az volt az ő
297 2, 47 | Tisztesség itt lenni. – De egy ördög mégis ott maradt
298 2, 47 | Mostan még nem szabad. De már egy perc múlva, egy
299 2, 48 | hogy az életnek örüljenek.~De Annának, valahányszor Lebée
300 2, 48 | volna, nevetnénk fölötte; de azt tudva, hogy ez igaz
|