Rész,  Fezejet

 1     1,  17| elvesztett férjedet.~Clarinda nagyot bámult. A fegyvertársak,
 2     2,  3 |      csontjaimat, hogy itthon nagyot nyúljak ki velük; hanem
 3     2,  3 |  bőrűvel összeakaszkodhattam. Nagyot sújték feléje a buzogányommal,
 4     2,  13|  gyékénytelen téglán, s mikor nagyot sóhajtva megtörli szemeit,
 5     2,  15|     elővették a kulacsokat, s nagyot ittak, énekeltek táncugrások
 6     2,  16| voltak; hamar utolérte.~Mária nagyot sikoltva ugrott félre előle,
 7     2,  29|      aki álmában nevet.~Mária nagyot sóhajtott, ő ezt a paradicsom
 8     2,  33| patakja – mondá neki a fedái, nagyot nyelve az ajkáig érő vízből.~
 9     2,  37|       következő percben aztán nagyot ordítva szökött fel a magasba,
10     2,  48|    fájdalmában és rémületében nagyot sikoltva, elájult: apácák
11     2,  48|   hogy ez igaz történet volt: nagyot gondolkozhatunk utána –