Rész,  Fezejet

 1     1,  7 |     a szent őrjöngés tüze. „Hová akartok menni annyi tengeren
 2     1,  7 |     szívbeli bubája! Hát te hová indultál?~A lyánka szívére
 3     1,  17|     szép, nemes ábrázatból! Hová lett a délceg alak? Csak
 4     2,  3 |    Szerelmes Brüniszkáldom! Hová lettél? Hová azok a te szép
 5     2,  3 | Brüniszkáldom! Hová lettél? Hová azok a te szép kék szemeid?
 6     2,  3 |   sötétséget, a búvóhelyet, hová világosság be nem hat, mert
 7     2,  15|   hol a férjem: kit kérjek? Hová folyamodjam? Nem értem az
 8     2,  17|    Üljünk fel. Haladjunk.~– Hová megyünk? – kérdezé Mária.~–
 9     2,  17|   nem bírta kitalálni, hogy hová viszi őt most rejtélyes
10     2,  17| kínordításaik elől nem volt hová bújni: a halottak ismerős
11     2,  21|     vagy minden. Te mondod, hová menjünk; te mondod, mit