Rész, Fezejet
1 1, 1 | Jegyzet~Előrebocsátom, hogy ez nem valami költött mese;
2 1, 2 | Romadivum”-nak hívtak. Hogy ez mint történhetett meg, az
3 1, 5 | vezetve. „Bizony szép egy pár ez!” – mondogatja fennszóval
4 1, 6 | a székely a buzogánnyal. Ez tehát igen jó törvény volt. –
5 1, 6 | összeházasodik. Hanem hát ez csak azt bizonyítja, hogy
6 1, 6 | mert most is rajta állok. Ez nekem a szent föld, a hazám.~
7 1, 6 | nekem a szent föld, a hazám.~Ez a mondás nagyon tetszett
8 1, 6 | megyek.~De nagyon tetszett ez a beszéd a székely hadnagyoknak,
9 1, 6 | lett belőle, holott mind ez ideig idehaza úgy ismerték,
10 1, 6 | kedvetlenebb vállalat volt. Ez már az ötödik keresztes
11 1, 6 | nem volt még benne része. Ez pedig nehezen volt megmozdítható.
12 1, 7 | elvinni az egész seregét.~Hogy ez a gyermekháború nem volt
13 1, 7 | székely fiúkra nem ragadt el ez a kórság; mind csak a szász
14 1, 7 | Csúnya kereset volt.) Hát ez a sok lélekkalmár, amint
15 1, 7 | hogyan mozdíthatták elő, ez a kérdés csakugyan nagyon
16 1, 7 | gyermekhadjáratra, hogy ez igen szomorú jelenség, de
17 1, 7 | hatezer-hatszázhatvanhat.~– No, ez bizony szép kis nyáj! Hát
18 1, 7 | Brüniszkáld kezdte átlátni, hogy ez az apró próféta olyan erősen
19 1, 7 | Hogyan menne?~– Hátha ez a kan-barát1 megteszi azt,
20 1, 8 | elmúlik a gyermekekről is ez a mennybeli szellet.~– Ez
21 1, 8 | ez a mennybeli szellet.~– Ez annyit tesz jó magyarul,
22 1, 8 | művelte!~Utánazengedezték ez üdvkiáltást a többi zarándokok
23 1, 8 | Spalatóba, hajóra rakodni, akkor ez a zarándokvezér elviszi
24 1, 8 | vissza többet az apai házhoz. Ez az ok győzött. A szász vitézek,
25 1, 9 | levelet. Azt mondta, hogy ez a pápának a bullája; mindenki
26 1, 9 | felosszátok, ahol őket találjátok.~Ez a rendelet pedig fölöttébb
27 1, 10| azt mondja rá: „No fiaim, ez többet meg ne történjék!”~
28 1, 10| maradt legutoljára.~De amint ez felkerekedett, akkor aztán
29 1, 10| ellenséget, akit megverjenek.~Ez évben ínség volt Szíria
30 1, 11| csontja volt meg a bőre.~– Hát ez az a tejjel-mézzel folyó
31 1, 11| koplaláshoz, mint az ázsiai, s ez nagy bizonyíték nem ázsiai
32 1, 11| elsoványodástól.~S valóban ez volt a véleménye a többi
33 1, 11| szász vitézeknek is. S talán ez volt az utolsó eset, hogy
34 1, 11| De hát honnan tudod, hogy ez éppen az a dárda?~– Hát
35 1, 11| a székelyekkel. Hát már ez nekik csavarta az orrukat,
36 1, 11| itt jártak, meg is tette ez a maga csodáit az antiorchiai
37 1, 11| legyen szabad tán? Azért is ez az igazi szent lándzsa!
38 1, 11| hordozá körül a táborban: Íme ez már egy valóságos eleven
39 1, 11| belőle mindenkinek. Pedig ha ez a barbár nép egyszer belekerül
40 1, 11| belekerül a buzgóságba, ez aztán meg nem tér belőle.
41 1, 12| égből hulló manna képében (ez a rosszabb; de az olcsóbb
42 1, 12| és torkot gyönyörködtet (ez a jobb; de a drágább módszer).
43 1, 12| énekeljenek.~Azonban még ez sem volt az ellenségek legrosszabbika.
44 1, 12| Isten, és négy az asszony! Ez a Mohamed vallása. De különben
45 1, 12| szépségek szívein nyert; ez pedig csak szörnyülködni
46 1, 13| beleunt ebbe is Lebée László.~Ez a sok olcsó virág a szerelem
47 1, 13| mások azt, hogy kígyó. Ez az állat az Ascalon völgyében
48 1, 13| acéltokban. Megnézheted.~– Hisz ez nádból van.~– Az ám, olyan
49 1, 13| megérzi.~– De hát minek neked ez a veszedelmes bolondság?~–
50 1, 13| Nem nekem; de másnak való ez. Annak a szépasszonynak,
51 1, 13| bolondság; akkor tetszett nekem ez a mulatság.~– De arra az
52 1, 13| kötelességnél megszűnik az eskü.~– Ez bolondul volt határozva.~–
53 1, 13| vagyok én, és ki vagy te?~Ez már kegyetlen odavágás volt
54 1, 13| szakadékai között.~Néhanapján ez a völgy egy földi paradicsom
55 1, 13| aminek „Csontmező” a neve.~Ez az első állomás.~Még a legelső,
56 1, 13| idejéből való emlékezetes hely ez itten. Messze, amennyire
57 1, 13| sem emlékeznek már róluk.~Ez jó volt első éjjeli tanyának.~
58 1, 13| állomást, a „Keresztek halmát”.~Ez már újabb emlék. A német
59 1, 14| alakja bizonyítja, hogy ez a pokol hírével született
60 1, 14| hitték, hogy csak nem tart ez a sziklasivatag örökké.~
61 1, 15| csapatjaikat, hogy senki ez ártó gyümölcsökhöz hozzá
62 1, 15| földet, azt mondták rá: „No, ez már a kvártélyán van!” Annyi
63 1, 15| Annyi bizonyos volt, hogy ez az igazi út, amelyen a mostaniak
64 1, 15| páncéldarabok hirdették, hogy ez az út vezet a szent sírhoz.~
65 1, 16| holttetemekből egymásra hányva. Ez a legújabb tetemhalom. Valami
66 1, 16| igazán meg kellett állni, ez a memento mori! Ha Koradin
67 1, 16| baj!~És méltón keletkezett ez a hit és öröm; mert amint
68 1, 17| szívét, tudatta velük, hogy ez nemes lovag, kiért nagy
69 1, 17| hátha nem is De Blois lovag ez a gyászvitéz? Most már inkább
70 1, 17| karácsony ünnepén fog lejárni. – Ez nem lehet más, mint De Blois
71 1, 18| hercegasszony meggyőződött róla, ez az ő valóságos hites férje.~
72 1, 18| ezzel a lovaggal: csakhogy ez sohasem volt De Blois herceg;
73 1, 18| panasza lehet annak, akivel ez megtörténik?~Hanem egy akadálya
74 1, 19| már lett volna.~Csakhogy ez nem az az ellenség volt,
75 1, 19| keresztes hadak kerestek. Ez a kairói szultán serege
76 1, 19| egybegyűlt vezérek elé vágtatott. Ez volt az első szava:~„Én
77 1, 19| Jordán partjáról jövök!”~De ez az egy mondás egész mesemondással
78 1, 19| az utat elálló ellenség!~Ez volt a nagy hozsánna! Ami
79 1, 19| lovagot.~Clarinda elbámult. Ez is feltalálta az ő férjét?
80 1, 19| alszik a sátorban.~Hiszen ez a másik is alszik: hanem
81 1, 19| koporsóban. Amaz részeg; de ez halott.~Ez a valódi De Blois
82 1, 19| Amaz részeg; de ez halott.~Ez a valódi De Blois lovag,
83 1, 19| az elhunyt dalia arcára.~Ez aztán nem hazud. Minden
84 1, 19| szerelmesét ekként föltalálta. Ez minden egyéb érzést elnémított
85 1, 19| hüsselje őt a legyezőjével. Ez példás büntetést kíván.~
86 1, 20| sikamlik a hullámtükrön végig: ez a Genezáret tava. Az Üdvözítő
87 1, 20| sincs semmi igaz jussuk.~Ez volt az átok az egész életén
88 1, 20| neki, aminőt még nem látott ez ideig, hogy mi az a valódi
89 1, 20| tábor döntő ütközetet keres. Ez a kalandokkal teljes kémszemlészet
90 1, 21| még ruhákat szárítanak. Ez az a város, amelybe Jézus
91 1, 22| meztelen nőalak képezi.~Ez volt a Thábor hegy abban
92 1, 22| nagy hadakozás nélkül; csak ez az egy sziklafészek bosszantá
93 1, 22| mind ellene zúdultak, hogy ez lehetetlen: a hegyoldal
94 1, 22| karjaikat. Isten csodája volt ez!~A nap még nem szállt le,
95 1, 22| s egy kézcsapással mienk ez az erősség, amit majd hónapokig
96 1, 22| megharsannak a tárogató kürtök.~Ez a tárogató kürt oly sajátságos
97 1, 22| nyelvén. Iszonyú találkozója ez Noé unokáinak. Sem, Cham
98 1, 22| lovára ülteté fel.~Hogy ez valóban így történt, azt
99 1, 22| mennyország kapuja volna is ez itt előttem! Rajta, magyar!
100 1, 23| láncolva a hős bajtársak.~Hanem ez a baleset végzetes lett
101 1, 23| legcsúfosabb kudarc volt ez, ami csak az európai fegyvereket
102 1, 23| hallgattam. Mert furcsa dolog ez. – Mikor az ember a halálához
103 1, 23| elvigyed, mert hozzám köt ez a lánc! És te nem mehetsz
104 1, 23| vele a másvilágon is. S ez legyen a te vigasztalásod,
105 1, 23| vigasztalásod, Lebée László. – Ez legyen a te utolsó órádnak
106 2, 1 | egyházfejedelmek nekiestek, hogy ez árulás! Hitetlenség! A jeruzsálemi
107 2, 1 | még huszonötezer vitéze. Ez annyi mint ötszázezer arany –
108 2, 1 | De nagyon megtetszett ez az indítvány, különösen
109 2, 1 | készek a verekedésre; de ez még éppen eggyel több kecsegtetés
110 2, 1 | felmásztak, esküvel állíták, hogy ez minden eddig megmászott
111 2, 2 | nem tudták, hogy örömhír-e ez, vagy gyászhír? Örvendjenek
112 2, 2 | ismeretes kürtjeladás volt ez, amiről a várlakók egymásra
113 2, 2 | Vajon melyikünknek a kedvese ez!~Egyiteké sem, drága jó
114 2, 2 | drága jó asszonyok! – mert ez itt Lebée László hűséges
115 2, 2 | pedig Lebée László ménje; de ez már megismeri az itthont:
116 2, 2 | is ráismer a paripára.~– Ez az én uram „Ráró” paripája!~
117 2, 2 | Brüniszkáld „Tündér”-je.~– Hát ez a lovag kicsoda?~Azt úgy
118 2, 3 | könnyeid befelé folynak. Ez itt vígan sírhat már; mert
119 2, 3 | Damaszkuszban, Koradin szultánnál, s ez a sok rossz között még a
120 2, 3 | tudám meg.~– Akkor majd ez ellen is ad nekem az isten
121 2, 3 | senki. Nagyobb veszedelem ez a ragálynál, a hiénánál,
122 2, 3 | ugyebár, mennyire hasonlít ez a festett kép az én jó Annámhoz?”
123 2, 3 | emlékezem reá, nekem is volt ez a bajom: akkoriban igen
124 2, 4 | tartományból lett egy nagy tó.~Ez a földrengés azokat az üregeket
125 2, 4 | isteneknek az ura!~Úgy jött ez a világfélemlítő csoda,
126 2, 4 | megegyeztek, hogy egymást ez ínség közepette fegyverrel
127 2, 5 | mezítlábos szentek serege~Ez egy férfiakból és asszonyokból
128 2, 5 | durva szőrcsuhát viseltek.~Ez volt az a „mezítlábos szentek”
129 2, 6 | maró nedvével újra kiedzi.~Ez az örökké vérző kereszt
130 2, 6 | Amit mond, az parancsolat.~Ez a lovag pártfogása alá vette
131 2, 6 | valahol ezt a lovagot. Volt ez már egykor a Szentföldön.
132 2, 8 | antropophang, a másik assasin~Ez az egész zarándoksereg,
133 2, 8 | férfinak, asszonynak egyaránt!~Ez volt az első dandár, mely
134 2, 8 | a hatalmas Róbert lovag.~Ez azt tette, hogy mikor fogságba
135 2, 9 | annak a birodalma~De hát ki ez a „Hegyek ura” vagy „Hegyek
136 2, 9 | kívánsz? Mit adjak?” Ki ez a rettenetes úr, akinek
137 2, 9 | amely mindent tagad!~Ki ez a titokteljes lény? Akitól
138 2, 10| Alamut vára a hegyek közt~Ez idő szerint, amidőn a „Hegyek
139 2, 10| Annyit megtudtak tőlük, hogy ez a Hegyek urának az ítélete
140 2, 10| készséggel: nagy pénzt fizettek. Ez volt az ő életbiztosításuk.
141 2, 10| felemelkedő várpalota uralkodott. Ez volt Alamut vára. Ebben
142 2, 10| a vára lonkáján Hassán.~Ez volt a neve az első „Hegyek
143 2, 10| filozófok szektája volt ez; s annak a prófétája Hassán.
144 2, 11| kívánnám a békességet – ez a gyilok, ami a fejed fölött
145 2, 11| szándékait egyszerre megfordítá ez a rémlátás.~Nemcsak békét
146 2, 12| s az ő nyelvük szerint ez is találó elnevezés volt: „
147 2, 13| fiatal fedáit aztán elvitték ez öntudatlan állapotában az
148 2, 13| tudományszomjas tanítvány hízelegte be ez magát a tudós imámnál, s
149 2, 13| társaságot össze, annak ez az eredete.~A magyar király
150 2, 13| azután jöhet az aratás. Ez a magvető a „Hegyek ura”.~
151 2, 13| Az új háborúi korszaknak ez a vén ember áll még útjában.
152 2, 13| vén ember áll még útjában. Ez a mohos kő.~Csakhogy ezt
153 2, 13| esküvést meg nem tartanak. Ez a hír járt előttük.~Mint
154 2, 13| átvonul a fejük fölött. Ez volt a legokosabb, amit
155 2, 14| zarándoksereg. Régi menedékhely volt ez itt, több üreg, mint egy
156 2, 15| bírta azokat fogni. – Hisz ez több a pokolnál!~Pedig,
157 2, 16| el az útját Máriának, s ez a tekintet megmondá neki,
158 2, 16| nőre nézve, mint felfalatni ez anthropophag által.~– Ah,
159 2, 17| tábor megint visszatért.~Ez álomkáprázatból a dái áldoát
160 2, 17| gazdáik halálát éreznék.~Ez megint olyan csoda volt,
161 2, 17| beszélni tud egymással. Most ez azt beszéli társainak, hogy „
162 2, 17| fertelmes éneklést, amit ez a legelső falka rákezdett: „
163 2, 17| hanem Etelköz felé jönnek.~– Ez igaz.~– Ott akarok velük
164 2, 17| a látványtól.~Hát pedig ez az áldozatünnep!~S mikor
165 2, 18| aki vakokat gyógyít meg. Ez a nimbus védte őt barbár
166 2, 18| Itt megszűnik minden élet. Ez a sziklák s kavicsok országa.
167 2, 18| átkozottabb hely a Szaharánál. Ez csupa réteges sziklakavics,
168 2, 19| ördög legmagasabb országát. Ez már nem a mélységben van,
169 2, 19| hogy ne nyomja a fejüket ez a kősemmiség.~Az ember úgy
170 2, 19| zizergéssé alakulva, hogy ez a hang összenyomja az embernek
171 2, 19| vagy: alattad elszakadhat ez a lengeség; engem jobban
172 2, 19| meg a szívét.~Olyan volt ez neki, mint a Mohamed-hívőnek
173 2, 19| utána a férfi a magasból.~– Ez megmaradt; hanem a csobolyó
174 2, 19| kettős terhet meg nem bírja ez a kötél. Előbb a málhákat
175 2, 19| felhagyta húzni a kötelet.~Amint ez megtörtént, a dái áldoát
176 2, 19| kezdem rá, de az átkozódást. Ez az Isten lova nem akar tovább
177 2, 19| madár, egy felhő az égen. Ez itt a pokol magas birodalma!~–
178 2, 19| biztatá a lelkét Mária ez őrülésre vivő kietlen útban –
179 2, 19| Máriát a saját testével.~Hah! Ez volt a küzdelem egy ember
180 2, 19| a szem elkáprázik, mikor ez őrült gyorsasággal vágtató
181 2, 19| urát kiszabadítja, akit ez nem is ismer.~A zivatar
182 2, 19| vihar az Ararát felől jött. Ez azzal a porral együtt, amit
183 2, 19| termő „mannát” is elhinti. Ez az a mennyei eledel, amivel
184 2, 19| évtizedben egyszer. Az utazást ez nagyon megkönnyíti: a kínzó
185 2, 19| és még alább zúgók.~– Mi ez? – kérdezé Mária.~– Én már
186 2, 19| beköszöntött az északi szél, ez a minden szelek cárja! Jaj
187 2, 19| sziklagerincen bandukolva! Ez nem ismer irgalmat, ez előtt
188 2, 19| Ez nem ismer irgalmat, ez előtt nincsen erős ember.
189 2, 19| előtt nincsen erős ember. Ez mikor megkapja a kirgiz
190 2, 19| hahotát kiáltva le hozzá.~Ez volt a legrettenetesebb
191 2, 20| ország nem terem.~De mi volt ez még akkor! Egy világváros,
192 2, 20| nincs koldus.~Akkor volt ez, amikor még a sánta démon,
193 2, 21| vízből csodaír: akkor még ez mirákulumszámba ment.~Egész
194 2, 22| Itthon a saját birodalmában ez oly békében él minden más
195 2, 22| még össze sem perlekednek. Ez nem szidalmazza Jézust,
196 2, 22| de meg nem mámorosít.~S ez a szüntelen felpárolgó édes
197 2, 24| nélkül, fedetlen fővel. Ez meglepő látvány volt. Senki
198 2, 25| szívét az egek felé. Aki ez ítéletet hozta, több volt,
199 2, 25| kalifára.~– Miért? Hisz ez dicső, nemes lelkű ítélet
200 2, 25| a kék kezű asszonynak!”~Ez a kiáltás varázserővel bírt.
201 2, 28| bizonnyal. Már nyugodtan alszik. Ez az első jele a javulásnak.
202 2, 29| nem lop, meg nem öl. És ez az ember mégis megcsalt,
203 2, 29| tudod, hogy miért mondta ez a gyermek, midőn átölelted:
204 2, 29| Látod? – monda a nőnek. – Ez a paradicsomnak a nyílása:
205 2, 30| felépülés sokáig tartott: Mária ez idő alatt teljesen megismerkedett
206 2, 30| az volna a paradicsom. – Ez az igazi pokol itten! Nem
207 2, 30| változataiból felhalmozva, hanem ez, a gyönyörűség háza, ez
208 2, 30| ez, a gyönyörűség háza, ez az igazi kárhozat pitvara.
209 2, 30| lólábakkal; hanem ilyen, mint ez; azzal a szelíd, hódító
210 2, 30| gyermek? Az „én” kérdésem ez. Itt maradsz, nem mégy el?
211 2, 30| vált magasság leszédít!~Ez, ez itt a legvészesebb pokol!
212 2, 30| vált magasság leszédít!~Ez, ez itt a legvészesebb pokol!
213 2, 30| igazságos”. Légy ítélőbíró ez órában köztem és közötted.
214 2, 30| Mondd meg, nem nyomja-e le ez az egyetlen csepp azt az
215 2, 30| csepp azt az egész tengert. Ez a keserű csepp egy fogoly
216 2, 30| Bizonyos voltam felőle, hogy ez lesz a válaszod. Asszony
217 2, 31| folytonos harcok alatt.~De ez a maroknyi csoport sem akarta
218 2, 31| megpillantá.~Átkozott hely ez itten! Átkozott a víz, a
219 2, 31| Nagyságára nézve csak tó volna ez, nem nagyobb a Balatonnál:
220 2, 31| de a mélysége tengeré; s ez a mélység egyre nagyobbodik;
221 2, 32| kísértette meg ember soha, amióta ez elátkozott víz Uzdom városát
222 2, 32| Kik?~– Te meg én, és ez az asszony.~– Gondold meg,
223 2, 32| Ki bánt ott?~– A „semmi”. Ez az, ami körülvesz; hozzád
224 2, 32| szakad szét bele.~– Lásd: ez az asszony nem fél; nézd,
225 2, 33| átkozott vizet: nem üdít ez, hanem mar. Olyan lesz utána
226 2, 33| színét. Jól mondta a fedái, ez a semmiség rettenetesebb
227 2, 33| rémek változatos alakjainál: ez az elenyészés érzete!~S
228 2, 33| élő halottal előre! – Ah, ez a vár nagyon jól meg van
229 2, 33| kondulásai az estharangnak. Ez nem volt érzékcsalódás.
230 2, 33| sziklakolostor harangjának kongása ez: az egyetlen harangé az
231 2, 33| és a Holt-tenger között. Ez a kolostor ott emelkedik
232 2, 33| sem telt meg a mélység. Ez aszkétáknak a harangja hirdeté,
233 2, 33| Kidron-völgy patakja volt az. Ez ott szakad alá a Holt-tengerbe
234 2, 33| a sós hullámegyetemben. Ez árnak a sodra kapta meg
235 2, 33| után kidobta a csónakból.~Ez jó ötlet volt. A csónak
236 2, 33| fejével felbukott a vízből. – Ez itten édesvíz.~– Igen, ez
237 2, 33| Ez itten édesvíz.~– Igen, ez a Kidron patakja – mondá
238 2, 34| Miért jó vaknak lenni?~Ez volt az az indus nő, aki
239 2, 35| maradhass. Valóban te vagy az. Ez a halánték, ez a kidomborodás
240 2, 35| vagy az. Ez a halánték, ez a kidomborodás a homlokon
241 2, 35| következtetni.~– Valóban ez a kéz úgy van alkotva, hogy
242 2, 35| legtiszteletreméltóbb patriarchafő tűnt ki ez alól, amilyennek Ábrahámot,
243 2, 35| susogta: „Óh, mint fáj nekem ez a sötétség!”~Mária elszánta
244 2, 35| Eleinte csípte, égette ez a szemgolyókat, azután pedig
245 2, 35| Vége legyen a kínjainak ez örömórától kezdve. Nincs
246 2, 35| asszony ujjára.~– Talizmán ez, ahol csak jársz Szírián,
247 2, 37| Minő rémületes kifejezés ez eltorzult vonásokban az
248 2, 37| hatalmas hím oroszlán jött elő. Ez volt a börtönök őre.~A megvesztegethetetlen;
249 2, 37| makogott, amikből egyszer ez a szó vált ki érthetően: „
250 2, 37| vált ki érthetően: „Isten!”~Ez a szó eszére téríté Máriát.
251 2, 37| Nézd! Mi lett belőle? Ez az én drágám!~Horus hirtelen
252 2, 37| toronyormán azt a sárga zászlót? Ez azt hirdeti, hogy Malek
253 2, 39| torlasztani, mint az élő tengert, ez még a zivatarkorbácsa alatt
254 2, 39| érinté azokat Mária kezéhez. Ez volt a búcsúüdvözlete hozzá.~
255 2, 40| László a feleségével. – Még ez a késlekedés is javára vált;
256 2, 40| mondá a tükörből a képmás. S ez az egy szó már a kulcs a
257 2, 40| ily szót kegyelmed! Hisz ez isten ellen való vétek.~–
258 2, 40| legkínteljesebb pokol alatt: ez az!~Sohasem volt szeretve –
259 2, 40| megfeketülve már a régiségtől.~Ez a kép hasadt végtől végig
260 2, 41| jutalom helyett mért kell ez elviselhetetlen büntetést
261 2, 42| fohászkodás – de kihez imádkozzék ez, aki azért szenved, hogy
262 2, 42| Szentföldön háromszor hallotta ez indulgentiát kihirdettetni.
263 2, 46| megtörtént, és nem költött mese ez. Akik részt vettek benne,
264 2, 47| omlik végig a termetén. S ez a termet oly délceg, oly
265 2, 47| alatt magának foglalta.~Ez imádott bálvány megjelenésére
266 2, 47| földön és a másvilágon. Ez nem a te halottad. Feleséged
267 2, 47| felemelve, feléje terjeszté. Ez a tiltó mozdulat térdre
268 2, 47| Észrevette hol van? Hogy ez Isten temploma. Emez meg
269 2, 48| Mesének képtelenség volna ez! Ha költemény volna, nevetnénk
270 2, 48| fölötte; de azt tudva, hogy ez igaz történet volt: nagyot
|