Rész,  Fezejet

 1     1,  5 |         kiabálástól félig berekedt hangon így rivall:~– A király nevében!
 2     1,  7 |    mezítlábos legényke kenetteljes hangon felelt meg a lovagnak rögtönözve.~–
 3     2,  9 |         kárpitjai mögé, s reszkető hangon kérdik e név kimondójától: „
 4     2,  17|          dái áldoát? – hebegé halk hangon.~– Szállj le és jöjj elém.~
 5     2,  26|      magasba emelve, s bátor, erős hangon kialtá a népnek arabul:~–
 6     2,  27|       kalifa, szelíd, vibráló mély hangon. – Ne hidd, hogy valami
 7     2,  30|            s örömkacajtól reszkető hangon kiálta:~– Anyácskám! Anyácskám!
 8     2,  30|            szólt hozzá érzelemtelt hangon:~– Hallod, mit kérdez e
 9     2,  34|            Máriától, rideg, száraz hangon, szigorú tekintettel. –
10     2,  35| arcvonásain, aztán csendes mormogó hangon mondá:~– Te vagy az a nő,