Rész, Fezejet
1 1, 3 | asszonynak legnagyobb panasza~Már több mint két esztendeje
2 1, 3 | de az mind nem használt; már a javasasszonyokhoz is folyamodott,
3 1, 4 | Vitézi tornában is tört már lándzsát Anna tiszteletére,
4 1, 4 | próbára csakugyan nem lehetett már állítani a derék szász ifjút,
5 1, 5 | vőlegény maga is szeretne már hozzájutni, hogy egyet táncolhasson
6 1, 5 | s azt kiáltja: „No, most már mégiscsak az enyém vagy!”
7 1, 5 | trombitásoknak, hogy most már az ő nótáját húzzák: a vőlegény
8 1, 6 | táborba szállnod.”~Mikor aztán már nagyon sokan gyülekeztek
9 1, 6 | hárpiát onnan Türingiából: már most azt hiszi, hogyha elmegy,
10 1, 6 | kedvetlenebb vállalat volt. Ez már az ötödik keresztes háború
11 1, 6 | németnek mind elég volt már a dicsőségből, csak a magyarnak
12 1, 7 | a tengerek fenekén.”~Ezt már csak el kellett hinni, mert
13 1, 7 | zenebonát, hogy a szászok földje már határos a patarénokéval:
14 1, 7 | Zenobius, hogy mit kaszál.~Már csaknem hogy letelt az egész
15 1, 7 | nem küld a király: másnap már ugyan hűlt helyét találja
16 1, 7 | gyermeksereggel. Voltak azok már valami hatezren. Némelyik
17 1, 7 | átjárást.~A szász lovag már az innenső partról megismerte
18 1, 7 | út viszontagságaitól most már lerongyollott öltözet volt
19 1, 7 | eltakarta. A lábujjaik kinéztek már az elszakadt csizmából.~
20 1, 7 | Hinczó pedig a tízezrét!”~De már erre Brüniszkáldot elhagyta
21 1, 7 | készített a számukra, csakhogy már ágtól, bozóttól megtépve,
22 1, 7 | őket az én lelkem – de ők már szent fogadást tettek, hogy
23 1, 8 | székelyekhez:~– Ne te né! Látjátok már ezt? Hogy a szász vitézek
24 1, 8 | ezt? Hogy a szász vitézek már abrakolnak az ellenség elé.
25 1, 8 | vitézek. – Ha a szászok már abrakolnak az ellenség elé,
26 1, 8 | abrakolnak az ellenség elé, mink már nyergeltünk is!~És így történt
27 1, 9 | visszafordításával.~Azokat már a velük együtt kóricáló
28 1, 9 | ajándékoztak, sok pénzük bánta már, azt nem lehetett veszendőbe
29 1, 10| Minden európai nép megöntözte már a vérével Palesztina mezőit,
30 1, 10| az európai népek között, már akkor is legokosabb volt
31 1, 10| fejedelmek, hercegek, ami már maga megérdemelte ezt az
32 1, 10| megérkezének Ciprus szigetére, ahol már várta őket a jeruzsálemi
33 1, 11| utánuk jövő magyaroknak már nem maradt mit elvenni.
34 1, 11| a gvárdiántól, hogy „itt már a bajorok jártak”: akkor
35 1, 11| meg a gyomromban. Most meg már amikor megmaradna, nincsen,
36 1, 11| manna lenne is; mert én már csak úgy zörgök a páncélomban,
37 1, 11| Zenobius. A magyar király már ekkor sok mindenféle drágaságot
38 1, 11| versengését a székelyekkel. Hát már ez nekik csavarta az orrukat,
39 1, 11| itten több zarándokkal, akik már régóta letelepedtek a Szentföldön.~–
40 1, 11| Azok tudják mindazt, ami már eddigelé a keresztes hadjáratok
41 1, 11| hogy ezt a szent lándzsát már régen megtalálták más keresztes
42 1, 11| szerecsen táborát tönkreverték. Már akkor kezükben volt a szent
43 1, 11| körül a táborban: Íme ez már egy valóságos eleven szent!
44 1, 11| hogy egy fül nem a világ: s már akkor a kezében volt. A
45 1, 12| bevettek, ahol a védő sereg már minden élelmiszert elfogyasztott:
46 1, 12| és banya. Itt vannak ezek már Húsleves Gottfried1 óta.
47 1, 12| szakítanál magadnak belőle.~– De már azt nem teszem. Mert én
48 1, 13| illeti, annak a bocsánatát már előre megnyertem; amidőn
49 1, 13| segíthetsz rajtam.~– Látod, már énfelőlem nem jár olyan
50 1, 13| feleséges emberek. De most már te is az vagy, én is az
51 1, 13| vagyok én, és ki vagy te?~Ez már kegyetlen odavágás volt
52 1, 13| felkeresni. Pedig olyan jó volt már akkor Ptolomaisban lakni.
53 1, 13| uborka. A hegyek kopárok már; az erdőket letarolták róluk;
54 1, 13| ami elemészthető volt, az már elmúlt; amit érdemes volt
55 1, 13| egynek a nevét sem tudja már senki. Még a farkasok és
56 1, 13| keselyűk sem emlékeznek már róluk.~Ez jó volt első éjjeli
57 1, 13| a „Keresztek halmát”.~Ez már újabb emlék. A német császár
58 1, 14| a zarándoknők, az apácák már alig bírtak a sivatag homokban
59 1, 14| sivatagban. Az innivalójuk már másnap estére elfogyott.~
60 1, 14| valamennyit; úgyhogy másodnapra már magának sem volt mit innia.~
61 1, 15| attól hullottak rakásra.~Aki már tántorogni kezdett, aki
62 1, 15| azt mondták rá: „No, ez már a kvártélyán van!” Annyi
63 1, 15| keresztjáró hadsereg elment már. Ki a Szentföldre, ki a
64 1, 16| időtől egészen zölddé vált már. A hitetlennek egy óriás
65 1, 16| tanyázni a Jezrael völgyében. Már akkor harmadik napja volt,
66 1, 16| bizalom és jókedv. Nem lesz már semmi baj!~És méltón keletkezett
67 1, 16| keresztyén foglyot. Ezeket már messziről meg lehetett ismerni
68 1, 17| egy rohammal elfoglalt, már a tejjel-mézzel folyó Kanahán
69 1, 17| ülni; elég cifra ruha volt már rajta, amit a prédából kiválasztottak
70 1, 17| lovag ez a gyászvitéz? Most már inkább szerette volna, ha
71 1, 18| Clarinda hercegasszony most már feltalálta a férjét: vége
72 1, 18| szent fogadalomnak: most már azzal egy sátor alatt illő,
73 1, 18| kénytelen vele az ember; de most már terítve volt a tevebőr szőnyeg
74 1, 18| szomjeloltó korty, most már nem volt „kín” a böjtölés,
75 1, 18| ahogy fogadása tartá, most már, midőn előtte állt a gazdag
76 1, 19| hegyeken túl.~Eszerint ellenség már lett volna.~Csakhogy ez
77 1, 19| volt több, csak egy. – Egy már ott alszik a sátorban.~Hiszen
78 1, 20| lángok. Senki sem zúgolódik már, hogy oly messze földről
79 1, 20| láthatatlanokkal van eltelve.~Ma már híre sincs ennek. A táj
80 1, 20| Brüniszkáldnak, hogy most már csupán vitézi kötelességének
81 1, 21| klasszikus palotáiban most már csak zsidók laktak, akik
82 1, 21| Antipas palotájának nincs már meg az „aranykupolája”;
83 1, 21| temető fölött épült. Most már a zsidó „szentek” gyűlhelye.
84 1, 21| közelben látszó Scythopolisban már csak Sámson rókáinak az
85 1, 22| mondott, be is teljesült már régen. A szent Thábor hegyén,
86 1, 22| Mózesnek és Illésnek, ott volt már a három hajlék. De nem volt
87 1, 22| szaracénok. Szaladin alatt már Omár prófétának a mecsetje
88 1, 22| hegynek, Rezső magyar királyfi már az egész hegyet cserfaerdővel
89 1, 22| A keresztes had ura volt már egész Galiléának, nagy hadakozás
90 1, 22| ennek a rónának, ittas már a legnemesebb hősök vérétől.~
91 1, 22| számmal Európából; mert azt már tudták, hogy a korább itt
92 1, 22| Brüniszkáld a haditanácsban, mikor már a többi hadvezérek agyontörték
93 1, 22| kúszásban, a másik, aki már fenn volt, s egyik lábát
94 1, 22| szász kereszteshad, mely már a falak előtt állt.~– Nézd –
95 1, 22| lefejezett szobraikkal. Itt már lóháton is lehetett a hegynek
96 1, 22| haragját.~A király zászlója már előtűnt a cserfák pagonyából,
97 1, 22| mohamedánok össze vannak már keveredve; Istent, Allaht,
98 1, 22| Állj!”~A magyar király már a vártorony hídjáig hatolt.
99 1, 22| Brüniszkáldnak nem kellett most már se tárogatójel, se összebeszélés,
100 1, 22| pajzsával sem védhette magát, s már a király fejének mérte a
101 1, 22| dárdáikkal egész a várkapuig; már a kezükben volt a felvonóhíd
102 1, 23| csakhogy az egyik halálra volt már sebesülve. A kardját még
103 1, 23| szorítva tartá, de felemelni már nem bírta a mellébe lőtt
104 1, 23| lövegeitől megvédje. Mikor már a sebesültet a szász vitézek
105 1, 23| túlsó oldalára eljutott, ott már azt hirdette, hogy a ciprusi
106 1, 23| őket senki; kő sem repült már utánuk, maguk űzték magukat.
107 1, 23| szaracén hadat, mikor az már a térdeik alá volt gázolva.~
108 1, 23| Megtaláltad, amit kerestél. Ássák már a homokban a sírt Henning
109 1, 23| Jézussal. Holnap ilyenkor már csak a földi férgek beszélgetnek
110 1, 23| Bizony, meglátod akkor már a mennyországot.~– De nem
111 1, 23| szíve annál jobban látott, s már meglátta azt a magas utat,
112 2, 1 | Endre királynak elég volt már a dicsőségből. Megfürdött
113 2, 1 | olyan dolga is volt, ami már nem dicsőség. Elfogyott
114 2, 1 | kapni. (Bizonyosan érezte már a jebuzeus, hogy a magyar
115 2, 1 | tartományok. Azokat pedig már a magyarok jól ismerték
116 2, 1 | Szíriát és Mizsiát. Azokat már Szent Dávid is kirándulásra
117 2, 1 | meg az apostolok lován.~Már hiszen veszekedjenek afölött
118 2, 1 | Hogy milyen állapotban? Az már megint más kérdés. És hogy
119 2, 1 | Azok is megeléglették már az itt mulatást. Endre király
120 2, 1 | nyárig Konstantinápolyba. Ott már keresztyén világ volt, nem
121 2, 2 | Jó két esztendő eltelt már azóta, hogy férjeik magukra
122 2, 2 | beköszöntött. Jöttek, szállingóztak már a vándormadarak – de ezúttal
123 2, 2 | egészségben találta. S ha már azt látta, hát akkor lehetetlen,
124 2, 2 | Sehogy sem?”~Egy este, mikor már alkonyatra járt az idő,
125 2, 2 | kiállnak.~A két vezeték ló már úri paripa. Az a szürke
126 2, 2 | Lebée László ménje; de ez már megismeri az itthont: amint
127 2, 3 | bársonyruháját. Nem kár érte: most már majd sokáig gyászruha lesz
128 2, 3 | folynak. Ez itt vígan sírhat már; mert neki halottja van;
129 2, 3 | az elátkozott utat, amit már megtettem: téged vezetgélve.~–
130 2, 3 | öccsét elküldé aludni. Az már agyonsírta magát: kell neki
131 2, 3 | szaracén sereg. Ott volt az már lesben, mielőtt mi megérkeztünk
132 2, 3 | hadi népség lóra kapott, már akkorra a szaracénok körülfogták
133 2, 3 | Mire mi összeszedkőztünk, már a cudar martalócok megkötözve
134 2, 3 | bizonyosan elvezet tőle örökre.~– Már választottam – monda Mária. – „
135 2, 3 | a legkárhozatosabb. De már azt az én szám ne mondja
136 2, 3 | csomával, hogy mikor az már jól el van terjedve, akkor
137 2, 3 | meggyónok. Ha valakinek a szeme már félig megvakult, hogy hályog
138 2, 3 | az is meggyógyulhat. De már ahhoz az írhez, ami ezt
139 2, 4 | Thábor hegyen nem kellett már ostromolni Illés próféta
140 2, 6 | hallgassa az asszony; mert – ő már látta valahol ezt a lovagot.
141 2, 6 | valahol ezt a lovagot. Volt ez már egykor a Szentföldön. Bizonyosan
142 2, 8 | csoportba, hogy a pápa, mikor már azt látta, hogy Európában
143 2, 10| egy század múlva, mikor már a Hegyek ura a minden hatalmak
144 2, 11| szekta olyan sokaságra nőtt már fel, hogy az egész világra
145 2, 11| békének lenni közöttük. Mikor már Európa kifáradt, az assasinok
146 2, 13| asszonyi alakban?~Eljutottak már egész Szófiáig.~Itt azzal
147 2, 14| elrejték a menekülőket, már ott voltak a sarkukban a
148 2, 14| kutyáik ugatását hallani már!~
149 2, 15| zártam; s most íme midőn már útban vagyok, egyetlen vezetőm,
150 2, 15| a szájuk az imádságot, s már az eszük azon jár, hogy
151 2, 15| adják át magukat. Tudom már a szokásukat. Az ijedségre
152 2, 16| jegygyűrűjére mutatott, hogy ő már férjes asszony.~A lovag
153 2, 16| Páter Horus ott is állt már.~Mária ekkor a kétségbeesés
154 2, 17| vörösleni. Kialvófélben volt már valamennyi. A tábor szélén
155 2, 17| szájához illesztve, mikor már közel ért hozzá a vezérkomondor,
156 2, 17| veszi az irányát.~Nem mert már többet kérdezni.~Mikor a
157 2, 17| hallassék.~A hold eltűnt már a hegyek mögé; csak a csillagok
158 2, 17| azt látta, hogy a dobütő már másnak a kezében van. Maga
159 2, 17| a következő nap reggelén már ugyanazok az emberek áldva,
160 2, 17| neki az izmaelita. – Most már ígéretet tettél. Ám lássad.~
161 2, 17| szent zarándoknőket. De már azt a válogatott kínzást,
162 2, 18| gutaütést kaptak. – Száz éve már annak, hogy víz locsolja
163 2, 19| legmagasabb országát. Ez már nem a mélységben van, hanem
164 2, 19| csillapítá el.~Három nap utaztak már az ördög hegyein keresztül.
165 2, 19| körülövezte a kötelet, s most már égre emelt arccal, nyitott
166 2, 19| imádkozik.~– Ament mondtál már? Mert akkor én kezdem rá,
167 2, 19| gyalog. Nem messze lehet már az útnak a vége. Csak kijutunk
168 2, 19| káromkodott latinul, hogy most már a szamárnak a tisztjét is
169 2, 19| pitvarát.~Ezen az egész napon már nem volt nekik se inni-,
170 2, 19| amíg világos van! Ki kell már innen jutnunk.~Délutánra
171 2, 19| végigvonuló ösvény, aminek a falán már meglátszott, hogy ott valaha
172 2, 19| út folyvást lefelé haladt már.~De ami még nagyobb vigasztalás
173 2, 19| szárazföld előfoka. Ott kezdődik már ismét a világ: ahol az emberek,
174 2, 19| országainak rémei után.~– Ott már lakott föld van – szólt
175 2, 19| mélységbe az embert. Most már nem hallgatnak a sziklák.
176 2, 19| nagy küzdelemben odaroskadt már a lábaihoz, de még térdein
177 2, 19| vesszen. A tudósok azonban már kitanulták, hogy az a manna
178 2, 19| ehetővé lesz.~A rohanó vizek már lezúgtak, hanem a köd folyvást
179 2, 19| ez? – kérdezé Mária.~– Én már ismerem! – mondá Horus. –
180 2, 21| az első falu, amit értek, már otthonul fogadta őket. Izmaeliták
181 2, 21| kellett. Az arab nyelvet. Már útközben is folyvást tanította
182 2, 21| falai alá megérkezett Mária, már egész dicsőítő sereg járt
183 2, 21| vízsugarakra foszlik.~Itt várta már ezernyi szembeteg a csodaasszonyt,
184 2, 21| elé vitette.~A nép, mely már ekkor a paloták tetejét
185 2, 21| szalmiákkal keverve.1~Mai nap már minden falusi orvos ismeri
186 2, 21| háládatosságból. A szolgának azonban már ki volt adva az utasítás,
187 2, 23| Mária úgy óhajtott volna már a színe elé kerülni. De
188 2, 23| meglepte az arc, a damaszkuszi már ismerte annak bűbáját.~
189 2, 25| bírt. E név alatt ismerte már minden nyomorult Damaszkuszban
190 2, 25| kútig vitetni.~A szökőkút már ekkor újra fellövelte vízsugarát,
191 2, 28| a gyermek fekhelyét. Az már aludt. Mária ott ült az
192 2, 28| segélyével minden bizonnyal. Már nyugodtan alszik. Ez az
193 2, 28| szúró fájdalomtól. Most már egy órája, hogy alszik.~–
194 2, 29| ahol nincs kit megcsalni. – Már most tudod, hogy miért mondta
195 2, 30| nyílt szemein nyoma sem volt már a kórnak, olyan tiszták
196 2, 30| hitte magát. „Ugye most már itt maradsz, nem mégy el?”~
197 2, 30| megvénít, halottá teszen. Ha már a gyermekem meggyógyítád,
198 2, 30| felszárítani keresztülutaztam én már száz poklokon – keresztülmegyek
199 2, 30| Malek Kamel szultán.~Mária már ébren várta őt.~– Menj be
200 2, 31| hatheted részét megtettük már – mondá Horus –, de a hetedik
201 2, 31| Domonkosokkal; a német lovagokat már kiverték innen. De valamennyien
202 2, 32| irtóztak ettől az úttól. Ők már egyszer megjárták a „Hegyek
203 2, 33| kísértsd – inté a fedái. – Én már ismerem ezt az átkozott
204 2, 33| tovább.~A déli láthatáron már kiemelkedett a makkabéus
205 2, 33| hozott víz egészen meleg volt már; alig enyhítette a szomjat.~–
206 2, 33| tengerből emelkedett. Itt már kezd a Holt-tenger sekélyesülni;
207 2, 33| az ég maga is fehér lenne már, de még a víz felszíne is.
208 2, 33| csónak oly lassan haladt már előre: Mária lankadni érzi
209 2, 33| evezőlapátot; de az nem érte már a vizet. A dái áldoát is
210 2, 33| Mária. – Nézd, itt vagyunk már a vár előtt.~Hasztalan költögeté;
211 2, 33| vigyorgott hozzá. Elaludt már.~Csak maga volt egyedül
212 2, 33| a boldogtalan nő, s most már egyedül hajtotta a csónakot
213 2, 33| A nap alkonyatra szállt már: a láthatárt érő izzó tányér
214 2, 33| küzdő teremtéshez.~Mikor már végképp kifogyott az ereje,
215 2, 33| érezte magát utána.~– Most már csak kormányozd a csónakot –
216 2, 33| a szultán hölgyeit, azok már a fürdés után öltözködtek.~
217 2, 33| hólyagos kulacsokat, de már beszélni nem tudott hozzá:
218 2, 34| rózsák nyíltak.~– Most pedig már a szőlők asznak. Két évszak
219 2, 34| vezéreivel ajándékokat vált. Már most tudod, hogy miért nem
220 2, 35| tudná nyitni?~Harmadnap már nem bántották a szúró fájdalmak
221 2, 35| ha fény érte a szemeit, már nem irtózott a világosságtól.
222 2, 35| világosságtól. Negyednap már epedett utána. Ötödnap már
223 2, 35| már epedett utána. Ötödnap már azt susogta: „Óh, mint fáj
224 2, 35| férjem milyen régen szenvedi már ezt a sötétséget!~– Való!
225 2, 37| megérdemel! – Készen volt már asszonyi alakban a dái áldoát,
226 2, 38| lehetett kitekinteni. – Ő már évszakokon keresztül nem
227 2, 38| behunyja a szemeit, amikor már lát?~Az ég egyik oldala
228 2, 38| válik aranykalásszá. Pedig már akkor fél éve múlt, hogy
229 2, 39| keresztyén menekültekre. Már akkor Lebée László annyira
230 2, 40| második esztendeje volt már annak, hogy Mária útra kelt
231 2, 40| rokonok! Aztán neki nincsen már férje: nincs, akit csókoljon.~
232 2, 40| vissza is szereztem! Most már itthon vagyok, a paradicsomban.
233 2, 40| reám; de hogy hol és mikor: már azt nem mondtad meg.”~Hát
234 2, 40| a tükör.~Rég ideje volt már, hogy tükörbe nem látott:
235 2, 40| képmás. S ez az egy szó már a kulcs a pokol kapujához.~
236 2, 40| akiért elkárhoztam. Miattad már annyit vétettem a földön,
237 2, 40| hallani kellett.~Ah, most már megtudta, mit értett az
238 2, 40| ne törjön fájdalmában.~De már, akár babona, akár nem:
239 2, 40| mázolással, megfeketülve már a régiségtől.~Ez a kép hasadt
240 2, 41| nagyon szeretett. És most már tudja, hogy az nem szereti
241 2, 41| a férje szerelmét. Tudta már; hogy az ő koronája a túlvilágon
242 2, 41| túlvilágon van.~Nem magáért sírt már. Hanem azért, akit még most
243 2, 41| nem akar soha többé.~Most már értetté e jeges komorságot
244 2, 42| ajkától a hullám, mikor már benne úszott.~Minden szenvedésnek
245 2, 42| Most azután érezte, hogy már a földön is van büntetés;
246 2, 43| kárhozatba: amiről tudod már, hogy ezen a földön elkezdődik,
247 2, 44| félreraktad: ebben az órában már a megdicsőülés mennyei kenyerével
248 2, 44| hogy ilyen hófehér vagy-e már.~Azzal előhozatta az apátúr
249 2, 46| rég Isten előtt állanak már; s a mi századaink nekik
250 2, 47| halottkép is azt mondá: „Szabad már! Tied már a világ! Minden
251 2, 47| mondá: „Szabad már! Tied már a világ! Minden örömeivel!
252 2, 47| örömeivel! Hisz halott vagyok már!”~Lebée László arcán egymással
253 2, 47| hogy megcsókolja, mikor már a halott nem tilthatja többé.~
254 2, 47| Mostan még nem szabad. De már egy perc múlva, egy küszöbbel
255 2, 47| van, nem látja senki: ott már szabad a csók!~Ezt a tekintetet
256 2, 47| elérté Anna. Ő látta azt már. Ő futott előle.~
257 2, 48| sírboltba.~Lászlónak nem volt már szabad őt oda követni.~Akik
258 2, 48| nyugosznak, azoknak nincs már családjuk.~A bezáró sírkőre
259 2, 48| az égnek. Nem szenvedett már; nem volt kívánsága, se
|