Rész,  Fezejet

1     1,  5 |    talán a magáén is.~Ekkor, midőn legjavában lejtik a vőlegénytáncot,
2     1,  17| átkozott szaracénok egyszer, midőn a fogoly lovag, nem várhatva,
3     1,  18|    fogadása tartá, most már, midőn előtte állt a gazdag lakoma,
4     1,  22|     A nap még nem szállt le, midőn a két hős csapatjával együtt
5     2,  15|   tömlőbe zártam; s most íme midőn már útban vagyok, egyetlen
6     2,  22|   lábnyomának ajánlotta fel, midőn az égből le fog szállni
7     2,  29|   miért mondta ez a gyermek, midőn átölelted: visszajöttél,
8     2,  30|  szultánpalota kapuja előtt.~Midőn meglátta Máriát, sietett
9     2,  40|    tükörbe nem látott: most, midőn hosszú idő múltán újra belepillantott,