Rész,  Fezejet

1     1,  20|            s annak édeni vidékét.~Csendes méltósággal kanyarog alá
2     1,  20|          és lelki eledellel. Az a csendes öböl ott a sziklák között,
3     1,  21|  tanítványaival együtt vacsorált. Csendes, nyugodalmas kis városka
4     2,  2 |           fejét az asszonya felé, csendes röhögésben küldi hozzá öröme
5     2,  10| kertészkedő békés jobbágyság, aki csendes völgyeit el nem hagyta soha.
6     2,  11|       oltott, méheket tenyésztett csendes, csatazajtól soha nem visszhangzó
7     2,  19|         az átfűlt sziklák eleinte csendes zizergést adnak ki; ami
8     2,  35|    Máriának az arcvonásain, aztán csendes mormogó hangon mondá:~–
9     2,  35|       visszanyerte rég elvesztett csendes álmait, s felébredéskor