Rész,  Fezejet

1     1,  6 |       volna más, mint én meg a süvem, vitéz Lebée László itten.~
2     1,  8 |    férfi létére.~– No ne sírj, süvem – vigasztalá őt Lebée László –,
3     1,  11|  grófot ösztökélni.~– Hallod-e süvem, László – azt mondá Brüniszkáld
4     1,  12| istentelen ember vagy te, édes süvem, László.~– Hát hiszen Oroszlánszívű
5     1,  13|      neked is jobb volna, édes süvem, László, ha a hátadat korbácsolnád,
6     1,  13| felejtsd el, hogy ki vagyok?~– Süvem vagy; de én is az vagyok
7     1,  22|        Ne törődjél velem most, süvem – hörgé Brüniszkáld –, kapcsold
8     2,  40|     meg kegyelmed, édes László süvem, miért oly búsongó? Mi bántja