Rész, Fezejet
1 1, 2 | jutott a grófsághoz, hogy ő is egyike volt annak a száz
2 1, 4 | Anna tiszteletére, s az ő szalagját viselte a kalapja
3 1, 4 | ki kellett neki állani az ő jó barátjától, Lebée Lászlótól,
4 1, 4 | ettől a naptól kezdve majd ő tökéletes boldog nő fog
5 1, 5 | trombitásoknak, hogy most már az ő nótáját húzzák: a vőlegény
6 1, 6 | megértette Brüniszkáld, hogy ha ő azt a szent jelvényt a köpenyére
7 1, 6 | világi magaviselete miatt? Ő maga azt állítá, hogy Zoérárd
8 1, 6 | Szent László megmondta, hogy ő nem tartja magát érdemesnek
9 1, 6 | között igen nagy leve az ő becsülete: amiért ilyen
10 1, 7 | Hinczó prófétácskának és az ő apró seregének viselt dolgai~
11 1, 7 | azután, hogy Zenobius és az ő zarándok csapatja a Maros
12 1, 7 | s az azt állította, hogy ő az Isten fia. Elkezdett
13 1, 7 | pogányokat megszégyeníti. Az ő gyermeki éneklésektől omlanak
14 1, 7 | tűzbe tehetjük a kezünket. Ő osztotta ki a kereszteket,
15 1, 7 | kérdésére.~– A leány elhagyja az ő atyját és anyját, s követi
16 1, 7 | atyját és anyját, s követi az ő jegyesét.~– De hát ki az
17 1, 8 | keresztet elvegyétek az ő vállaikról!~– No, hát én
18 1, 8 | micsoda alku folyik itten az ő bőrükre, azazhogy annak
19 1, 8 | készülőre trombitáltak, akkor ő is odalovagolt a felállított
20 1, 8 | sokkal több szüksége vala az ő karjaiknak hősi erejére,
21 1, 8 | Brüniszkáld lovag megvált az ő hites feleségétől, anélkül,
22 1, 9 | előtte megtámadnók azokat az ő országukban: előbb tisztítsuk
23 1, 10| eszébe Endre királynak, hogy ő elmegy Palesztinába, a Jordán
24 1, 10| Szíria homokjába, azalatt ő ott sütötte a makkot a Perkúnász
25 1, 11| Lebée Lászlóra bízta, hogy ő vigye azt elöl majd a csatában,
26 1, 11| a magyar királyon és az ő zászlós urain kívül sok
27 1, 12| kolduskirályt, hogy ne az ő táborára hozza a maga ármádiáját,
28 1, 12| Hogy tölti napjait? Hogy ő is gondol rám, onnan tudom,
29 1, 13| hitetlenek országában, oda ő is velünk fog jönni, a férje
30 1, 13| vált hitvesi hűséged az ő füléig is elhatott. Téged
31 1, 13| passio-kösöntyűvel, amit ő tetőled egész gyanútlanul
32 1, 13| a menyasszonytól, akiért ő is őrjöngött; elhozta magával
33 1, 13| magában, hogy majd elhagyja ő valahol a jó Brüniszkáldot.~
34 1, 16| Szent fogadása szerint ő ezt a napot akként szentelte
35 1, 16| friss itallal kínálkozva: ő ahhoz hozzá nem nyúlna.
36 1, 17| De Blois lovag arca, csak ő maga élve karjai közt legyen.~
37 1, 17| bizonyította volna, hogy ő az.~Mi lett abból a szép,
38 1, 17| Szent György-alak volt az; ő azt olyankor, mikor levetkőztették
39 1, 18| meggyőződött róla, ez az ő valóságos hites férje.~Pedig
40 1, 18| képzelt viszontlátás örömeiben ő osztozik, azalatt az ál
41 1, 19| László diadalhíre költött. Ő csak bort hozott a tábornak:
42 1, 19| elbámult. Ez is feltalálta az ő férjét? Pedig neki nem volt
43 1, 20| levelei hegyén, mely az ő vére hullásáért maradt rajta;
44 1, 20| mennyire igaz a bűnbánása, az ő szeme láttára dobta a tűzbe
45 1, 20| sem áll meg még csak az ő kis előcsapatjukkal szemben
46 1, 22| nagy részük volt, mert az ő döntő rohanásuk szabadítá
47 1, 23| hozzá.~Vádolta a lélek, hogy ő volt okozója ennek a fiatal
48 1, 23| fiatal élet kioltásának.~Mert ő mesterkedte azt ki, hogy
49 2, 1 | király azt mondta, hogy ő hazamegy.~A többi vezérek,
50 2, 2 | csatlósa: a jó öreg Bálint.~Ő maga a legsoványabbik lovon
51 2, 3 | nagyokat rázkódott; mintha ő borzadozna legjobban azoktól,
52 2, 3 | jajgatott, csörtetett: abban ő tudott aludni; mikor elcsendesült
53 2, 3 | elcsendesült minden: arra ő fölébredt. Aztán felcihelődött,
54 2, 3 | kell neki a pihenés. De ő még csak a munkája előtt
55 2, 3 | hibájából esett fogságba. Ő a maga csapatjával a nagy
56 2, 3 | a vezér uram nem; meg az ő hadnagyai. Azok, amint a
57 2, 3 | mondják nemes szívű. Ha ő meglátja a te könyörgő arcodat,
58 2, 3 | te esedező orcádat; mert ő világtalan vak.~– Világtalan
59 2, 3 | az utolsó csillagon?~Az ő lelke előtt a férjének alakja
60 2, 3 | nyakából vette le, s az ő özvegyének hozta haza.~Mária
61 2, 3 | hallottam ezt az anyámtól. Ő a jó lélek, azonnal követte
62 2, 3 | Szegény jó anyámnak az ő szelíd, félelmetes lelke
63 2, 3 | vitte volna őt arra rá, hogy ő hármasfutóskát játsszon
64 2, 5 | mezítlábos szentek között ő maga a profana. Valamennyi
65 2, 5 | távolból követte őket, s az ő éjjeli tanyájuktól távol
66 2, 6 | a seb be ne hegedhessen, ő azt mindennap kutyatej maró
67 2, 6 | hallgassa az asszony; mert – ő már látta valahol ezt a
68 2, 7 | nemzetből verődött össze, s ő mindegyiknek a nyelvén tudott
69 2, 7 | A Jézus Krisztusról. Az ő nagy szenvedéseiről. Aki
70 2, 8 | ütvén ki az egész országban, ő felfalta először a feleségét,
71 2, 10| pénzt fizettek. Ez volt az ő életbiztosításuk. Aki nem
72 2, 10| urának sok pénz kellett. Ő is mesésen fizetett. Ismerték
73 2, 10| mesésen fizetett. Ismerték az ő pénzét Bizáncban is, az
74 2, 10| azt vette észre, hogy nem ő uralkodik Perzsiában, hanem
75 2, 12| fedái”-k-nak hítták.~Ezeket ő minden ország népe közül,
76 2, 12| bölcs vének nevelték az ő saját felügyelete alatt,
77 2, 12| névre bérmáltak el, s az ő nyelvük szerint ez is találó
78 2, 13| lángeszével kivívta azt, hogy ő lett a kegyenc tanítványa.
79 2, 13| diakónusa.~Hogy miért szedte ő ezt a társaságot össze,
80 2, 13| hogy Malek Kamel szultán az ő kedves barátjának, a német
81 2, 13| közt kibékülnek, akkor az ő birodalmának a határai az
82 2, 13| Páter Horus azt hitte, hogy ő feltalálta őket.~Ezek a
83 2, 13| szentek paradicsomáról az ő nyája előtt. Leste az arcaikon
84 2, 13| védlovagságát Máriának, amit ő szépen megköszönt: neki
85 2, 14| urát megtalálja?~Hanem az ő siránkozását mind elnyomta
86 2, 15| fajtája. Most terád éhezett! – Ő volt az, aki méreggel megölte
87 2, 15| szolgádat. Azért, hogy az ő védelmére légy szorulva,
88 2, 15| van neki tiltva a nősülés. Ő most gyónta ezt meg nekem.~
89 2, 15| mellett.~– Te ne osztozzál az ő örömükben – mondta az izmaelita. –
90 2, 16| jegygyűrűjére mutatott, hogy ő már férjes asszony.~A lovag
91 2, 17| Azt, hogy harcoljanak az ő ellenségei ellen.~– S kiket
92 2, 17| S kiket ismersz te az ő ellenségeinek?~– A törököket
93 2, 17| Mária először hallá, hogy ő a bajraktár. Nem név az,
94 2, 17| Máriának, úgyhogy a hölgynek az ő felemelt térdét kelle használni
95 2, 17| által, mely különösen az ő kedvenc asszonyai szép szemeinek
96 2, 17| a kun vezér egyenesen az ő tiszteletére rendezett.~
97 2, 18| oda hozzá kezeit csókolni. Ő egyedül nem tudta, hogy
98 2, 19| gyógyszeres tömlőt rakja fel, ő maga elöl megy, a vemhét
99 2, 19| mint én? Nem nagyobbak-e az ő szorongattatásai, mint az
100 2, 19| Mostan megáll éppen az ő feje fölött.~Bizony, ha
101 2, 19| csodaszerért hányszor kockáztatta ő testét, lelkét, amíg Isten
102 2, 19| amíg meg nem tudja, hogy ő szamár. De amint egyszer
103 2, 19| Máriával. Elég szélesek az ő vállai, hogy azt mind elbírják.~
104 2, 19| abban a dái áldoátnak, ha az ő urát kiszabadítja, akit
105 2, 22| Mária megijedt magától, ő megszerette a hitetlenek
106 2, 22| Pedig hiszen nem azért jött ő ide.~Hanem hogy a rab urát
107 2, 23| venni a kalifa, s akkor ő hívat fel maga elé. Vígy
108 2, 24| kegyetlen tud lenni, akkor ő sem kereshet nála irgalmas
109 2, 25| igaz Isten, Allah és az ő prófétája nevében! Én Malek
110 2, 25| keresztyének fejedelméhez, ő lássa meg, kik vagytok,
111 2, 25| egy igaz Istennek és az ő prófétájának az örökkévalóságig.”1~
112 2, 26| tőre nem szennyezi be az ő kezét.~Ő megveri az ellenségét,
113 2, 26| szennyezi be az ő kezét.~Ő megveri az ellenségét, mikor
114 2, 29| Mária nagyot sóhajtott, ő ezt a paradicsom nyílását
115 2, 30| térdeit apja tartá átölelve, ő a kis karjaival a hölgy
116 2, 30| Egész önfeledten ölelé ő is keblére a hízelgő kis
117 2, 30| nevezte, s pillanatokig ő maga is annak hitte magát. „
118 2, 30| Átkozott legyen e név! Ő volt az áruló, ki engem
119 2, 30| És ezt az arcot tudta ő elfelejteni – mormogá keserű
120 2, 30| hogy őt kiszabadítsd, s ő megcsal téged, amikor te
121 2, 30| Amit mostan szenved, ő maga kereste. Úr volt, jó
122 2, 30| börtönéből előhozhatod. Ő az öreg szultán, Malek Adel
123 2, 32| én. Először azért, mert ő kötötte meg a békét a szaracénok
124 2, 32| és a keresztyének között: ő adatta át a damaszkuszi
125 2, 32| a frankok császárjának; ő nem akarja, hogy keresztyének
126 2, 32| minden igaz muzulmán. S azt ő tudja jól. Aki férfi, az
127 2, 32| kérdé a fedái.~– Az, hogy ő a felesége egy ilyen fogolynak,
128 2, 32| mondá Horus –, ott azután az ő dolga, hogy mit cselekedjék.~–
129 2, 33| hajtotta a csónakot a vár felé. Ő nem aludt el; az ő ereje
130 2, 33| felé. Ő nem aludt el; az ő ereje nem fogyott ki, hisz
131 2, 33| volt ébren nem maradni.~Az ő karjainak végerőfeszítésével
132 2, 33| szakálla ismét szénfekete.~Ő maga is lehajolt a csónakból,
133 2, 34| damaszkuszi szultán levelét. Ő olvasta el azt.~– Te Damaszkuszból
134 2, 34| írja az atyjának, hogy az ő kedvéért minden kívánságodat
135 2, 34| háború újra megindult: az az ő halála lesz. Én ismerem
136 2, 34| halála lesz. Én ismerem az ő lelkét. Tudom jól, hogy
137 2, 35| szerzette-e ezt az írt, amit ő csodaképpen gyűjtött össze
138 2, 35| szüksége az én szemeimnek az ő könnyeire többé. Adjátok
139 2, 37| amennyit két ember elbír. De ő csak egy kincset bírt magával
140 2, 37| ereiből elfutott bátorság az ő vércseppjeit szállta volna
141 2, 37| visszarohan a szultánhoz, akinek ő a szeme világát adta vissza,
142 2, 37| elbocsát!” Egy késdöfést ő is megérdemel! – Készen
143 2, 37| atyám – rebegé Mária.~– Ő is küldött, de magam is
144 2, 37| egy szerelmes asszony az ő agyonkínzott férjét a szultán
145 2, 38| lehetett kitekinteni. – Ő már évszakokon keresztül
146 2, 38| aratta a rendet Egyiptomban. Ő ezt nem is sejté.~A postagalamb
147 2, 40| hazájukba visszasiető frízekkel: ő is tengerbe vész azokkal
148 2, 40| elragadtatással borul az ő Lászlója nyakába, s nem
149 2, 40| nagyon! Isten ellen és az ő szentei ellen való vétek,
150 2, 41| Mária előjött a rejtekéből. Ő vette át a bűnös könyörgését,
151 2, 41| gondolt többé arra, hogy ő a szerető hitvestárs; nem
152 2, 41| szerelmét. Tudta már; hogy az ő koronája a túlvilágon van.~
153 2, 41| áll az útjukban?~Egyedül ő.~Jó volna meghalni! Ha azt
154 2, 41| azt könnyen adnák.~De az ő élete nagyon jól meg van
155 2, 42| eltűnése Annát rémületbe ejté.~Ő is azonnal elhagyta a várat,
156 2, 42| Ha van is Isten: az az ő bűneit kitörülte az örök
157 2, 44| mindennapi látogató – az ő hűséges felesége, Mária:
158 2, 44| kitölté a te fejedre az ő kegyelmét. Ezek a kenyérdarabok
159 2, 44| Ezek a kenyérdarabok az ő ítéletosztó serpenyőjében
160 2, 44| be a kifáradt vezeklőt; ő maga lóháton bandukolt mellette.
161 2, 46| ravatalon fekvő alak nem ő volt; hanem egy viaszból
162 2, 46| képmás, híven utánozva az ő arcvonásai benne. Aki ránézett,
163 2, 46| Egyszer boldog volt hát ő is életében – mikor halva
164 2, 46| De hiszen nem az volt az ő célja e kegyes csalással,
165 2, 46| az özvegy férj bánatát. Ő nem a maga örömére szerezte
166 2, 46| szertartásával.~Érezte, hogy ő fölöslegessé, vált a földön.~
167 2, 46| Szakadni nem szabad annak.~Ő tehát azt az ámítást gondolta
168 2, 47| tekintetet elérté Anna. Ő látta azt már. Ő futott
169 2, 47| elérté Anna. Ő látta azt már. Ő futott előle.~
170 2, 48| rászállt a halottkép arcára.~Ő megérezte azt, hogy az viaszkból
171 2, 48| szerelmesét; azért, amit az ő szíve gondolt.~Az apátúr
172 2, 48| Mária”.~És bizonyára az ő igazi Máriája is el van
173 2, 48| lettek Lebée László és Anna? Ő mindennap imádkozott értük,
|