Rész,  Fezejet

  1     1,  3 |             esztendeje volt férjnél Mária, és az ég még mindig nem
  2     1,  3 |         jobb azt nem hozni a házba. Mária most aztán kérte az urát,
  3     1,  3 |      férjhez az öcsédet, Annát”.~És Mária még ebből sem értette meg
  4     1,  4 |       menyasszony –, hanem a nénje, Mária. Valami szent sugallat azt
  5     1,  5 |           ember. De összeillenek! – Mária szemében is ragyognak könnyek.
  6     1,  21|       láthatták Magdalát, a bűnbánó Mária Magdolna lakhelyét, s a
  7     1,  22|        fehér zászlóval, amin a Szűz Mária képe volt kihímezve; mögötte
  8     2,  3 |             lesz a viseletje.~Hanem Mária nem sírt. Csak úgy bámult
  9     2,  3 |   szabadítsd meg a fogoly férjedet?~Mária megragadta hevesen a vén
 10     2,  3 |             s felment az úrnőjéhez.~Mária egyedül várta: az öccsét
 11     2,  3 |             jövendőbe látó lélekkel Mária.~Bálint gazda (így hívták,
 12     2,  3 |         csak előtalálunk. Jó nincs.~Mária nyugodtan hallgatta a vén
 13     2,  3 |            Már választottam – monda Mária. – „Minden poklokon keresztül!”~–
 14     2,  3 |            A maga eszétől pedig azt Mária ki nem találta. Mint ahogy
 15     2,  3 |            ő özvegyének hozta haza.~Mária mindennek gyanúperével sem
 16     2,  3 |         csak térdre esett e szóknál Mária előtt:~– Óh, asszony, nagy
 17     2,  3 |        asszony, nagy a te hited.~És Mária, amit megmondott, azt meg
 18     2,  4 |           betemette, amikben nemrég Mária járt a csodatevő szereket
 19     2,  5 |      haladtak nagy csendesen előre.~Mária úgy érzé, hogy a mezítlábos
 20     2,  6 |          más nyelven, csak olaszul. Mária viszont csak magyarul. És
 21     2,  7 |           amikkel az égbe repülhet.~Mária bizony azt hitte, hogy valamint
 22     2,  14|         vágott utca egymás mellett. Mária is meghúzta magát egy ilyen
 23     2,  14|         mikor fel akarta őt költeni Mária, az öreg nem mozdult. Meg
 24     2,  15|    eltartott az. Legutoljára maradt Mária. Tétovázva is közeledett
 25     2,  15|     gyöngéden érinté ujjai hegyével Mária homlokát.~– Nem oldalak
 26     2,  15|          most gyónta ezt meg nekem.~Mária reszketve emelkedett föl
 27     2,  15|            Itt nem látja az Isten!”~Mária ezalatt magára maradtan
 28     2,  16|            kezénél fogva Máriát is.~Mária rémületében a keblén csüggő
 29     2,  16|        Páter Horus ott is állt már.~Mária ekkor a kétségbeesés erejével
 30     2,  16|             voltak; hamar utolérte.~Mária nagyot sikoltva ugrott félre
 31     2,  17|       táborában szenvedett rémségek~Mária a vele történt csodáktól
 32     2,  17|             Hová megyünk? – kérdezé Mária.~– Egyet tarts meg – szólt
 33     2,  17|      lábamnak sem mondom meg előre.~Mária keresztbe tette a kezeit
 34     2,  17|            gazdájához sebten.~Amint Mária a vezetőjével az erdőből
 35     2,  17|      Széttépnek bennünket! – rebegé Mária.~– Te ne szólj, légy nyugodt –
 36     2,  17|            olyan csoda volt, amiről Mária a szemeinek sem akarta elhinni,
 37     2,  17|     rákezdett: „Itt jár a Keremet!”~Mária rettegve látta, hogy vezetője
 38     2,  17|             táborban észrevétlenül.~Mária nem bírta kitalálni, hogy
 39     2,  17|        karónak a végén egy emberfő.~Mária reszketve húzta szeme elé
 40     2,  17|          azok kezdtek el nyeríteni.~Mária remegett: ha most fölébrednek?~–
 41     2,  17|           mondta neki a dái áldoát.~Mária engedelmeskedett.~– Lépj
 42     2,  17|          fel arra az oltárra amott.~Mária azt hitte, hogy a halál
 43     2,  17|          kezével a zászlóra mutatva Mária kezében, e szókat mondá:~„
 44     2,  17|         úrnőm, a „Bajraktár” előtt.~Mária először hallá, hogy ő a
 45     2,  17|    gyógyítani.~Voltak nagy számmal.~Mária ezen a napon egészen boldognak
 46     2,  17|        hálaáldozatot nem tartottam.~Mária maga is azt mondá, hogy
 47     2,  17|            csodatételekkel múlt el. Mária szívesen hagyta magát harmadnapra
 48     2,  17|       rendezett.~De nagyon megbánta Mária, hogy ott hagyta magát marasztalni.
 49     2,  17|       fejeiket póznákra tűzködve.~S Mária az emberáldozatnál ráismert
 50     2,  17|            elkövettek, nem nézhette Mária végig. Eszméletét veszté
 51     2,  17|             a paradicsomban vannak.~Mária felfogadta, hogy soha többet
 52     2,  17|         fejedelem országa kezdődik.~Mária most kezdte távolról sejteni,
 53     2,  18|     gyógyítá meg a szemgyulladásból Mária, megtudta az útjának a célját:
 54     2,  18|     mélységeiben rejtett patakra. – Mária is rátalált a kutyája vezetése
 55     2,  18|          irtózatosabb hely! – monda Mária a dái áldoátnak.~
 56     2,  19|        hiszi, hogy megőrül bele.~És Mária minden rémségek közepette
 57     2,  19|            a szamárcsődört, amelyen Mária ült, szerencsére megragadá
 58     2,  19|           ne ugorjék a nőstényének.~Mária kétségbeesetten sikolta
 59     2,  19|           rajta.~– Nem úgy! – szólt Mária. – Te nehéz vagy: alattad
 60     2,  19|             a szédületes mélységbe. Mária fennhangon imádkozá: „Mi
 61     2,  19|        Csakhogy a csodaszer megvan!~Mária leszedte a hulláról, ami
 62     2,  19|        Előbb a málhákat csomózd rá.~Mária leoldá a derekáról a kötelet,
 63     2,  19|           egyszerre csak azt hallja Mária, hogy elkezd futni visszafelé
 64     2,  19|               Elfogtad-e? – kérdezé Mária rémülten. – Eszébe jutott,
 65     2,  19|             kösd a derekadra ismét.~Mária körülövezte a kötelet, s
 66     2,  19|              ne ütlegeld! – kérlelé Mária a kísérőjét. – Menjünk tovább
 67     2,  19|         szenved! – biztatá a lelkét Mária ez őrülésre vivő kietlen
 68     2,  19|         Bárcsak idejönne! – sóhajtá Mária.~Az pedig jött: nem kellett
 69     2,  19|          oda le a barlangba? – szól Mária, elrémülve az apokaliptikus
 70     2,  19|             pillanat múlva megtudta Mária, hogy miért volt jobb idefenn
 71     2,  19|        zivatar.~– Élsz még? – kérdi Mária Horustól, ki a nagy küzdelemben
 72     2,  19|            az egész teste: kiállta.~Mária bámulva húzta meg magát
 73     2,  19|            szabadítsd ki az uradat.~Mária nem bírta azt felfogni,
 74     2,  19|             kiszabadított! – rebegé Mária.~– Egyébért is áldhatjuk –
 75     2,  19|       éhségünket? – kérdezé bámulva Mária.~– A vihar az Ararát felől
 76     2,  19|             kenyeret sütnek belőle.~Mária égi csodának fogadta azt,
 77     2,  19|             a köd folyvást tartott. Mária türelmetlen kezdett lenni.
 78     2,  19|           zúgók.~– Mi ez? – kérdezé Mária.~– Én már ismerem! – mondá
 79     2,  19|             a pokrócot az odú elől, Mária fölébredt a betörő világosságtól.~–
 80     2,  21|                                     Mária fényes bevonulása~Amint
 81     2,  21|            Ázsia minden országában. Mária tanulékony volt: még csak
 82     2,  21|    Damaszkusz falai alá megérkezett Mária, már egész dicsőítő sereg
 83     2,  21|       egyszerű orvosi szert, amivel Mária csodákat művelt Damaszkuszban,
 84     2,  21| Damaszkuszban, ahhoz a házhoz, ahol Mária sátorát fölüté. Gazdag kereskedők,
 85     2,  21|         függönyös hordszékkel, ahol Mária a gyógyszert és a pénzt
 86     2,  22|                                     Mária félni kezd a paradicsomtól~
 87     2,  22|           Mentől több napot időzött Mária Damaszkuszban, annál jobban
 88     2,  22|             szállni ismét a földre.~Mária mindenütt kegyelettől emelt,
 89     2,  22|          egy idegen világban járna.~Mária megijedt magától, ő megszerette
 90     2,  23|          előtte, mindenki szerette.~Mária úgy óhajtott volna már a
 91     2,  23|        korán reggel odaviteté magát Mária a palankinjában; a nép,
 92     2,  24|         hitüket látták meggyalázva.~Mária elszorult szívvel várta
 93     2,  25|             a néptömeg között utat.~Mária emelkedni érzé a szívét
 94     2,  25|            zúg így a nép? – kérdezé Mária a szolgának öltözött dái
 95     2,  26|                                     Mária szól a damaszkuszi néphez~
 96     2,  26|           szól a damaszkuszi néphez~Mária felszökött a palankinból
 97     2,  27|                                     Mária Malek Kamel szultán előtt~
 98     2,  27|           Oly keserű szemrehányás!) Mária arca azzal a vékony aranyszövetű
 99     2,  28|        szintén abban szenved.~Mikor Mária odahajolt a gyermek fölé,
100     2,  28|            fekhelyét. Az már aludt. Mária ott ült az ágya mellett.~–
101     2,  29|      kérdésre?~A gyermek fölébredt. Mária levette szeméről a kötőléket,
102     2,  29|            ajka, aki álmában nevet.~Mária nagyot sóhajtott, ő ezt
103     2,  30|           felépülés sokáig tartott: Mária ez idő alatt teljesen megismerkedett
104     2,  30|        lehet itt boldogtalan senki.~Mária sokszor mondá azt, hogy
105     2,  30|     átaludta, ami a felépülés jele.~Mária tudatá a kalifával, hogy
106     2,  30|           érte, s a karján hozta ki Mária elé.~Mária lebontotta a
107     2,  30|          karján hozta ki Mária elé.~Mária lebontotta a gyermek szemeiről
108     2,  30|            félreismert nő ajkaihoz.~Mária maga is oly boldognak érezte
109     2,  30|           szultán megfogá gyöngéden Mária kezét, s így szólt hozzá
110     2,  30|           itt a gyermekem anyjának.~Mária úgy érzé, mint aki a vízbe
111     2,  30|        tette! A kígyó, aki megmart!~Mária e szóra azt hivé, hogy az
112     2,  30|               Kérlek, uram – rebegé Mária –, ne szidalmazd őt előttem.~–
113     2,  30|        hárembe Malek Kamel szultán.~Mária már ébren várta őt.~– Menj
114     2,  30|          kapu küszöbén ülve találta Mária a dái áldoátot.~Horus azóta,
115     2,  30|       Máriát, sietett őt üdvözölni.~Mária megmutatta neki a szultán
116     2,  30|      melléhez és homlokához szorítá Mária kezét: „Üdv neked! Hosszú
117     2,  31|             fogunk tenni? – sóhajtá Mária remegve.~– Azt, amit eddig
118     2,  31|         pusztára zsákmányt keresve.~Mária elszörnyedt ettől a gondolattól.
119     2,  31|         alatt: azok közé vegyült el Mária is, férfinak öltözve, mint
120     2,  32|    gyógyítja a szultán szemfájását.~Mária leveté magát a földre, s
121     2,  33|        bocsáták. Hárman ültek bele: Mária, a dái áldoát és a fiatal
122     2,  33|            alatti sóaknák fenekéig.~Mária szemközt ült a két evező
123     2,  33|           többé.~– Hagyd őt – mondá Mária –, majd én elfoglalom a
124     2,  33|            lassan haladt már előre: Mária lankadni érzi karjait.~Egyszer
125     2,  33|         Ébredj! Ébredj! – sikoltott Mária. – Nézd, itt vagyunk már
126     2,  33|            Mazada vár sziklái felé. Mária fickándozó halakat látott
127     2,  33|            az ajkáig érő vízből.~És Mária bámulva látta, hogy a kísértetarcok
128     2,  33|      sziklapart felé kezdett úszni, Mária engedé a csónakot a vízáramlatban
129     2,  34|           az szürke hályogtól ered.~Mária ezt felelte:~– Lehet, hogy
130     2,  34|       magaddal, szavamat megfogadd.~Mária ígérte, hogy a parancshoz
131     2,  35|              hogy jöjjön oda hozzá.~Mária odatérdepelt eléje.~A szultán
132     2,  35|        tudnád-e adni az apjának is?~Mária fölemelte Malek Adel arcáról
133     2,  35|            őnála van. Kérd kölcsön.~Mária a jóságos arc láttára elfeledé,
134     2,  35|           fáj nekem ez a sötétség!”~Mária elszánta magát a válságos
135     2,  35|     világosságot!~– Ne még! – szólt Mária. – Légy türelemmel, padisah!
136     2,  35|            kísérjen minden utaidon.~Mária megcsókolá a padisah kezét,
137     2,  35|           kérdi: „Mit parancsolsz?”~Mária az indusnő felé nyújtá ki
138     2,  35|              amit nem kértél tőlem.~Mária nem évődött a rejtélyes
139     2,  36|         mesés kincshalmaz ragyogott Mária elé. Otthagyta, nem ezt
140     2,  36|       satrápa mosdószerül használt.~Mária nem látott a sötétben. Sorra
141     2,  36|            felelt a szavára vissza.~Mária felnyitá a pántok zárait,
142     2,  36|           két kezével az öltönyébe. Mária kénytelen volt őt kihurcolni
143     2,  37|         mosolygással feleltek: csak Mária ölelte, csókolta, és beszélt
144     2,  37|             énekszóra elhallgatott.~Mária tovább zengé a zsoltárt: „
145     2,  37|          alá, s fel az udvaron, míg Mária előtt a rácson kívül a dái
146     2,  37|         pillanatban, atyám – rebegé Mária.~– Ő is küldött, de magam
147     2,  37|             fútt porommal vesződik.~Mária felnyitá a rácsajtót, s
148     2,  37|        Horus hirtelen vállára kapta Mária férjét, s aztán sietve kirohant
149     2,  37|            sziklalépcsőzetre nyílt.~Mária, amint a kapun kívül volt,
150     2,  37|            tengeröbölhöz értek, ott Mária legelőbb is az elnyomorodott
151     2,  37|           tengerre nem bízza magát.~Mária bámulattal és rettegéssel
152     2,  37|             Adel szultánt megölted.~Mária még jobban elbámult, s a
153     2,  38|            megszegni a rendeleteit. Mária megtiltá neki, hogy a teljes
154     2,  39|      mindnyájan menedéket találtak.~Mária gondos ápolása mellett lassanként
155     2,  39|              hogy miket szenvedett. Mária csak hallgatta hűségesen,
156     2,  39|          volt lóra ülni.~Itt azután Mária búcsút vett a dái áldoáttól.~–
157     2,  39|        áhítatteljesen érinté azokat Mária kezéhez. Ez volt a búcsúüdvözlete
158     2,  40|     esztendeje volt már annak, hogy Mária útra kelt az öreg Bálint
159     2,  40|             hazatérteket üdvözölni. Mária nem is ütközött meg rajta,
160     2,  40|          szívében? – évődék magában Mária. Tán a szép szultána, akit
161     2,  40|             a titkát szép szerével.~Mária azonban elrejté magát egy
162     2,  40|            nagy fájdalomhoz képest.~Mária egyik kezét a szívére, a
163     2,  40|          gyertyánfa táblázata, ahol Mária hallgatózott, egyszerre
164     2,  40|            suttogó pár. Anna „Jézus Mária!” kiáltással taszítá el
165     2,  40|             ahhoz a rejtekhez, ahol Mária hallgatózott.~Azon a keménydeszkán,
166     2,  41|            Amint a férj eltávozott, Mária előjött a rejtekéből. Ő
167     2,  42|                    Az eltűnt hitves~Mária ezen a napon eltűnt a várkastélyból,
168     2,  44|              az ő hűséges felesége, Mária: aki eltűnése óta ott rejtőzik
169     2,  44|          sírása közben csak az egy „Mária” nevet emlegetve.~– A könny
170     2,  45|            fejét a koporsó szélére, Mária pedig onnan nézte őt a karzat
171     2,  46|            világítás félhomályában.~Mária gyönyörködött abban, hogy
172     2,  48|            az a név van felfestve: „Mária”.~És bizonyára az ő igazi