Rész, Fezejet
1 1, 4 | székely leányt nem vehetsz el, mert te idegen vagy, s
2 1, 4 | vagyonát elveszti. Ha az Annát el akarod venni, előbb légy
3 1, 5 | van hát a mátkája, vigye el: sorba hordják a világ minden
4 1, 6 | született, billogoztatott el minden kapu birtokosa egy
5 1, 6 | ökröt billogoztak volna el!~A jó Brüniszkáld tehát
6 1, 6 | nagyon kevés bűnt követtem el; hanem ezután szándékozom
7 1, 6 | Zenobiusnak.~– No, azt pedig el kell hagynod; és elindulnod
8 1, 6 | azonban mink korán se higgyünk el. Hiszen majd „a holt tyúk
9 1, 6 | százezernyi számmal vérzettek el a szíriai pusztákon, a betlehemi,
10 1, 6 | barát volt, mint te, szintén el akart menni Palesztinába,
11 1, 6 | megszabadítani, ne lódulj el olyan messzire: gyere ide
12 1, 7 | alatt az egész Szászföldön el volt harapózva az a szent
13 1, 7 | tengerek fenekén.”~Ezt már csak el kellett hinni, mert Zenobius
14 1, 7 | székely fiúkra nem ragadt el ez a kórság; mind csak a
15 1, 7 | szomszéd Rácországban pedig el sem lehettek anélkül. Ezt
16 1, 7 | van-e olyan bolond, amit el nem hisz a nép, amikor még
17 1, 7 | Átbocsátom biz én, csak dalolják el előbb a hídjárónótát: „Eresszetek
18 1, 7 | hanem azért mégis úgy nézett el ég felé forgatott szemével
19 1, 7 | meg téged, hogy engemet el akarsz hagyni? Hát nem az
20 1, 7 | hogy hozzád jussanak, vedd el rögtön! Vannak a te Atyádnak
21 1, 7 | neked adom őket! Fogadd el! Vidd fel magadhoz: de pogány
22 1, 7 | öléből, de azért nem ereszté el a kezeiket a kezéből; visszament
23 1, 8 | hídkarfára, s onnan kezdett el a társainak prédikálni.~–
24 1, 9 | keresztes tábornak. Ott mindjárt el is kezdték azt foganatosítani
25 1, 11| valamit, ami csodálatos lesz”.~El is ment, oda volt három
26 1, 11| elvesztették.~– De nem vesztették el; mert ugyanazzal a szent
27 1, 11| megtesz, amit a francia szent el tudott követni! Majd bizony:
28 1, 11| megpecsételése végett parancsolja el a két máglya közötti tűzpróbát
29 1, 11| kerülvén semmibe, azonnal el is rendelt.~Kinn a szabad
30 1, 12| A koldus nemzet nem fogy el soha.~Az volt aztán a nagy
31 1, 12| a süve minden diadalával el szokott dicsekedni, amiket
32 1, 12| hagyott kis feleségemet el nem felejthetem. Mikor idegen
33 1, 13| aludjam. Te pedig eredj el a perjelhez, és gyónd meg
34 1, 13| akkor a jövendő bűneim is el lettek engedve – ami az
35 1, 13| Brüniszkáld! Ne felejtsd el, hogy ki vagyok?~– Süvem
36 1, 13| hogy valami bolondságot el ne kövess? Hiszen Bánk bán
37 1, 16| hogy nyíllövés a párkányát el nem éri. Ellenben onnan
38 1, 17| életben hagyják. Így vitték el Gázába, hol lassan felépült
39 1, 17| van szabadítva; de arcától el fogsz iszonyodni. Az átkozott
40 1, 17| mindenéből, a szájába dugta el; de egyszer a nagy kínzásra
41 1, 18| megcsonkítottnak, hogy ámítsa el csalfán a hercegasszonyt.
42 1, 18| csak az ál De Blois költött el mindent magában, utoljára
43 1, 18| attól aztán maga aludt el. Lebée László vitéz pedig
44 1, 19| fellármázással aztán egészen el lett rontva Lebée Lászlónak
45 1, 19| példás büntetést kíván.~El is érte a gonosztettet a
46 1, 20| nőnek a szívét nyerhessék el, holott Gergely pápa óta
47 1, 20| hogy sehol se fogadjanak el az új keresztes hadsereggel
48 1, 21| hősünk egymást sohasem hagyta el e búcsújáró kalandozások
49 1, 21| oleandererdők szaporodtak el újra, s azok borítják lángoló
50 1, 22| Krisztus tövisfája foglalja el a hegyoldal meneteleit,
51 1, 22| állni, innen nem futhat el: itt fogják a fejét betörni.~
52 1, 22| fegyverétől átdöfve esett el. Itt e hegy körül gázolta
53 1, 22| Itt e hegy körül gázolta el Szaladin szultán a keresztes
54 1, 22| legerősebbikét, itt ragadta el a koronát a jeruzsálemi
55 1, 22| hatalmát!”~Az első bástyafal el lett foglalva, s ott kezdődött
56 1, 22| legjobb vitézei ott hullottak el a két hős nehéz csapásai
57 1, 22| egy pillanatig. Csapatunk el van fáradva, tikkasztó melegben,
58 1, 22| főurak erővel vonszolták el e veszedelmes helyről, míg
59 1, 22| megyek tovább, míg innen el nem viszlek, ha mindjárt
60 1, 23| odafenn az égben nem feledteti el velem azt az egyet, akit
61 2, 1 | másikat, nehogy az egye el előle a sovány martalékot;
62 2, 2 | harcolva a Thábor hegyén, s el van temetve a Szentföldön,
63 2, 2 | jutott Koradin szultánnak, s el van temetve elevenen a Holt-tenger
64 2, 3 | Hogy fogták el Lebée Lászlót~Erre a szóra
65 2, 3 | annak a fejét halmozta el nyájaskodásával, s majd
66 2, 3 | nappal. Aztán majd beszélj el nekem mindent, mindent,
67 2, 3 | permeteg könnyzáporral úgy el lehetne verni!~– Ülj le,
68 2, 3 | is, mondd meg, hol fogták el a férjemet és kicsoda? –
69 2, 3 | mintha a föld nyelte volna el. Ettől az elfogott hitetlentől
70 2, 3 | Kétféle úton jöhetsz el a Szentföldre, asszonyom.
71 2, 3 | kívül a mezőn kerítenek el számukra karókkal egy cserényt,
72 2, 3 | volt, amit mondott, azt el lehetett hinni.~– De még
73 2, 3 | halakról, amik egy embert el tudnak nyelni, a vízi egyszarvúról,
74 2, 3 | az igazi Szodoma süllyedt el Zsidóországban! Az ott van
75 2, 3 | De akármelyikét fogadod el, afelől bizonyos lehetsz,
76 2, 3 | Százan meg ezren vesztek ott el, akik odajöttek, mint szentek,
77 2, 3 | azt az én szám ne mondja el neked. Ha egyszer azt is
78 2, 3 | ahol elfogták a szaracénok. El is hozta magával Bálint
79 2, 3 | átkozott csomát hoztatok el magatokkal a Szentföldről,
80 2, 3 | a bajom: akkoriban igen el volt az a mi vidékünkön
81 2, 3 | csomával, hogy mikor az már jól el van terjedve, akkor megint
82 2, 3 | szert: az én betegségem el is múlt attól ugyanaznap;
83 2, 4 | vízgátak, egész városok tűntek el a tenger alá, s százezernyi
84 2, 7 | szokatlan izomerőt árulnak el. Megtette azt a példát,
85 2, 8 | kiáltó szó nem hangzott el a pusztában. Előjöttek rejtekeikből,
86 2, 8 | hatalmasok, akiket a törvény keze el nem ér, leszálltak megtámadhatatlan
87 2, 10| jobbágyság, aki csendes völgyeit el nem hagyta soha. A kis tartomány
88 2, 10| repülő csimazsereg árasztotta el a körülfekvő tartományt.
89 2, 10| urának, hogy adjon neki el örök áron háromezer dínárért
90 2, 10| szironyokra hasogattatá el, hogy azoknak az összetoldásával
91 2, 10| hanem a „Hegyek ura”. A sah el akart bánni a hívatlan uralkodótárssal,
92 2, 10| nyergéből halottan. A Hegyek ura el tudja találni az ellenség
93 2, 12| kis gyermekeket ragadozta el; kiválasztotta a legszebbeket,
94 2, 12| De oda csak azok jutnak el, akik itt a földön szenvednek,
95 2, 12| nak hívják.~Erről nevezték el a Hegyek urának a népét „
96 2, 12| assasin” névre bérmáltak el, s az ő nyelvük szerint
97 2, 13| gyönyörködött benne, és soha többé el nem tud feledni.~Ettől a
98 2, 13| Korassáni szultán, Tadzs el Muluk ellen volt kimondva
99 2, 13| mester szavára kussadnak el. Nyitva van ugyan a Holt-tenger
100 2, 13| a Messiás-hívők.~Menjen el a legtudósabb dái áldoát,
101 2, 13| riadásra azt határozták el, hogy félrevonulnak a hegyek
102 2, 14| csapás éri Máriát~Alig érték el a Etropoli Balkánt, ahol
103 2, 15| hogy mi új bűnt kövessenek el. A vezérük maga, a keresztes
104 2, 15| homlokú lovag azt követte el, hogy felfalta a feleségét
105 2, 16| karját ölelésre tárva állta el az útját Máriának, s ez
106 2, 17| keserves tutulást követtek el, mintha a gazdáik halálát
107 2, 17| az álomhoz. Akármelyiknek el lehetett volna lopni a fejét.~
108 2, 17| idegenek jöttek; azok kezdtek el nyeríteni.~Mária remegett:
109 2, 17| az utam.~– Vigyázz, hogy el ne tévedj. Ha a mongolokkal
110 2, 17| róluk.~A fejedelem maga is el volt ragadtatva e csodatétel
111 2, 17| bocsátalak még ma innen el – mondá Máriának.~Páter
112 2, 17| gyógyítási csodatételekkel múlt el. Mária szívesen hagyta magát
113 2, 17| Amit láttál, felejtsd el: álom volt. Az áldozatok
114 2, 17| valameddig a tengerpartot el nem érik, ahol új fejedelem
115 2, 19| Itt ebben az útban vesztek el ezrével a legvitézebb hősök,
116 2, 19| szenvedéseit ezzel csillapítá el.~Három nap utaztak már az
117 2, 19| gondolattól. Pedig a reszketést el kell űzni ezen a helyen:
118 2, 19| fenn a hegygerincen!~– Jaj! El kell itt vesznünk! – sikolt
119 2, 19| szisszenéssel sem árulja el, ha a fejét találja egy
120 2, 19| sziklákon rohamosan olvadt el a jégtömeg, s akkor a zugokban
121 2, 19| zivatart hozza, kőzáporral veri el a vetéseket, de ugyanekkor
122 2, 19| sziklapadmaly alatt töltötték el az éjszakát.~Másnap reggel
123 2, 20| olajfák közepette terült el az óriási város, mely vetekedett
124 2, 20| sánta démon, Timur Lenk el nem pusztítá a török birodalom
125 2, 21| átöltözve, hogy híreszteljék el a csodatevő asszony közeledtét,
126 2, 21| nézte, hogyan varázsolja el csodatevő szerré a tiszta
127 2, 23| függnek alá.~– Oda neked is el kell menned! – mondá a dái
128 2, 24| szemöldökükig ért, ott kereken el volt vágva, ami tekintetük
129 2, 29| anyám, s miért rohantam én el innen erre a fájó kérdésre?~
130 2, 30| csupa élvezet közt telik el az élet! S ami a világban
131 2, 30| tekintettel: aki nem ragad el hegyes karmokkal, csak elkábít
132 2, 30| már itt maradsz, nem mégy el?”~Malek Kamel szultán megfogá
133 2, 30| ez. Itt maradsz, nem mégy el? Légy őneki anyja, s légy
134 2, 31| alatt: azok közé vegyült el Mária is, férfinak öltözve,
135 2, 32| Mondjad, miért zárkózik el ide ebbe az átkozott várba
136 2, 32| cselekedjék.~– De hogy jutunk el a Mazada várig?~– A tengeren
137 2, 32| társaiddal Ain szultánba, vedd el a legelső halásztól a csónakját:
138 2, 33| ember derékig sem merül el: olyan az, mintha kényesőben
139 2, 33| a vár felé. Ő nem aludt el; az ő ereje nem fogyott
140 2, 34| szultán levelét. Ő olvasta el azt.~– Te Damaszkuszból
141 2, 34| tekintettel. – Mikor jöttél el onnan?~– Mikor a rózsák
142 2, 34| kik a frankok császárját el akarták árulni Malek Kamel
143 2, 37| elő! Ellenségeimet kergesd el!”~A fenevad az énekszóra
144 2, 37| mondá neki Horus.~– Valóban el. A férjemet kiszabadítottam.~–
145 2, 40| ellen. Bizony imádom is: el tudnék előtte naphosszat
146 2, 40| Mária!” kiáltással taszítá el magától Lebée Lászlót, és
147 2, 40| szóval. – Nem takarhatom el előled a szívemet; mert
148 2, 40| hurcoltam magammal; azok el nem olták. Pusztákon átvittem,
149 2, 40| olták. Pusztákon átvittem, el nem maradtak tőlem! Irgalmazz!
150 2, 41| ebben a tiltott szerelemben el fognak kárhozni itt és a
151 2, 41| között áll.~Ne kárhozzanak el! Ne szenvedjenek tovább!~
152 2, 42| sem tudta, merre távozott el.~Keresték erdőn, mezőn,
153 2, 42| büntetés; amit nem engedhetnek el a főpapok, koronás fejedelmek.~
154 2, 43| helyébe daróccsuhát: hagyd el fényes kastélyodat; vond
155 2, 43| fényes kastélyodat; vond el magad a dobzódás asztalaitól:
156 2, 43| földön elkezdődik, halálig el nem hagy, azontúl is megtart.
157 2, 43| s böjtöléssel csigázta el erős életét.~
158 2, 45| csókot, s soha nem bocsátja el magától többet?~Csendesen
159 2, 47| kísértet most következett el Lebée Lászlóra. Mögötte
160 2, 48| bizonyára az ő igazi Máriája is el van ott igazán temetve.~
161 2, 48| utána – mekkora világ fér el egy asszonyi szívben.~ ~
162 2, 48| boldogtalanok, mind együtt enyésztek el.~Jött a mongol!~
|