Rész,  Fezejet

  1     1,  4 |           László: „Hja, édes játom, te székely leányt nem vehetsz
  2     1,  4 |         leányt nem vehetsz el, mert te idegen vagy, s székely leányt
  3     1,  6 |             sokat elkövetni; de hát te ki vagy? Miféle szerzet?
  4     1,  6 |         vetik, azt mondhassam, hogy te elengedted?~– Az én nevem
  5     1,  6 |          fordítá ellene.~– Hallod-e te, páter Zenobius. Te bizonyosan
  6     1,  6 |        Hallod-e te, páter Zenobius. Te bizonyosan ismerni fogod
  7     1,  6 |            rücskös barát volt, mint te, szintén el akart menni
  8     1,  6 |           neki: „Ugyan minek mennél te Jeruzsálembe, hogy ott a
  9     1,  6 |     tengerbe veszesz; mert nem vagy te Jónás próféta, hogy a cethal
 10     1,  6 |            mondom én neked, hogy ha te a hitetlenek lelkeit az
 11     1,  7 |            kiálta át hozzá: „Ejnye, te barát, de sok siheder porontyot
 12     1,  7 |        kiálta rá Brüniszkáld –, hát te kinek a juhászbojtárja vagy?~
 13     1,  7 |           keresztyén türelme.~– Óh, te békából keletkezett fűzfapróféta!
 14     1,  7 |            felhőkbe nézve.~– Eredj! Te mindig vad, szilaj fickó
 15     1,  7 |         anyádat megkeserítetted. De te! Te Leonóra! Te szelíd,
 16     1,  7 |             megkeserítetted. De te! Te Leonóra! Te szelíd, kis
 17     1,  7 | megkeserítetted. De te! Te Leonóra! Te szelíd, kis gili madárkám!
 18     1,  7 |           lábaid az úti göröngytől! Te! Az édesanyánk szívbeli
 19     1,  7 |     édesanyánk szívbeli bubája! Hát te hová indultál?~A lyánka
 20     1,  7 |          jegyesét.~– De hát ki az a te jegyesed? Te hetednapos
 21     1,  7 |            hát ki az a te jegyesed? Te hetednapos bárány!~A leány
 22     1,  7 |             bolond beszéddel.~– Óh, te Uram, Jézus Krisztus! Hát
 23     1,  7 |              Hát miért választod ki te magadnak ezt a két nyomorult
 24     1,  7 |    gyermeket, hogy megölesd? Hiszen te tudod jól: Isten vagy; tudnod
 25     1,  7 |             Mért szállta meg őket a te szent lelked? Hiszen ha
 26     1,  7 |           Hiszen ha megtetszettek a te irgalmas lelkednek, ha azt
 27     1,  7 |            vedd el rögtön! Vannak a te Atyádnak halálangyalai számosak,
 28     1,  7 |              hát tegyünk úgy, ahogy te jobbnak látod.~De csak a
 29     1,  7 |   zarándokok generálisához.~– Ugyan te barát, nem sajnálod ezt
 30     1,  7 |            a mészárszékre hurcolni? Te országos hentes!~– Szebb
 31     1,  8 |         saját vére árán~– Kitalálod te annak a módját a pápa nélkül
 32     1,  8 |             a kolompos után.~– Csak te a magad vitézeiről felelj –
 33     1,  8 |          szólt a székelyekhez:~– Ne te né! Látjátok már ezt? Hogy
 34     1,  10|            szentegyházban általános Te Deum laudamus, hogy a magyar
 35     1,  11|       nincsen, ami belemenjen. Héj, te csodatevő Zenobius! Most
 36     1,  12|        Bizony istentelen ember vagy te, édes süvem, László.~– Hát
 37     1,  12|            úgy tenne teveled, ahogy te ővele, hogy mindennap megcsalna?~–
 38     1,  12|            nem?~– Azt látod. Bizony te is bölcsebben cselekednél,
 39     1,  12|             Bizony nagy bolond vagy te, jó Brüniszkáld!~
 40     1,  13|       Ascalon völgyében ne aludjam. Te pedig eredj el a perjelhez,
 41     1,  13|        Ascalon völgye. Sose kerülsz te oda.~– De ide kerülhet a
 42     1,  13|             az istentelenség, amire te gondolsz.~– Csak emberi
 43     1,  13|     asszonyt! Ördögi vahorászással! Te! Hogy gondolhatsz erre?
 44     1,  13|    tisztasága ellen – és vétkezel a te jó, hűséges hitvestársad
 45     1,  13|          halva; sohasem látod meg a te jó Máriádat, akit így kicsúfoltál.~–
 46     1,  13|        ilyen szent hírében állsz. – Te segíthetsz rajtam.~– Látod,
 47     1,  13|             az kellene nekem éppen. Te, a jámbor Brüniszkáld lovag
 48     1,  13|        azután nem lenne gondod.~– S te azt hiszed, hogy én erre
 49     1,  13|          azt hiszed, hogy én erre a te furfangodra ráállok.~– Sőt,
 50     1,  13|             hogy reá is állj. Ezzel te nekem tartozol.~– Micsoda
 51     1,  13|           No, hát akkor volt az. De te jól emlékezhetel rá, hogy
 52     1,  13|      feleséges emberek. De most már te is az vagy, én is az vagyok.
 53     1,  13|            ki vagyok én, és ki vagy te?~Ez már kegyetlen odavágás
 54     1,  13|       Vigyázz magadra, Brüniszkáld! Te még nem tudod, hogy ki vagyok
 55     1,  19|            azt mondja: „Én vagyok a te szerelmes jó urad!” Még
 56     1,  22|        lábnyommal sem hátrább, mint te! – De hamarabb előtted,
 57     1,  22|             ki a láncot az övedből. Te törj előre. Be a várba!
 58     1,  23|         véráztatta földre, mintha a te megváltó Jézusod sírját
 59     1,  23|        Henning Brüniszkáld számára. Te vetettél neki oda ágyat,
 60     1,  23|          azt mondja egy érzés, hogy te is itt maradsz velem, és
 61     1,  23|            is itt maradsz velem, és te sem látod meg a szép Erdélyt
 62     1,  23|        magaddal a föld alá. Ne bízd te őreá, hogy vigyen engem
 63     1,  23|          hogy vigyen engem vissza a te egyetlen drágádhoz, az üzeneteddel:
 64     1,  23|            semmit Lebée Lászlótól a te jó Annádnak!” Így beszélt
 65     1,  23|      fülével. – Hát csak ne vállalj te semmi üzenetet magadra éntőlem,
 66     1,  23|            hozzám köt ez a lánc! És te nem mehetsz messzire attól
 67     1,  23|           mikor téged is megtalál a te nagy bajod; mikor teneked
 68     1,  23|        másvilágon is. S ez legyen a te vigasztalásod, Lebée László. –
 69     1,  23|         Lebée László. – Ez legyen a te utolsó órádnak vigasztalása.~
 70     1,  23|         hogy ennek az én halálomnak te voltál az okozója, Lebée
 71     1,  23|        iránt. Ezért hoztál engem, a te láncodhoz kötözve ide a
 72     2,  2 |       Asszonya rémülten ismer rá.~– Te jöttél meg Bálint.~Az alig
 73     2,  2 |             Henningnének felel.~– A te urad elesett, vitézül harcolva
 74     2,  2 |     Szentföldön, Názáret mellett. A te urad pedig…~– Az is elesett? –
 75     2,  3 |            Hová lettél? Hová azok a te szép kék szemeid? Az a te
 76     2,  3 |           te szép kék szemeid? Az a te gyönyörű aranyhajad? Az
 77     2,  3 |           gyönyörű aranyhajad? Az a te pálmatermeted! Jaj, jaj,
 78     2,  3 |            ám – felelt az –, mert a te könnyeid befelé folynak.
 79     2,  3 |          mert neki halottja van; de te azon gondolkozol, hogyan
 80     2,  3 |           posványvizet. Ne szoktass te engem máshoz, mert vissza
 81     2,  3 |             reménység kiválthatni a te uradat; de ha az öreg szultán,
 82     2,  3 |         került volna: onnan azt még te se vehetnéd ki.~– Miért,
 83     2,  3 |        nemes szívű. Ha ő meglátja a te könyörgő arcodat, a te angyalokat
 84     2,  3 |            a te könyörgő arcodat, a te angyalokat az égből lecsalogató
 85     2,  3 |             szultán nem látja meg a te esedező orcádat; mert ő
 86     2,  3 |           még eljuthatsz épségben a te foglyul esett uradhoz, de
 87     2,  3 |      táboron keresztül nem. Oda, ha te belépsz, minden oldalról
 88     2,  3 |          egyszer azt is megtudod: a te nagy lelked még azt is legyőzi.
 89     2,  3 |        balzsam írja a vérző sebnek. Te azt mondád: egy átkozott
 90     2,  3 |          mert megbüntetnek érte. De te megteheted. Van a Firtos
 91     2,  3 |        előtt:~– Óh, asszony, nagy a te hited.~És Mária, amit megmondott,
 92     2,  13|    kétségbeesetten ordíta fel: „Hát te élve maradtál!” S fájdalmában
 93     2,  15|       Adelnál? Kínozzák, gyötrik? S te őt ki akarod szabadítani?
 94     2,  15|       Dicsőséged az. Diadalod lesz. Te vagy ebben az egész seregben
 95     2,  15|              aki méreggel megölte a te kísérő szolgádat. Azért,
 96     2,  15|        gyóntatóra.~– De hát ki vagy te? Hogy pap létedre elárulod
 97     2,  15|      világban egy asszonyt, amilyen te vagy; akiben annyi a szeretet,
 98     2,  15|    énekeltek táncugrások mellett.~– Te ne osztozzál az ő örömükben –
 99     2,  15|           sötétség eltakar mindent. Te maradj itt, ebben a kis
100     2,  16|           anthropophag által.~– Ah, te meg is vetetted a menyegzői
101     2,  16|        Kánon szerint. Megesküszünk. Te az enyém, én a tied. Holtomiglan,
102     2,  17|        bennünket! – rebegé Mária.~– Te ne szólj, légy nyugodt –
103     2,  17|            ellen.~– S kiket ismersz te az ő ellenségeinek?~– A
104     2,  17|       mongolokat.~– Hát itt keresed te a törököket vagy a mongolokat?~–
105     2,  19|           Nem úgy! – szólt Mária. – Te nehéz vagy: alattad elszakadhat
106     2,  19|           engem jobban megbír, s ha te tartod idefenn, biztosabb
107     2,  19|           mintha lelket látna. Pőre te!~A szamárcsődör kivetette
108     2,  21|          senki és semmi nem vagyok, te vagy minden. Te mondod,
109     2,  21|             vagyok, te vagy minden. Te mondod, hová menjünk; te
110     2,  21|            Te mondod, hová menjünk; te mondod, mit cselekedjünk” –
111     2,  21|        magyarázá Horus. – Én csak a te szolgád vagyok, aki dromedárod
112     2,  25|             nagy sokaságban egyedül te magad tudod.~– No, hát tudja
113     2,  27|        szőnyegről, e szót lihegve: „Te vagy az?” (E hangban annyi
114     2,  27|             borongott át: „Nem, nem te vagy! – sóhajta fel. – Ámbár
115     2,  27|      szemeire szenved, azt mondják, te csodatevő szerrel bírsz;
116     2,  28|             kalifa szelíden. – Most te vagy az urak úrnője! Hogy
117     2,  29|         gyermeknek nincsen anyja.~– Te megöletted őket?~– Nem.
118     2,  30|          lábaihoz.~– Óh, szultánom, te, kinek mellékneved „igazságos”.
119     2,  30|           Tenger az a jóság, amivel te engem, minden érdem nélkül
120     2,  30|               keresztülmegyek még a te paradicsomodon is. Te nekem
121     2,  30|             a te paradicsomodon is. Te nekem jutalmat ígértél,
122     2,  30|          mormogá keserű haraggal. – Te száz pokollal dacoltál miatta,
123     2,  30|             ő megcsal téged, amikor te kínszenvedsz érte.~– Kérlek,
124     2,  30|            szidalmazd őt előttem.~– Te még most is szereted őt?~–
125     2,  30|            ad. Gondolj reá, hogy ha te az én kezemet elfogadod,
126     2,  30|            áldás hull százezreire a te hitfeleidnek. Egy szavaddal
127     2,  30|           vissza többé. Látom, hogy te vagy az asszony az asszonyok
128     2,  31|         Ezek előtt nem használnak a te csodatételeid többé. Nem
129     2,  32|            szultán?~– Annak az okát te, aki dái áldoát vagy, jobban
130     2,  32|          meg fogjuk tenni!~– Kik?~– Te meg én, és ez az asszony.~–
131     2,  34|        levelét. Ő olvasta el azt.~– Te Damaszkuszból jössz? – kérdezé
132     2,  34|         Malek Kamel szultánnak.~– S te semmit sem tudsz arról,
133     2,  34|           damaszkuszi szultán, hogy te az egyiptomi csumát meg
134     2,  34|            Tudd meg az okát. Amióta te Damaszkuszt elhagytad, az
135     2,  35|             mormogó hangon mondá:~– Te vagy az a nő, akinek fiam
136     2,  35|     férjedhez hű maradhass. Valóban te vagy az. Ez a halánték,
137     2,  35|             hogy gyógyítani tudjon. Te visszaadtad a szemefényét
138     2,  35|            az nincs megvakulva.~– S te vissza tudnád nekem adni
139     2,  35|             Hölgyei vették körül.~– Te vagy itt Szüdeli! Te Shekerpára!
140     2,  35|                Te vagy itt Szüdeli! Te Shekerpára! Te Sems unnahár!
141     2,  35|             Szüdeli! Te Shekerpára! Te Sems unnahár! Te Aldzsalisz!
142     2,  35|        Shekerpára! Te Sems unnahár! Te Aldzsalisz! Te pedig a csodatevő
143     2,  35|             unnahár! Te Aldzsalisz! Te pedig a csodatevő keresztyén
144     2,  35|           nő megállítá egy szóra.~– Te nem tartád meg az ígéretedet,
145     2,  35|             is adok, nem is teszek. Te olyan jót tettél, amit én
146     2,  36|         amelyikbe a kulcs bevált.~– Te vagy-e itt, Lebée László? –
147     2,  37|    rettegéssel nézett reá.~– Hiszen te elvégezted, amiért idehoztalak –
148     2,  39|  parancsolatját hajtám végre. Hanem te: te dicsőséges asszony voltál.
149     2,  39|             hajtám végre. Hanem te: te dicsőséges asszony voltál.
150     2,  39|             körül a glóriát, mint a te asszonyod. Becsüld meg.
151     2,  40|           Annát kérje fel: „Beszélj te Lászlóval; tán neked megmondja:
152     2,  40|            az bántja a szívem, hogy te nem lehetsz az enyém.~Anna
153     2,  40|             jobb asszony a világon. Te vagy az én bűnöm, akiért
154     2,  40|        szerelmes volt az ángyába. A te uradnak a vére az én fejemre
155     2,  40|             előled a szívemet; mert te keresztüllátsz rajta. Látod
156     2,  41|     pillantása azt mondja neki:~„Ha te nem volnál többé!”~Talán
157     2,  43|            s bizony megszabadulsz a te ördögödtől, akinek neve
158     2,  44|        bölcs hatalma íme, kitölté a te fejedre az ő kegyelmét.
159     2,  44|           serpenyőjében lenyomják a te bűneidnek mérhetetlen súlyát.
160     2,  44|            súlyát. Íme, tudd meg: a te hűséges hitvesed, akinek
161     2,  47|           és a másvilágon. Ez nem a te halottad. Feleséged él még!