Rész, Fezejet
1 1, 4 | Pedig sok ilyen próbát ki kellett neki állani az ő
2 1, 4 | országbontás nélkül. Neki előbb ki kellett jelentenie, hogy
3 1, 5 | utoljára bottal kergeti ki valamennyit. Akkor maga
4 1, 5 | más az orra elől, s addig ki nem adja, míg váltságot
5 1, 6 | maradt atyafiai, a szászok, ki is csúfolták jól: „Látod!
6 1, 6 | legfényesebb vértezete.~– Hát ki volna más, mint én meg a
7 1, 6 | sokat elkövetni; de hát te ki vagy? Miféle szerzet? Hogy
8 1, 6 | akkor csak alig keveredtek ki az ős napimádó vallásból,
9 1, 6 | az anyjának köszönheté, ki türingiai grófné volt, s
10 1, 7 | kereszttel a kezükben vívják ki a diadalt, mely a pogányokat
11 1, 7 | a gyermekeket választja ki áldozatául. A felnőttek
12 1, 7 | szülői háztól, s futott ki az erdőre, Hinczót, a pásztorból
13 1, 7 | tehetjük a kezünket. Ő osztotta ki a kereszteket, amiket a
14 1, 7 | az ő jegyesét.~– De hát ki az a te jegyesed? Te hetednapos
15 1, 7 | Krisztus! Hát miért választod ki te magadnak ezt a két nyomorult
16 1, 7 | olyan könnyen szabadíthatta ki a gallérját.~– Légy hát
17 1, 10| fogadta, hogy amíg csak ki nem tisztultak az országból,
18 1, 10| keresztes hadai őtet kiáltották ki az új hadjárat fővezérének;
19 1, 10| és az „érckapun” bocsáták ki a tengerre, ahol kedvező
20 1, 11| úton majd a lelkemet adtam ki a tengeri nehéz nyavalyában.
21 1, 11| szent dárdával épkézláb jött ki a két tűzrakás közül.~„Mirákulum!
22 1, 11| csak az olvasóját rántották ki az övéből, azon osztoztak
23 1, 13| de Blois Balduin özvegye, ki a hitetlenek elleni harcban
24 1, 13| aztán egész felhevülten jött ki a városból Lebée László.
25 1, 13| legelőbb meglát, s ha vágyát ki nem elégítheti, a tarenta
26 1, 13| tarenta féreg úgy, hogy ki nem jöhet belőle; hanem
27 1, 13| Brüniszkáld! Ne felejtsd el, hogy ki vagyok?~– Süvem vagy; de
28 1, 13| asszonyaink mondják meg, hogy ki vagyok én, és ki vagy te?~
29 1, 13| meg, hogy ki vagyok én, és ki vagy te?~Ez már kegyetlen
30 1, 13| Te még nem tudod, hogy ki vagyok én, ha megharagítanak.~–
31 1, 13| csak a kupolái látszanak ki a fövénybuckákból; a kertek
32 1, 15| keresztjáró hadsereg elment már. Ki a Szentföldre, ki a paradicsomba.~
33 1, 15| elment már. Ki a Szentföldre, ki a paradicsomba.~Minden lépten-nyomon
34 1, 16| gázolva. Csak itt-ott nyúlik ki belőle egy vaskesztyűs kéz,
35 1, 16| közeledését lehet látni.~Nemsokára ki lehetett venni az alkonyfénynél,
36 1, 17| megcsonkításokkal egészen ki volt vetkőztetve a formájából,
37 1, 19| amit Clarinda maga varrt ki a számára.~Valóban nagy
38 1, 19| özvegy könnyeiben kitört; ki oly régen keresett szerelmesét
39 1, 19| betömték a száját, nehogy ki találja kiabálni, hogy hiszen
40 1, 22| fogják a fejét betörni.~Ki lett adva minden hadcsapatnak
41 1, 22| társait: „Ha isten velünk, ki ellenünk”. A legördülő kő
42 1, 22| odarohant a királyhoz, ki bal kezére esvén, a pajzsával
43 1, 22| döntő rohanásuk szabadítá ki a testőrcsapatot az ellenség
44 1, 22| Brüniszkáld –, kapcsold ki a láncot az övedből. Te
45 1, 23| legényével remekmunkán. Ki is szabadították a két ifjú
46 1, 23| ebben a falban, úgy hozták ki a két hős ifjút, csakhogy
47 1, 23| onnan nézte, hogyan tűzik ki a Thábor hegy messze felmagasló
48 1, 23| Mert ő mesterkedte azt ki, hogy a fiatal vőlegény
49 2, 1 | veszett: ha Bárány Balázs ki nem rántja a hajánál fogva,
50 2, 1 | vágta le, ha Iváncs lovag ki nem vágja, szétaprítják.
51 2, 1 | Palesztinából szárazföldön, ki lóháton, ki meg az apostolok
52 2, 1 | szárazföldön, ki lóháton, ki meg az apostolok lován.~
53 2, 1 | magyarok Ázsiából jöttek-e ki, vagy sem, annyi szent igaz,
54 2, 1 | járt, egészen Ázsiából jött ki. Hogy milyen állapotban?
55 2, 2 | zászlókitűzéssel foglalatoskodni, ki Tyrusba, ki meg Jeruzsálembe
56 2, 2 | foglalatoskodni, ki Tyrusba, ki meg Jeruzsálembe tette át
57 2, 2 | adták elő. Óh, mennyit állt ki a szomjúság miatt a két
58 2, 2 | lovon ül, aminek a háta ki van marjulva, a horpaszai
59 2, 3 | hogy itthon nagyot nyúljak ki velük; hanem hogy még egyszer
60 2, 3 | Itten tábort üténk. De azért ki volt adva a parancsolat,
61 2, 3 | onnan azt még te se vehetnéd ki.~– Miért, Bálint szolgám?~–
62 2, 3 | Egy ilyen karaván hozta ki Egyiptomból azt a csapást,
63 2, 3 | még a hírmondás se jöhet ki többé. Ha pedig az éjszaka
64 2, 3 | félszemmel bírunk elaludni; mert ki mélyen elszunnyad, a nyakára
65 2, 3 | olyan fogságba, ahonnan ki nem vált senki. Nagyobb
66 2, 3 | eszétől pedig azt Mária ki nem találta. Mint ahogy
67 2, 3 | nem találta. Mint ahogy ki nem találhatja ember, hogy
68 2, 3 | az olyan kincset hozhat ki onnan magával, ami többet
69 2, 4 | összekeveredve futottak ki a Libanon hegyére, ki az
70 2, 4 | futottak ki a Libanon hegyére, ki az egyedül biztos menedék:
71 2, 8 | Egyiptomban, nagy éhínség ütvén ki az egész országban, ő felfalta
72 2, 9 | annak a birodalma~De hát ki ez a „Hegyek ura” vagy „
73 2, 9 | Sheik” urat is, öreget is? Ki az az ember, akinek a puszta
74 2, 9 | Mit kívánsz? Mit adjak?” Ki ez a rettenetes úr, akinek
75 2, 9 | vallás, amely mindent tagad!~Ki ez a titokteljes lény? Akitól
76 2, 10| olaj azokból soha egy szót ki nem bírt csikarni; meghaltak
77 2, 10| az első „Hegyek urának”; ki az izmaelitákat maga körül
78 2, 10| Karthágó alapítója talált ki, hogy a nyers ökörbőrt olyan
79 2, 11| keresztyének és a szaracénok ki akartak egymással békülni,
80 2, 11| keresztyén diakónusoknak adták ki magukat, úgy szították fel
81 2, 13| gyilkolja le.~Szaladin szultánt, ki az izmaelitákat üldözi,
82 2, 13| diadaljelt a szultán elé, ki lovon ül, páncélosan. Mikor
83 2, 13| kiált, akkor a testőre üti ki a fejéből a sisakját fokosával.
84 2, 13| hogy a Hegyek urával többet ki ne kössön.~Úgy keresték
85 2, 13| kavicsos pusztába futnak ki mezítláb, kerülik a selyempárnák
86 2, 14| a hű szolga elköltözött? Ki lesz a kalauza? Ki lesz
87 2, 14| elköltözött? Ki lesz a kalauza? Ki lesz a tolmácsa? Annyi ismeretlen
88 2, 14| idegen nemzeten keresztül? Ki vezeti őt oda, ahol a fogoly
89 2, 15| Kínozzák, gyötrik? S te őt ki akarod szabadítani? Dicsőséged
90 2, 15| bámulva a gyóntatóra.~– De hát ki vagy te? Hogy pap létedre
91 2, 15| urát elvesztette, és azt ki akarja szabadítani maga
92 2, 16| kétségbeesés erejével szakítá ki magát a lovag kezei közül,
93 2, 16| lovag kezei közül, s futott ki a barlangból.~Róbert lovag
94 2, 17| van, annak falatját lesi ki a szájából, éjjel pedig,
95 2, 17| táborban: a sátorokból rohantak ki a felriadt vezérek, bálpapok;
96 2, 17| ifjú vezér lóháton ugratott ki a sátorából páncél nélkül,
97 2, 17| szikráztak, az arca vörös volt: „Ki háborgat engem?” – ordítá
98 2, 17| meghagyva, hogy másnapig ki ne bontsák.~És a következő
99 2, 17| is pórázon tartja; hogy ki lehet az a „Hegyek ura”?~
100 2, 18| nem ült olyan nemes lovag, ki oly feláldozással, annyi
101 2, 19| hegyszakadékok úgy fújják ki a forróságot magukból.~Sehol
102 2, 19| oda léphet-e, nem gördül-e ki alóla?~Mikor aztán a nap
103 2, 19| csendes zizergést adnak ki; ami egyre hangosabb pendülésekbe
104 2, 19| elvesznie: beteg ember innen ki nem szabadulhat.~Pitymallatkor,
105 2, 19| utunk hiábavaló volna! Csak ki ne repedt légyen a tömlő
106 2, 19| fennhangon imádkozá: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben!” szemeit
107 2, 19| Menjünk, amíg világos van! Ki kell már innen jutnunk.~
108 2, 19| a dacoló embernek, de az ki nem ereszté a kezéből a
109 2, 19| kérdi Mária Horustól, ki a nagy küzdelemben odaroskadt
110 2, 19| az utad célja: szabadítsd ki az uradat.~Mária nem bírta
111 2, 20| fényesített verandák párolognak ki, a futórózsák egész a háztetőkre
112 2, 21| bevonuló csodatevő asszonyt, ki fehér dromedárján bíbor
113 2, 21| szembeteg a csodaasszonyt, ki dromedárja nyergéből le
114 2, 21| A szolgának azonban már ki volt adva az utasítás, hogy
115 2, 22| lárma sincs éjjel az utcán. Ki lármázna éjjel? Nincs itt
116 2, 23| első szúra éneklése után ki fog nyittatni. Jöjjenek
117 2, 27| amaz ismeretlen asszonyt, ki a fekete kútnál beszélt. –
118 2, 27| elfogadótermének ajtajában ki kellett szállnia, s a puha
119 2, 28| könny mondta Máriának, hogy ki az a gyermek ottan.~A szultánnak
120 2, 28| szorítva, szótlanul rohant ki a benyílóból, s nem tért
121 2, 29| fogolynak és asszonynak vére ki ne hulljon. Az áruló, hitszegő
122 2, 30| Ha a szíve fáj, utánajár, ki lehet az, aki után sóhajtozik,
123 2, 30| szobába érte, s a karján hozta ki Mária elé.~Mária lebontotta
124 2, 30| a hízelgő kis teremtést, ki őt boldog csalódásban anyjának
125 2, 30| e név! Ő volt az áruló, ki engem meggyalázott, ki gyermekem
126 2, 30| ki engem meggyalázott, ki gyermekem anyátlanná tette!
127 2, 32| parancsára ezt az utat. Ki voltak küldve, hogy Malek
128 2, 32| eltölteni a Bar-Lut vizén.~– Ki bánt ott?~– A „semmi”. Ez
129 2, 33| az ő ereje nem fogyott ki, hisz csak neki volt drágája,
130 2, 34| foglyok könnyeit találta ki. Kezében tartá a damaszkuszi
131 2, 35| áldás, békesség hullott ki belőle. Szürke, bő vászonköntös
132 2, 35| kezét és szívét ajánlá, s ki azt elutasítád, hogy rab
133 2, 35| legtiszteletreméltóbb patriarchafő tűnt ki ez alól, amilyennek Ábrahámot,
134 2, 35| Mária az indusnő felé nyújtá ki a kezét a talizmán gyűrűvel.~
135 2, 35| végét elzáró rácsajtót tárja ki, azon keresztül aztán kijutsz
136 2, 37| Talán elfeledett beszélni?~Ki innen, ebből a kínok hazájából! –
137 2, 37| amikből egyszer ez a szó vált ki érthetően: „Isten!”~Ez a
138 2, 38| tengert, az isten egét. Ki parancsolhatta volna meg
139 2, 39| alatt. A csónakot ott dobta ki a Holt-tenger a sósbuckák
140 2, 40| Vajon kire gondol vissza? Ki van a szívében? – évődék
141 2, 40| tudna menni! Ha még azt is ki tudná szabadítani bilincseiből.
142 2, 40| nagyon.~– Jaj, ne mondjon ki ily szót kegyelmed! Hisz
143 2, 40| vagy az egyik, vagy a másik ki ne törjön fájdalmában.~De
144 2, 41| kárhozni itt és a másvilágon.~Ki áll az útjukban?~Egyedül
145 2, 42| hogy bűnös szenvedélyét ki nem elégítheti. Mely istent
146 2, 43| Válogatott kínzásokat talált ki a testének, hogy a gyönyör
147 2, 44| emberek lássák.~Nem találhatta ki, hogy az a mindennapi látogató –
148 2, 46| azt az ámítást gondolta ki.~Halottnak hirdetni, halottul
149 2, 47| nehéz fogadása ellen, s ki akart törni rávert bilincséből.
150 2, 47| pásztorbotjával űzte volna őt ki a templomból: „Fuss innen!
151 2, 48| Amit ember ki nem talál, egy méh kitalálja~
152 2, 48| apácák aléltan vitték őt ki a templomból. Lebée László
|