|
Amit a szultán mesél
– Hát most én mondok neked cserébe egy mesét – szólt a
kalifa. – Ennek a gyermeknek az anyja volt az én kedvenc kadinám. Még ha másra
néztem is, csak őrá gondoltam, oly nagyon szerettem. Egyszer egy
keresztyén lovag esett fogságomba, kinek a balsorsban is megtartott büszkesége
megnyerte tetszésem. Feloldoztam láncaiból, palotámba hoztam, barátommá tettem.
Víg cimbora volt; mulatságos bajtárs, tudott dalolni, mesélni, tréfálni, velem
vitatkozni, ahogy a saját emírjeim egyike sem tud. Tréfájában nem volt bohóc,
merészségében nem volt paraszt, bölcselkedésében nem volt unalmas. Nagyon
megszerettem. Olyan szabadon járt-kelt palotámban és palotámon kívül, mint a
szaracén sheikek bármelyike. Nem tartá őt fogva semmi, csak a becsületszó.
Rá mertem volna bízni az álmomat, rá a kardomat, a kedvenc paripámat. Bizonyos
voltam felőle, hogy meg nem csal, meg nem lop, meg nem öl. És ez az ember
mégis megcsalt, meglopott, megölt engem, a legkegyetlenebbül. Egy éjjel
elszöktette a hárememből a kedvenc nőmet. Nem futhattak messze,
beduin lovasaim a pusztában utolérték őket. S azóta ennek a gyermeknek nincsen anyja.
– Te megöletted
őket?
– Nem. Esküvésem
tartja, hogy énmiattam soha fogolynak és asszonynak vére ki ne hulljon. Az
áruló, hitszegő barátot, a szökevény foglyot elküldtem az apámhoz, Malek
Adel szultánhoz, akit nem lehet megcsalni, a hűtlen asszonyt pedig a
puszta egyik oázába zárattam, ahol nincs kit megcsalni. – Már most tudod, hogy
miért mondta ez a gyermek, midőn átölelted: visszajöttél, anyám, s miért
rohantam én el innen erre a fájó kérdésre?
A gyermek
fölébredt. Mária levette szeméről a kötőléket, megkente a szemeit a
gyógyírral, s friss borítékot kötött rá. Arra ismét elaludt a kis
szenvedő, s jót álmodhatott, ajkai megnyíltak, elkezdett nevetni.
A szultán
odatérdelt az ágy elé, s úgy nézett gyönyörtől ragyogó arccal a gyermek
ajkaira.
– Látod? Látod? –
monda a nőnek. – Ez a paradicsomnak a nyílása: egy gyermeknek az ajka, aki
álmában nevet.
Mária nagyot
sóhajtott, ő ezt a paradicsom nyílását nem látta soha, neki nem volt
gyermeke.
|