|
Miért jó vaknak lenni?
Ez volt az az
indus nő, aki Malek Adel szultán szemeinek gyógyszeréül a foglyok könnyeit
találta ki. Kezében tartá a damaszkuszi szultán levelét. Ő olvasta el azt.
– Te Damaszkuszból
jössz? – kérdezé Máriától, rideg, száraz hangon, szigorú tekintettel. – Mikor
jöttél el onnan?
– Mikor a rózsák
nyíltak.
– Most pedig már a
szőlők asznak. Két évszak múlt közben. Mi volt az utolsó nagy
esemény, amit Damaszkuszban láttál?
– Két templárius
lovag pellengérre ítéltetése, kik a frankok császárját el akarták árulni Malek
Kamel szultánnak.
– S te semmit sem
tudsz arról, amik azóta történtek a világban?
– Semmit.
Pusztákon bujdokolva, kergetve, üldözve jöttem idáig.
– Malek Kamel
szultán azt írja az atyjának, hogy az ő kedvéért minden kívánságodat
teljesítse.
– Nekem csak egy
kívánságom van. Börtönben sínylő férjemet kiszabadítani.
– Azt is írja a
damaszkuszi szultán, hogy te az egyiptomi csumát meg
tudod gyógyítani, amiben Malek Kamel szultán szenved.
– Úgy van. Ezeket
gyógyítottam meg vele.
– De a szultán
szemére hályog is szállt. Azt is meg tudod-e orvosolni? Visszaadhatod-e a szeme
világát is neki?
Az ezüstkulacsban
Máriának az a szere állt, amit a torjai barlangban annyi életveszéllyel szedett
össze, s ami a vajákos asszony állítása szerint még a vakságot is meggyógyítja,
ha az szürke hályogtól ered.
Mária ezt felelte:
– Lehet, hogy még
azt is meg tudom gyógyítani, de még senkin sem kísérlettem meg, s olyannal nem
akarok kérkedni, amit bizonyosan nem tudok.
– Ennél a
szavadnál megállapodjál! Azt megengedem, hogy a szultán kínzó fájdalmait elenyésztesd,
de azt nem, hogy a látását visszaadd. Tudd meg az okát. Amióta te Damaszkuszt
elhagytad, az egész világ egyet fordult a sarkában. Akkor még virult az a béke,
amit Malek Kamel szultán szerzett az izlámhívők és a messiáshívők
között. A német császár és Koradin meg Malinka Kornél kalifák mély barátságban
éltek; magad is tanúja voltál e barátságnak. Azóta a német császár hazament a
maga országába, más frank fejedelem jött helyébe, más keresztes hadakkal. Azok
újra megindították a háborút keresztyének és szaracénok között. Megszállták
Egyiptomot. Mizraim gyöngyét, Damiettet ostromolják. Malek Kamel nem tud
erről semmit. Mi, akik őt itt e várban körülvesszük, hírmondót nem
bocsátunk eléje. Mert ha megtudja azt, hogy a béke szét van szakítva, hogy a háború
újra megindult: az az ő halála lesz. Én ismerem az ő lelkét. Tudom
jól, hogy ezt túl nem éli. – Ha hírnök nem jöhet eléje e rossz hírrel, jönnek
nap-naponta Kairóból, Damiettéből a postagalambok, amik ablakán zörgetnek.
Én azokat elfogdosom, a hozott leveleket elolvasom. Mindenikben egy Hiób-hír
van. És én azt olvasom fel belőlük a szultánnak, hogy a fia ünnepeket ül,
és a keresztyének vezéreivel ajándékokat vált. Már most tudod, hogy miért nem
szabad neked Szeif Eddin szemevilágát visszaadnod; még ha ilyen csodaerő
volna is adva az ujjaidnak. Maradj a fájdalommegszüntetésnél. Ha jót akarsz
magaddal, szavamat megfogadd.
Mária ígérte, hogy
a parancshoz tartja magát.
|