Az eltűnt hitves
Mária ezen a napon eltűnt a várkastélyból, hogy senki sem
tudta, merre távozott el.
Keresték erdőn, mezőn, kérdezősködtek
fűtől-fától utána; sehol sem akadtak a nyomába.
Nénjének eltűnése Annát rémületbe ejté.
Ő is azonnal elhagyta a várat, s Kőhalomra menekült, a
férje, Brüniszkáld várába. Lebée Lászlónak azt üzente, hogy ne is kísértgesse
eléje kerülni, amíg Máriára rá nem talált.
Lebée László a saját bűne által lett megverve.
Úgy járt, mint Tantulusz: elfutott ajkától a hullám, mikor már
benne úszott.
Minden szenvedésnek van egy enyhítő írja: az égiekhez
fohászkodás – de kihez imádkozzék ez, aki azért szenved, hogy bűnös
szenvedélyét ki nem elégítheti. Mely istent keresse ezzel a bajával? Mit
mondjon előtte?
Könnyűvérű volt teljes életében. Asszonyok dolgában mindent biztosnak tartott,
ami gyönyörre vezet. Még Gertrud királyné udvaránál így tanulta azt. A
„Minnebíróságok” törvényei azt diktálták úrnak és úrnőnek. – Palesztinában
még azt a kis hitét is elvesztette; ami akarata ellen utánament, mint az
árnyék. – Könnyű az embernek elfordulni az árnyékától. – A ptolómaisi
orgiákban megtanulta az istent gúnyolni, a damaszkuszi szultánpalotában az
istent megtagadni, a bar-lut-i sziklatömlöcben az istent megátkozni! Mi
van még hátra? Az istent megcsalni?
Önmagát csalta meg. Önbűne jött; hogy felfalja, mint a nagyra
nevelt sárkánykölyök, mikor anyányira megnő.
Mikor a Szentföldre elindult: bűnbocsánatot kapott az eddig
elkövetett s még elkövetendő bűneiért is. A Szentföldön háromszor
hallotta ez indulgentiát kihirdettetni. Kevéllyé lett tőle. Ha van is
Isten: az az ő bűneit kitörülte az örök számadások könyvéből.
Most azután érezte, hogy már a földön is van büntetés; amit nem
engedhetnek el a főpapok, koronás fejedelmek.
|