|
Zenobius megvereti a gyermekek táborával a hitetleneket, anélkül, hogy
elvinné őket Mezopotámiába
Nem ilyen
könnyű munkája volt Zenobiusnak a gyermektábor visszafordításával.
Azokat
már a velük együtt kóricáló patrénok gonosz lélekkufárjai úgy felbujtogatták,
hogy semmi okos beszéd nem fogott rajtuk többé. Ezek az átkozottak nem vették azt jó cserének,
hogy a gyermekek helyett a férfiak mennek a keresztes hadba, mert ők mind
arra néztek, hogy ezt a sok apró csemetét, kit a bizánci hebdomon piacon, kit
meg az afrikai partok városaiban jó áron rabszolgákul eladogatnak, a szemrevaló
leánykákat különösen pártfogásuk alá vették – azoknak cifra ruhákat, klárisokat
ajándékoztak, sok pénzük bánta már, azt nem lehetett veszendőbe hagyni. Ők
szították a szent tüzet legjobban a gyermekek közt, hogy ne engedjék magukat
visszatéríteni a hitetlenek elleni hadjáratból. „Nem viszi
kend ezeket vissza békességgel, Zenobius apó!”
– No, ha nem
viszem vissza békességgel, visszaviszem háborgással.
Zenobius
összegyűjté az egész gyermektábort a Maros
partjára, a leglármásabbakat a maga közelébe; s akkor elővett a
tarsolyából egy nagy függőpecsétes levelet. Azt
mondta, hogy ez a pápának a bullája; mindenki boruljon térdre, aki azt
hallgatja.
Szót fogadtak
neki, az egész tábor körös-körül letérdelt. Akik azonban nem követték a példát, azok voltak a patarénok.
Nekik a pápa nem volt pápájuk, mert ők ariánusok,
sőt manichaeusok voltak. Ők csak állva hallgatták a teherhordó
szamaraik mellől a szép szókat.
Azok pedig őrájuk
nézve nem voltak szép szók; mert nem egyéb mondatott azokban, mint hogy
igen üdvös dolog a hitetlenek ellen harcra kelni és
őket mindenütt e föld színéről elpusztítani; de minek előtte
megtámadnók azokat az ő országukban: előbb tisztítsuk meg tőlük
a saját országunkat. Íme itt közöttünk élnek, dobzódnak, dúskálkodnak, vérünket
szívják, erkölcseinket megrontják, csalnak, lopnak, ragadoznak, hamis pénzt
vernek és boszorkánymesterséget űznek, leányokat elcsábítanak, fiúknak
vérét veszik, azzal Bafomet bálványainak áldoznak – a gonosz patarénusok! Rajta,
ifjú keresztyének: üssétek, vágjátok, tűzbe, vízbe dobáljátok; átkozott
kincseiket felosszátok, ahol őket találjátok.
Ez
a rendelet pedig fölöttébb megtetszett a fiatal keresztes tábornak. Ott mindjárt el is kezdték azt foganatosítani a köztük őgyelgő patarénokon,
akik későn vették észre a nyakukra szorult hurkot. Sok
lúd disznót győz.
Akit ott agyon nem
vertek, azt a vízbe dobták, az árukat prédára vetették, s akkor aztán
beleízlelve az olcsó háborúba, nekifordultak a hátuk mögött hagyott városoknak,
tűzzel és parittyával; azokban minden ott letelepült patarént elvertek,
agyonvertek, kivertek, házaikat, sátoraikat szétbontották, felégették: dúlva,
rombolva szétoszlottak az ország minden részébe, összekeveredve mindenféle
tolvaj csőcselékkel s hurcolva szét a rémületet az egész Királyföldön;
majd felfordították az egész országot.
Zenobius
tehát híven beváltotta a szavát, hogy a gyermektábort visszafordítja a saját
országába; de ugyan nem volt köszönet benne.
|