Az egész hadjárat egy búcsújárássá válik a Szentföldön

Minden egykorú történetíró egyértelmű feljegyzéseiben azt találjuk, hogy a mi hatalmas egyesült keresztes táborunknak, melyet Endre királyunk vezetett, a Szentföldön nem akadt egyéb dolga, mint búcsút járni egyik szent emléktől a másikhoz és ereklyéket gyűjtögetni. Ellenség sehol sem állt útjukban többé: a szaracénok visszavonultak a pusztába.

A mi két ifjú hősünk egymást sohasem hagyta el e búcsújáró kalandozások alatt. Együtt látogatták meg a Genezáret-parti városokat, amik még ekkor, ha nem is régi fényükben, de nagy kiterjedésükben fennálltak. – A pompás Tiberias város klasszikus palotáiban most már csak zsidók laktak, akik ott őrzik a nagy bölcs Ben Akiba vértanú sziklasírját, s babiloni szerrel ünneplik a Purimot. Antipas palotájának nincs már meg az „aranykupolája”; de a falain még ruhákat szárítanak. Ez az a város, amelybe Jézus soha be nem lépett. Átok volt rajta, temető fölött épült. Most már a zsidó „szentek” gyűlhelye. Még láthatták Magdalát, a bűnbánó Mária Magdolna lakhelyét, s a barlangból, ahová a megtért szent elvonult, elhozhatott Lebée László magának egy kavicsot azokból, miket a szépsége bűneit megsirató könnyeivel öntözött, hogy azt keblébe téve viselje, mint emlékeztető ereklyét. De a közelben látszó Scythopolisban már csak Sámson rókáinak az utódait találták otthon, azt porig égette Szaladin a keresztes háború alatt, s a hajdan híres pálmaerdőt, amibe Cleopatra szerelmi titkát rejté, gyökerestől kiirtotta. Csak az oleandererdők szaporodtak el újra, s azok borítják lángoló virágözönnel a romokat.

Még megtalálhatták Názáretben a Jézus szülőinek házát, a „Santa casa”-t, ami most Lorettóban van (ahová azt az angyalok szállították, az istenanya rendeléséből, miután előbb ideiglenesen a Fiume fölötti Tersato várában pihentek le vele, ahol a párja ma is megvan és ünnepeltetik), s elkölthették a lakomájukat azon a kőasztalon, amelyen a Megváltó feltámadása után a tanítványaival együtt vacsorált. Csendes, nyugodalmas kis városka volt az akkor is, mint mindig azelőtt és mai időkig, négyféle nép, négyféle vallásfelekezet békességes munkát folytat együtt, Istentől megáldott földön, csupa kert és virány az egész völgy, melyben fekszik.

– Én akár itt is maradnék örök időkig – azt mondá Lebée László; úgy megszerette Názáretet.

– Én is örömest ellaknám itten, csak a feleségem is idehozhatnám.

A názáretbeli nők ugyan nagyon szépek; hanem nagyon erényesek. Valami égi ihlet varázshatása tartja betakarva ezt az egész tájat; mintha a belépő egyszerre visszanyerné ős ártatlanságát.