Az egész hadjárat egy búcsújárássá válik a
Szentföldön
Minden egykorú történetíró egyértelmű feljegyzéseiben azt
találjuk, hogy a mi hatalmas egyesült keresztes táborunknak, melyet Endre
királyunk vezetett, a Szentföldön nem akadt egyéb dolga, mint búcsút járni
egyik szent emléktől a másikhoz és ereklyéket gyűjtögetni. Ellenség
sehol sem állt útjukban többé: a szaracénok visszavonultak a pusztába.
A mi két ifjú hősünk egymást sohasem hagyta el e búcsújáró
kalandozások alatt. Együtt látogatták meg a Genezáret-parti városokat, amik még
ekkor, ha nem is régi fényükben, de nagy kiterjedésükben fennálltak. – A pompás
Tiberias város klasszikus palotáiban most már csak zsidók laktak, akik ott
őrzik a nagy bölcs Ben Akiba vértanú sziklasírját, s babiloni szerrel
ünneplik a Purimot. Antipas palotájának nincs már meg az „aranykupolája”; de a
falain még ruhákat szárítanak. Ez
az a város, amelybe Jézus soha be nem lépett. Átok volt rajta, temető
fölött épült. Most már a zsidó „szentek” gyűlhelye. Még láthatták
Magdalát, a bűnbánó Mária Magdolna lakhelyét, s a barlangból, ahová a
megtért szent elvonult, elhozhatott Lebée László magának egy kavicsot azokból,
miket a szépsége bűneit megsirató könnyeivel öntözött, hogy azt keblébe
téve viselje, mint emlékeztető ereklyét. De a közelben látszó
Scythopolisban már csak Sámson rókáinak az utódait találták otthon, azt porig
égette Szaladin a keresztes háború alatt, s a hajdan híres pálmaerdőt,
amibe Cleopatra szerelmi titkát rejté, gyökerestől kiirtotta. Csak az
oleandererdők szaporodtak el újra, s azok borítják lángoló virágözönnel a
romokat.
Még megtalálhatták
Názáretben a Jézus szülőinek házát, a „Santa casa”-t, ami most Lorettóban
van (ahová azt az angyalok szállították, az istenanya rendeléséből, miután
előbb ideiglenesen a Fiume fölötti Tersato várában pihentek le vele, ahol
a párja ma is megvan és ünnepeltetik), s elkölthették a lakomájukat azon
a kőasztalon, amelyen a Megváltó feltámadása után a tanítványaival együtt
vacsorált. Csendes, nyugodalmas kis városka volt az akkor is, mint mindig
azelőtt és mai időkig, négyféle nép, négyféle vallásfelekezet
békességes munkát folytat együtt, Istentől megáldott földön, csupa kert és
virány az egész völgy, melyben fekszik.
– Én akár itt is
maradnék örök időkig – azt mondá Lebée László; úgy megszerette Názáretet.
– Én is örömest
ellaknám itten, csak a feleségem is idehozhatnám.
A názáretbeli
nők ugyan nagyon szépek; hanem nagyon erényesek. Valami égi ihlet
varázshatása tartja betakarva ezt az egész tájat; mintha a belépő
egyszerre visszanyerné ős ártatlanságát.
|