A síró foglyok börtöne

Más sziklába vágott folyosókon hideg szokott lenni, ebben fojtó meleg volt. Itt a déli nap süti a sziklaoldalt. Át van az fűlve, mint a sütők műhelye.

Csak két, egymással szemközt levő alacsony vasajtó szakítá félbe a folyosót. Máriának nem volt megmondva, hogy melyik a börtön, melyik a kincstár, választhatott találomra.

Az első ajtó, amit kinyitott, a kincstárba vezetett. Egyiptomi öröklámpa égett a közepén. Annak a fényénél mesés kincshalmaz ragyogott Mária elé. Otthagyta, nem ezt kereste.

Visszafordult, a másik ajtót kinyitni. Azon belül sötétség volt, amibe alig bírt derengést vetni a folyosóról beszüremlő vak világosság. Az volt a börtön: alacsony, széles, félkerekre vágott büdű, amilyen a domború szikla kívülről.

Felállva nem lehetett a büdűbe lépni; hanem csak meggörnyedten.

Valami rémséges kísérteties zűrhang fogadta a belépő asszonyt. Mintha halottak sírnának fel sírbolti fülkéikből: tehetetlen, koporsóba zárt halottak. – Azok voltak. – Körös-körül szűk fülkék voltak vágva a sziklába, azokban ültek, kezeiknél fogva vaspántokkal a falhoz kapcsolva emberi alakok – férfiak. Azoknak a sírása hangzott. A folytonos hőség, ami tagjaikat az áthevült sziklaodúban szikkasztá, kényszeríté őket arra, hogy sírjanak. A könnyeiket gyógynedvül gyűjtötték, a szemeik alá üvegcsék voltak kötve; abba hullották a cseppek. A legdrágább balzsam, amit valaha keleti satrápa mosdószerül használt.

Mária nem látott a sötétben. Sorra járta a fülkéket, és e nevet suttogá: „Lebée László”.

Választ csak egy istenkáromló szó vagy egy döhös fogcsikorgatás adott. Volt, aki ordított és a vaspántjait tépte; a másik csak nyögött lázasan. A magával hozott lakat kulcsát sorba próbálta a vaspántok zárain; tízen, tizenötön végigment; egybe sem talált az: egyszer aztán benn az odú legmélyén akadt egy lakatra, amelyikbe a kulcs bevált.

– Te vagy-e itt, Lebée László? – suttogá.

Valami őrjöngő kacagás felelt a szavára vissza.

Mária felnyitá a pántok zárait, s arra egy félmeztelen alak omlott a lábaihoz, görcsösen belekapaszkodva két kezével az öltönyébe. Mária kénytelen volt őt kihurcolni magával az élők sírboltjából.