Az eltűnt hitves

Mária ezen a napon eltűnt a várkastélyból, hogy senki sem tudta, merre távozott el.

Keresték erdőn, mezőn, kérdezősködtek fűtől-fától utána; sehol sem akadtak a nyomába.

Nénjének eltűnése Annát rémületbe ejté.

Ő is azonnal elhagyta a várat, s Kőhalomra menekült, a férje, Brüniszkáld várába. Lebée Lászlónak azt üzente, hogy ne is kísértgesse eléje kerülni, amíg Máriára rá nem talált.

Lebée László a saját bűne által lett megverve.

Úgy járt, mint Tantulusz: elfutott ajkától a hullám, mikor már benne úszott.

Minden szenvedésnek van egy enyhítő írja: az égiekhez fohászkodás – de kihez imádkozzék ez, aki azért szenved, hogy bűnös szenvedélyét ki nem elégítheti. Mely istent keresse ezzel a bajával? Mit mondjon előtte?

Könnyűvérű volt teljes életében. Asszonyok dolgában mindent biztosnak tartott, ami gyönyörre vezet. Még Gertrud királyné udvaránál így tanulta azt. A „Minnebíróságok” törvényei azt diktálták úrnak és úrnőnek. – Palesztinában még azt a kis hitét is elvesztette; ami akarata ellen utánament, mint az árnyék. – Könnyű az embernek elfordulni az árnyékától. – A ptolómaisi orgiákban megtanulta az istent gúnyolni, a damaszkuszi szultánpalotában az istent megtagadni, a bar-lut-i sziklatömlöcben az istent megátkozni! Mi van még hátra? Az istent megcsalni?

Önmagát csalta meg. Önbűne jött; hogy felfalja, mint a nagyra nevelt sárkánykölyök, mikor anyányira megnő.

Mikor a Szentföldre elindult: bűnbocsánatot kapott az eddig elkövetett s még elkövetendő bűneiért is. A Szentföldön háromszor hallotta ez indulgentiát kihirdettetni. Kevéllyé lett tőle. Ha van is Isten: az az ő bűneit kitörülte az örök számadások könyvéből.

Most azután érezte, hogy már a földön is van büntetés; amit nem engedhetnek el a főpapok, koronás fejedelmek.