A keresztes homlokú lovag

A mezítlábos szent csoportnak egy atléta termetű lovag volt a vezére, kinek bikamódra kiülő szemei, lüktető orrcimpái, vastag, kifordult ajkai, különösen asszonyokra nézve félelmetes tekintetet adnának, ha nem gyűrné le e vad indulatokkal fenyegető vonásokat a még erősebb vezeklés jelvénye. A lovagnak a homlokára egy kereszt van felmetszve az eleven bőrbe. S hogy a seb be ne hegedhessen, ő azt mindennap kutyatej maró nedvével újra kiedzi.

Ez az örökké vérző kereszt a homlokán azután még félelmesebbé teszi a rátekintést. A szava olyan, mint a nyerítő paripáé; mikor éneknek ereszti, túlharsog vele az egész sokaságon. Amit mond, az parancsolat.

Ez a lovag pártfogása alá vette Máriát, aki őbenne csakugyan valami rettenetes szentet látott.

A lovag azonban nem tudott más nyelven, csak olaszul. Mária viszont csak magyarul. És így beszélhetett hozzá akármit a lovag, nem értette meg.

Hanem Bálint szolga még arra is intette, hogy azt se igen hallgassa az asszony; mert – ő már látta valahol ezt a lovagot. Volt ez már egykor a Szentföldön. Bizonyosan többet is tud felőle, mint azt, hogy kereszt van a homlokán.