Fejezet

   1    El|                nekünk, válasszátok külön a magányéletet a közélettől;
   2    El|         válasszátok külön a magányéletet a közélettől; tudjatok érzelmesek
   3    El|          tudjatok érzelmesek lenni, mint a német, praktikusok, mint
   4    El|                  az angol, elmések, mint a francia – költők azok, anélkül,
   5    El|          feltűnően magyar történet, tele a közélet lármájával; hogy
   6    El|             dráma annyira össze van nőve a nemzet közéletével, az általános
   7    El|                 az általános bú és öröm, a történelmet alkotó közemelkedés
   8    El|                  legyen.~Kérdezzétek meg a családi szakadások okait –
   9    El|                 találni.~Kérdezzétek meg a feldúlt életpályák viszontagságait,
  10    El|               elszegényült falvak urát – a közélet kuszált viharaira
  11    El|                az csak félig töltötte be a szívet, s egész embernek
  12    El|                 keserít, ez édesít, mint a gyümölcsöt a hegyi lég,
  13    El|                édesít, mint a gyümölcsöt a hegyi lég, melytől a szőlő
  14    El|          gyümölcsöt a hegyi lég, melytől a szőlő édesebb lesz, a torma
  15    El|            melytől a szőlő édesebb lesz, a torma pedig keserűbb, mint
  16    El|               torma pedig keserűbb, mint a csendes lapályi kertben.~
  17    El|                 Nálunk mindenki benne él a közéletben; a munkás ettől
  18    El|          mindenki benne él a közéletben; a munkás ettől várja jobb
  19    El|                 ettől várja jobb sorsát, a kereskedő üzlete felvirágzását;
  20    El|          kereskedő üzlete felvirágzását; a tudománynak ez ad vállára
  21    El|             szárnyat vagy lábára láncot; a jellem ebben edződik acéllá
  22    El|                  midőn azok már kimentek a divatból?~E korszakot igyekezett
  23    El|              benne az emlékezetnek, mint a képzelmi erőnek.~Ismerős
  24    El|          keressen e regényben az olvasó. A fényképezés szép tudomány,
  25    El|                nem művészet. Az életírás a historikus feladata, nem
  26    El|                 historikus feladata, nem a költőé. Regényem nem élő
  27    El|               nem élő személyeket, hanem a kort igyekezett híven visszaadni.~
  28     1|           kicsiny és szegény, egy időben a legtöbb telegramot hordták
  29     1|                  telegramot hordták szét a világot összekötő sodronyok;
  30     1|            kezdődik, még több része volt a boldogságban, mint a dicsőségben;
  31     1|                volt a boldogságban, mint a dicsőségben; vasárnaponként
  32     1|              dicsőségben; vasárnaponként a vidékről bevetődő utas igen
  33     1|          fogalmakat szerezhetett magának a lakosság jólétéről, midőn
  34     1|                lakosság jólétéről, midőn a templomokból kijövő köznépet
  35     1|                 vitézlánc egyik vállátul a másikig, nagy római fejes
  36     1|              nagy római fejes csatokkal, a sötétkék dolmányok gombjai
  37     1|         dolmányok gombjai csiga alakúak, a világoskékeké laposak áttört
  38     1|                 laposak áttört munkával, a fekete ruháké filigrán;
  39     1|                  ruháké filigrán; amazok a hajósok és molnárok, ezek
  40     1|                hajósok és molnárok, ezek a honoráciorok, közöttök a
  41     1|                 a honoráciorok, közöttök a tanácsbeliek és táblabírák
  42     1|              hazudott, nem kínaezüst; és a piacokon ami pénz forog,
  43     1|               húszas és tallér, és abban a földszinti házakban is mindenkinek
  44     1|                Valódi ezüst korszak; nem a fényes, kérkedő arany idő,
  45     1|               aconita novercae”.)~Egyik, a főtérre vivő utcáján ez
  46     1|            hintót is lehete látni, amint a templom felől jőve, két
  47     1|               hajtókás kék egyenruhában; a másiknak pörge kalapos kocsisa
  48     1|                 zsinóros huszárja.~Mikor a kapuk ismét bezárultak a
  49     1|                 a kapuk ismét bezárultak a hintók után, azokon is volt
  50     1|               sas terjedt egyik sarkától a másikig, a sas két csőrében
  51     1|                egyik sarkától a másikig, a sas két csőrében egy fehér
  52     1|                 szalagot tartott, s arra a szalagra nagy kék betűkkel
  53     1|           közepén nagy nemzeti címerrel, a görbült keresztes koronával
  54     1|              szavak: „NEMES TELEK.”~Ezek a freskók pedig kívül a kapun
  55     1|               Ezek a freskók pedig kívül a kapun nem csupán díszítményül
  56     1|                  azért különböztetik meg a házakat a többi mellettök
  57     1|              különböztetik meg a házakat a többi mellettök levő épületektől,
  58     1|             jelentőségük volt valaha.~Ez a szó „nemes telek” vagy mint
  59     1|                   azt jelenti, hogy ezen a kapun városi hatóságnak
  60     1|           hatóságnak be nem szabad tenni a lábát, sem azért, hogy katonát
  61     1|        bekvártélyozástul ment; közvetlen a megyei közigazgatás alatt
  62     1|              közigazgatás alatt áll; nem a város, de a vármegye földén
  63     1|               alatt áll; nem a város, de a vármegye földén épült, következőleg
  64     1|                 épült, következőleg ezen a telken szabad lakni zsidónak,
  65     1|      gazdagságukat, mert az olyan háznak a levegője drágább.~Az, aki
  66     1|                levegője drágább.~Az, aki a sarokházban lakik, egy gazdag
  67     1|                  asszonyság és családja; a honcímeresben pedig tekintetes
  68     1|              szintén becses családjával.~A két átellenes kapunak, ha
  69     1|                 ha nyíltak is, megvoltak a maguk külön sajátságai.
  70     1|                  maguk külön sajátságai. A sárga kapun többnyire katonatisztek
  71     1|                különbözteték meg magukat a polgáriaktól, csak egy félhold
  72     1|              hagyva meg szabály szerint.~A zöld kapunál pedig azon
  73     1|            kiborotvált arc is közelített a zöld kapu felé, hogy az
  74     1|                   s vele éppen oda, ahol a hármas zöld halomra a kereszt
  75     1|               ahol a hármas zöld halomra a kereszt tövén a korona van
  76     1|                  halomra a kereszt tövén a korona van festve, hármat
  77     1|              katona, hanem színész.~Mind a két család bizonyos előhangot
  78     1|                bizonyos előhangot viselt a város egyik része előtt.
  79     1|                  egyik része előtt. Mind a két családnak volt egy hajadon
  80     1|       táncvigalmakban és társas körökben a bálkirálynői rangot tudva
  81     1|        öntudatlanul viselte.~Ilyenformán a két szomszéd kapu két tökéletesen
  82     1|                 mindkét félnek meg levén a maga vidéki levelezői rangra
  83     1|                  tollfogható embere, aki a „Pesti Divatlap” és „Honderü”
  84     1|         buzgalommal leírja, nem kímélvén a magasztalást saját ügyfelétől
  85     1|                jutni, úgy tűnik ki, hogy a sárga kapu pártja volt győzedelmesebb
  86     1|               pártja volt győzedelmesebb a fényes táncvigalmak, a kedélyes
  87     1|    győzedelmesebb a fényes táncvigalmak, a kedélyes piknikek, s a feledhetlen
  88     1|                   a kedélyes piknikek, s a feledhetlen emlékű házi
  89     1|               estélyek csatamezején; míg a zöld kapu pártját találjuk
  90     1|              Ezen vívmányokat ugyan mind a két fél ismét telhetőleg
  91     1|      ellencáfolatokkal gyöngíteni, hanem a komoly és pártatlan szemlélő
  92     1|                 hogy midőn ** herceg, ki a portugalli királlyal rokon,
  93     1|             rokon, itt keresztülutazott, a tiszteletére rendezett dalidóban
  94     1|               kisasszonnyal nyitotta meg a táncot, s emlékül egy szép
  95     1|     megállapított tény marad, hogy midőn a védegylet esztendeje volt,
  96     1|                 Hargitayné asszonyságnak a város szépeit kivétel nélkül
  97     1|           sikerült odaterrorizálni, hogy a védegyleti vigalomban honi
  98     1|                   Hanem az újabb időkben a zöld kapu egyszerre jelentékeny
  99     1|               annyival leverőbb lehetett a hívekre, miután egészen
 100     1|                 egészen véletlenül jött. A katasztróf onnan eredt,
 101     1|                  felfedezésre jött, hogy a városban tényleg létező
 102     1|                   hogy koldusok legyenek a világon, mert ha a most
 103     1|              legyenek a világon, mert ha a most meglevőket ma rögtön
 104     1|                 összpontosulhatnak, hogy a nyomorúságba némi organizáció
 105     1|           Hargitayné asszonyság, hogy ha a koldusok számára egyenruhát
 106     1|             ildomosabb volna, mind pedig a közönségnek lehetővé tenné
 107     1|               közönségnek lehetővé tenné a megkülönböztetést, hogy
 108     1|                 ki az igazi koldus és ki a kontár.~Az eszme igen helyes
 109     1|                  eszme igen helyes volt, a terv kivitelére szokásos
 110     1|                 melynek tiszta jövedelme a jótékony célra fordíttassék.~
 111     1|             jótékony célra fordíttassék.~A hasonló nehézségű vállalat
 112     1|                  legyen, amilyent óhajt; a szerepek kiosztattak, betanultattak,
 113     1|              volt már tűzve, midőn éppen a határidő előtt egy nappal
 114     1|           határidő előtt egy nappal maga a fő indítványozó és rendező,
 115     1|            indítványozó és rendező, maga a zöld kapu parancsnoknéja
 116     1|               csendesül. Járjanak miatta a koldusok ezentúl is szokott
 117     1|                  mélyen elásva, hogy azt a szomszédok fel ne kutassák.~
 118     1|             ismerni magadat, vessz össze a szomszédaiddal, majd azok
 119     1|              Hargitayék házánál, menjünk a szomszéd házba, ott majd
 120     1|              mindent elmondanak felőlük.~A sárga kapus házban éppen
 121     1|                látni és hallani való van a házban; húzzunk szépen szalmaszín
 122     1|             kissé ugyan meg fogjuk ezzel a barátunkkal járni, mert
 123     1|             karjaikon, s nagyot nevetnek a hirtelen jött és eltávozott
 124     1|           eltávozott vendégen.~– Hát ezt a csodabogarat mi lelte, hogy
 125     1|             valaki azt gondolja, hogy ez a Perflex valami szittya keresztnév,
 126     1|                ellátási biztost” jelent; a lakosság által azonban röviden
 127     1|               nem ide akart jönni, hanem a szomszédba – felelt rá Jóska,
 128     1|               megy; hiszen ki van tiltva a háztul.~– Óh, persze! Én
 129     1|                 háztul.~– Óh, persze! Én a szobaleánytul tudom, hogy
 130     1|               tudom, hogy jegyben is jár a kisasszonnyal.~– No én meg
 131     1|               kisasszonnyal.~– No én meg a huszártul tudom, akinek
 132     1|                tudom, akinek ki van adva a rendelet, hogy ha Lávay
 133     1|                 hogy senki sincs otthon.~A vitát félbeszakítja Venci
 134     1|      félbeszakítja Venci megjelenése (ez a házi inas), ki a belső szobából
 135     1|         megjelenése (ez a házi inas), ki a belső szobából jön ki, ahonnan
 136     1|                vidám mosolyra van nyitva a szája, hogy mind a két sor
 137     1|                nyitva a szája, hogy mind a két sor foga kilátszik,
 138     1|             agyoncsiklandott feleségének a viaszbáb-bódéban; egy nagy
 139     1|                röhögnek odabenn? – kérdi a Perflexné inasa.~Venci erre
 140     1|              Perflexné inasa.~Venci erre a kérdésre egyszerre elhagyja
 141     1|              kérdésre egyszerre elhagyja a mosolygást, s komoly arcot
 142     1|               nyúlt pofából egyszerre ez a hosszú meredt szemű ábrázat.
 143     1|             ábrázat. Vencinek ugyanis az a megbecsülhetetlen nagy erénye
 144     1|              minek mondaná ő meg ezeknek a parasztoknak az igazat?
 145     1|                 Egy perc alatt talált ki a számukra valamit.~– Hát
 146     1|              hogyne röhögnének, mikor az a kékhajtókás cserepár tiszt
 147     1|                azt kérdezte tőlem, mikor a görögdinnyét körülhordtam:~„
 148     1|          egyszerre megint hosszúra kapva a pofáját – ezt meg kell mondanom
 149     1|             éppen őrajta nevetnek.~Azzal a terembe tér, s néhány perc
 150     1|                állkapcával hanyatt dűlni a nevetés miatt – egy hang
 151     1|                  egy hang nélkül, amitől a többi cselédség majd szétesik,
 152     1|                 még meg nevetni – némán.~A figyelmeztető bejelentés
 153     1|              hogy használt, mert odabenn a teremben minden elcsendesült,
 154     1|               bámulják annak fogantyúján a furcsa faragványokat, míg
 155     1|           mosolygással nyitja meg előtte a terem ajtaját.~Odabenn mindenki
 156     1|                hang úrias szenvelgéssel. A szót emelő asszonyságról
 157     1|               annyira elütnek egymástól. A mama alacsony, kerek termetű,
 158     1|              mondott le minden igényéről a szépnek tartáshoz, amit
 159     1|               ismétlődik panaszos hangon a szemrehányás, mire Lávay
 160     1|                  ügyetlen alakot mutatna a jól összeismerkedett társaság
 161     1|                is lesz hozzá szerencséje a társaságnak, mert én elviszem
 162     1|       értekezésünk.~– Ah! – hangzik erre a gunyoros félkacaj minden
 163     1|              fiatal főhadnagy –, régi ez a viszony, Szerafin kisasszony?~–
 164     1|               iskolába.~Ez Blumné szava; a legkedvesebb rágalmazóé
 165     1|                  legkedvesebb rágalmazóé a két víz közötti téren.~–
 166     1|              kisasszonyt olvasni – siete a magyarázattal Lávay.~– Valaha
 167     1|                    Nagyon híres szavaló! A minap a vármegyegyűlésen
 168     1|            Nagyon híres szavaló! A minap a vármegyegyűlésen ahogy szónokolt,
 169     1|           szavalt volna jobban.~Ez aztán a tűszúrás! Egy megyei szónokot
 170     1|              elmaradt, folyvást ugyanazt a meggyszín huszárruhát, magas
 171     1|                 se fel-, se lehúzni; azt a feszes lószőr nyakörvet,
 172     1|      kiviaszkolja, hogy ég felé áll mind a három; s a históriával is
 173     1|                 felé áll mind a három; s a históriával is ott állt
 174     1|        históriával is ott állt meg, ahol a bécsi kongresszuson a fejedelmek
 175     1|               ahol a bécsi kongresszuson a fejedelmek tiszteletére
 176     1|                  nézve; ott megállt vele a világ.~– Bizzon öccsém urram –
 177     1|         egzercíciumot hozott, s most már a vármegye dolgát is megegzercírozza.
 178     1|              Tudja-e még, mikor úgy félt a vén zsidótul a szomszédban,
 179     1|                  úgy félt a vén zsidótul a szomszédban, hogy vérét
 180     1|            szomszédban, hogy vérét veszi a gyerekeknek, s ihol van
 181     1|       gyerekeknek, s ihol van ni; ma már a zsidóemancipációrul beszél!~
 182     1|            nehezen érti azt meg, hogy mi a sértő.~Az elébbeni főhadnagyhoz
 183     1|                erre kezet szorítnak, míg a kapitány, ki leveses kanállal
 184     1|             megjegyzéssel mond:~– Ah! ez a név nekem kedves; nekem
 185     1|              hanem az leány.~Újabb kacaj a jövevény rovására.~– Pedig
 186     1|                hogyan jutott öccsém uram a Béla névhez – pattog a hadastyán. –
 187     1|              uram a Béla névhez – pattog a hadastyán. – Tudtomra Albertnek
 188     1|            kellene őt fogadnunk.~– Ki az a Pusztafi? – kérdé Kolbay
 189     1|               arccal.~– Sajnos, hogy azt a nevet magyar ember nem ismeri;
 190     1|             ember nem ismeri; ő jelenleg a magyar nemzet legelső költője.~–
 191     1|               versíró? Mint izé volt: az a Csokonai. Ismertem, az is
 192     1|              járt itt, mert itt szeretik a poétákat, a poéták meg a
 193     1|                 itt szeretik a poétákat, a poéták meg a jó bort, s
 194     1|                 a poétákat, a poéták meg a jó bort, s Neszmély ide
 195     1|             akkor kutyagol le ide, mikor a nádor keresztül fog utazni,
 196     1|                   Micshoda? – kiálta fel a hadastyán magas pátosszal. –
 197     1|                   bolondozzon ilyenekkel a francia; nekünk nem valók.
 198     1|                Nagyon mély dolgokon töri a fejét. Nem szeretem az ilyen
 199     1|                  nem jó öcsém uramnak az a republikánus társaság, higgye
 200     1|           társaság, higgye el nekem. Már a szívére veszedelmet hozott
 201     1|           veszedelmet hozott általa, még a fejére is azt hozhat.~–
 202     1|                 rájuk! – s átsétált vele a mellékterembe, ott leültek
 203     1|               helyet, ki nyomban követte a távozókat.~Ez a Charlotte
 204     1|                  követte a távozókat.~Ez a Charlotte igen kellemes
 205     1|                  igen kellemes teremtés. A ház örök éber felvigyázója.
 206     1|              ébren tartsa, mert különben a jó kisasszony már húsz év
 207     1|       társaságban részt vesz, megfigyeli a beszélők arcán, miről lehet
 208     1|              lehet szó, s versenyt kacag a nevetőkkel a mondottakon,
 209     1|              versenyt kacag a nevetőkkel a mondottakon, amikből ő egy
 210     1|               szót sem hallott.~Amellett a horgacsoló tű soha el nem
 211     1|                  Akármilyen társaság van a háznál, ő ott ül az ablakmélyedésben,
 212     1|                az illemnek elég van téve a világ előtt, Szerafin soha
 213     1|                  Lina (ő mindenkit tegez a háznál), én rájöttem, meglásd
 214     1|                 másnap Y. Z. Q. stb. jön a kándidáltak sorába, s Charlotte
 215     1|               helyessége felől.~Lávay is a jelöltek sorába tartozik.
 216     1|                 ugyan, hogy félig-meddig a szomszéd házhoz van lekötelezve,
 217     1|                 eset ez.~Szerafin, amint a mellékteremben Lávay mellett
 218     1|                 előttem az élet, s velem a munkakedv.~– Nem jöhettek
 219     1|                  beszéd által, melyet ön a múlt megyegyűlésen tartott
 220     1|               múlt megyegyűlésen tartott a jobbágyfelszabadítás kérdésében.~–
 221     1|                 is ott voltam, láthatott a hölgykarzaton, s elmondom,
 222     1|           kimondani nem mert tárgyakról, a nemzet tízmilliónyi mostoha
 223     1|       tízmilliónyi mostoha gyermekeiről, a rettenetes népfenségről –
 224     1|                rettenetes népfenségről – a vér visszafutott ereimből,
 225     1|             beszéde után keletkezett, az a hevült zaj, amiből nem lehetett
 226     1|                mikor az lecsendesült, az a hűlt elképedés a komolyabb
 227     1|        lecsendesült, az a hűlt elképedés a komolyabb férfiak arcán,
 228     1|             viselt, s úgy tetszett abban a percben, mintha egy ember
 229     1|                  ember állna ott, akinek a feje már le van vágva s
 230     1|                  nála annyi, mint másnál a meggyőződés. Az bizonyos,
 231     1|               önt mindig szívesen látták a háznál, mint látogatót,
 232     1|             önnek brochure-jét lapozgatá a „hazai börtönök reformjáról”,
 233     1|                 hogy gondoskodott Cicero a maga házáról.”~– Az élc
 234     1|                állkapcája alá dugva, azt a bizonyos mozdulatot tevé,
 235     1|            nemcsak hallotta Hargitay, de a karzatról neje is jól látá
 236     1|               karzatról neje is jól látá a jelentős mozdulatot. Aznap
 237     1|             mozdulatot. Aznap délután ez a Fertőy, ki a nőnek unokatestvére,
 238     1|                  délután ez a Fertőy, ki a nőnek unokatestvére, odament
 239     1|                 rögtön sürgöny küldetett a kancelláriához önnek denunciációjával.
 240     1|                nem hagyott senkit aludni a háznál. Szegény Juditnak
 241     1|              Akinek már feje felett függ a pallos. Aki fel akarja forgatni
 242     1|                tenni milliom embert. Aki a szűrös embert ráuszítja
 243     1|                  szűrös embert ráuszítja a kabátosra, akinek a nevét
 244     1|            ráuszítja a kabátosra, akinek a nevét úgy fogják átkozni,
 245     1|                 mint Dózsa Györgyét. Ezt a nevet akarod-e viselni?
 246     1|            ivadékai.” Ön látja, hogy még a szavakat is tudom, amiket
 247     1|               most mulattatta vele éppen a társaságot, egy perccel
 248     1|              lázadtak fel ön ellen. Maga a férj is ellene fordult.
 249     1|               úrbériségekben bírja, s az a kő, amit ön mozgat, az ő
 250     1|               országos ügy; az áldozatot a nemzet összegének kell hozni,
 251     1|            nemzet összegének kell hozni, a magánvagyon helyrepótlása
 252     1|                nevetés, hanem csak annak a hangja, az arc megmaradt
 253     1|              konzervatívnak lenni, azért a világ előtt nem örömest
 254     1|                előtt nem örömest mond le a liberális celebritás híréről,
 255     1|                 celebritás híréről, amit a megyei életben szerzett.
 256     1|             szerzett. Midőn tehát önnek, a megyei fiatalság vezérének
 257     1|                 eredetű. Ő ugyan szereti a nevét arisztokrát „gh”-val
 258     1|                  y”-át régen felváltotta a köznépies „i”-vel; hanem
 259     1|           köznépies „i”-vel; hanem azért a híre meglesz, hogy a büszke
 260     1|               azért a híre meglesz, hogy a büszke Hargitay egy polgár –
 261     1|                nézve lehetetlenné teszik a szomszéd ajtón valaha belépni.
 262     1|             tudom, hogy miért teszem.~Ez a legjobb modorban történt
 263     1|                előtt ha egy hölgy elejti a legyezőjét, hát csak engedi
 264     1|               ahogy elejtette.~Szerafint a hallgatás egy percre annyira
 265     1|                 az lehetetlen, mert … ez a vers hexameterekben van
 266     1|             semmi összefüggésük sem volt a beszélgetés előbbi tárgyával,
 267     1|                   s csak azután érté meg a fordulatot, midőn háta mögött
 268     1|            fordulatot, midőn háta mögött a fiatal hadnagy hangja megszólalt,
 269     1|              tréfásan leskelődve dugá be a fejét az ajtón.~– Nem szabad
 270     1|       kihallgatni?~Szerafinnek már akkor a nyitott költeményfüzér volt
 271     1|                  hazudni, ha akarna sem.~A tárgyat többé nem lehetett
 272     1|                folytatni. Béla is átment a társasághoz, mely már azalatt
 273     1|               hogy mindenütt abbahagyják a beszélgetést, ahova közeledik;
 274     1|              után az utolsó ajtót, midőn a hahota újra kezdődött.~Venci
 275     1|              tálcán poharakkal lépett ki a teremből.~– Min nyerítenek
 276     1|           nevetik – felele Venci –, hogy a cserepár kapitány, amint
 277     1|                 cserepár kapitány, amint a vizes poharat elvette, azt
 278     1|               ismét és hangosabban folyt a tréfás mendemonda a kiadott
 279     1|                folyt a tréfás mendemonda a kiadott vőlegényről, ki
 280     1|                  kiadott vőlegényről, ki a zöld asztal mellett eldikciózta
 281     1|              mellett eldikciózta magátul a menyasszonyát.~Szerafin
 282     1|           követte, hogy védelme alá vevé a nevetséges alakokat, amire
 283     1|             naivul faggatni Róbert által a betanulandó vers miatt,
 284     1|        betanulandó vers miatt, végre azt a nagyszerű engedményt tevé
 285     1|                 szeretnek olvasni.~Mikor a társaság oszlófélben volt,
 286     1|                hisz nagysád, melyik lesz a kettő közül Szerafin férje:
 287     1|               fog nyilatkozni – viszonzá a kis termetű, eleven asszonyság,
 288     1|               éppen olyan kifogyhatatlan a beszédben, mint az; már
 289     1|                csak azt nem tudni, vajon a kanári madarak is folyvást
 290     1|               kanári madarak is folyvást a szomszédaikat rágalmazzák-e,
 291     1|             nekitüzesedve fecsegnek.~– S a második – megmarad házibarátnak –,
 292     1|                 hunyorítva Fertőy.~– Meg a harmadik – viszonzá még
 293     1|                 tanakodtunk, melyik lesz a kettő közül férjed.~– Hát
 294     1|             férjed.~– Hát csak kettő van a választói urnában?~– Értettük
 295     1|               valaki mást nagyon szeret; a másik pedig azért nem, mert
 296     1|               még csak teóriából szólok; a tan alkalmazásáról te többet
 297     1|                inkább szerette azt, mint a jó vívómester, ha tanítványától
 298     1|       tanítványától egy egészségeset kap a plasztronjára.~– De hát
 299     1|                   De hát ha az első nem, a második nem, ki lesz a harmadik?
 300     1|                   a második nem, ki lesz a harmadik? Szerafin könnyelműen
 301     1|              hideg kevélységgel nézve le a parányi asszonykára, ki
 302     1|         észleleteit, s egypárszor mondta a kísérő inasnak: „Mért nem
 303     2|                  menettetik~Lávay másnap a gőzhajókiállásnál találkozot
 304     2|                ott sétáltak. Kisvárosban a gőzhajó megérkezte is esemény,
 305     2|                 is esemény, s arra várni a mulatságok sorába tartozik,
 306     2|          különösen ily alkalommal, midőn a holnap leendő nagy ünnepélyre
 307     2|                ismerős érkezése várható.~A kiszállás helye különben
 308     2|             jegenyék szegélyeznek körül, a váróterem és környéke vidám
 309     2|        bignoniákkal van körülárnyékolva, a gyep késő nyáron is üde
 310     2|                 ott vannak az üdviratok, a kronosztichonok háromszínű
 311     2|             magas vendéget várnak itten: a nádort, az ország első hivatalnokát,
 312     2|              megérkeztek; Hargitay fogja a kiszállásnál a nádort üdvözölni.
 313     2|            Hargitay fogja a kiszállásnál a nádort üdvözölni. Nagy diadal
 314     2|              üdvözölni. Nagy diadal lesz a családra nézve. Egészen
 315     2|              Egészen el fogja feledtetni a műkedvelői előadás kárbamentét.
 316     2|                 elég, hogy Hargitay maga a kiszálló híd előtt addig
 317     2|                addig fog beneventálhatni a nádor előtt, míg a villásreggelit
 318     2|       beneventálhatni a nádor előtt, míg a villásreggelit ebéddé érleli,
 319     2|                Hargitayné terve szerint, a város delnői, az ő vezérlete
 320     2|              alatt, ünnepi öltözetekben, a dobogóhíd gyalogáróján fogják
 321     2|                gyalogáróján fogják várni a menetet baldachin alatt,
 322     2|               menetet baldachin alatt, s a nádornak valaki koszorút
 323     2|           gondolat – szólt Lávay –, hisz a rohanó néptömeg összetöri
 324     2|               Afelől is gondoskodva van: a híd mindkét végén egy-egy
 325     2|             okvetlenül respektálni fogja a felséges nép, kivált ha
 326     2|                  felséges nép, kivált ha a tollas forgóját is feltűzi.
 327     2|                önnek mi szerep jutott?~– A nézőé. Szó volt róla, hogy
 328     2|               nézőé. Szó volt róla, hogy a fáklyászenénél én szónokoljak,
 329     2|                     Úgy? Tehát még jobb.~A gőzös azalatt kikötött,
 330     2|                   az érkező elé sietett.~A költő magas, izmos alak,
 331     2|             Egészen 1861-iki divat. Csak a nyakkendő hiányzik nyakáról,
 332     2|           nyakáról, melyet szabadon hagy a kétfelé hajtott fehér inggallér.
 333     2|                tizennégy évvel megelőzte a divatot.~Mielőtt kezét nyújtotta
 334     2|                kérdé tőle:~– Lemondtál-e a holnap esti dikciózásrul?~–
 335     2|                  No, akkor szervusz. Itt a kezem. Ha azt mondod „nem”,
 336     2|               őrá várt volna, lépdelt el a félig kész diadalívek alatt,
 337     2|             Nekem is úgy tetszik – szólt a főhadnagy tétovázva.~– Mikor
 338     2|           Szerafin, ki figyelmesen nézte a két beszélő arcát, e megjegyzést
 339     2|           szakálla, vagy ha egyszer mind a kettő körszakállt növelne,
 340     2|     Holdvárynénak kellett őt visszavonni a társaság valódi centrumához.~–
 341     2|               Pusztafi úr, holnap délben a mi vendégünk fog lenni,
 342     2|             nagysádtok sem vesznek részt a holnapi hivatalos vendégségben? –
 343     2|                találok hát valakit ebben a városban, aki nem töri magát
 344     2|                 magát meghívójegyek után a bankettre.~Lávay szerette
 345     2|                szerette volna barátjának a száját betömni; törték biz
 346     2|               ezek magukat illendően, de a Hargitay-család levén a
 347     2|                  a Hargitay-család levén a rendező, minden siker nélkül.~
 348     2|            rendező, minden siker nélkül.~A férfiak azután hazáig kísérték
 349     2|           férfiak azután hazáig kísérték a delnőket, a kapunál elváltak
 350     2|              hazáig kísérték a delnőket, a kapunál elváltak Zelejitől,
 351     2|                elváltak Zelejitől, kinek a várba kellett mennie, s
 352     2|                is, mint gondoljuk. Ahogy a választások készülnek az
 353     2|                  mondott Batthyány Lajos a nádornak, mikor azt kérdezte
 354     2|               tőle: minő reményei vannak a jövő országgyűlésre. „Megverjük
 355     2|               országgyűlésre. „Megverjük a pecsovicsokat, fenséges
 356     2|                 időben nem jó, ha valaki a szívével van elfoglalva.~–
 357     2|                   Van; ki kell elégíteni a szerelmet, akkor aztán nem
 358     2|        emberekkel már lehet beszélni, de a mátkások, kivált a boldogtalanul
 359     2|          beszélni, de a mátkások, kivált a boldogtalanul szeretők,
 360     2|                  nem valók semmire, mint a Dunába hajigálni őket, ha
 361     2|               nem azért jöttem ide, hogy a ti diadalkapuitokat sorra
 362     2|                  is nehéz, mégis elviszi a hold. Holdadnál fogva viszlek.
 363     2|                 Neked el kell venned azt a lányt, aztán azzal vége
 364     2|                  aztán azzal vége legyen a privát ábrándozásnak. Azután
 365     2|                    Azokat hát hagyd ott. A leány szeret, erről bizonyos
 366     2|                  Kedves öcsém, ha valaki a szívét akarja kielégíteni,
 367     2|            burgonyát és boldog. Ha pedig a gyomrát dédelgeti inkább,
 368     2|                  dédelgeti inkább, akkor a szívnek jut a burgonyatáp.
 369     2|              inkább, akkor a szívnek jut a burgonyatáp. Ha teneked
 370     2|                  azt tanácslom, hogy van a Kétsas utcában egy özvegy
 371     2|             annak van három leánya, mind a három csúf és ostoba, de
 372     2|                  az anyjukat, akkor mind a háromszázezer a tied; ha
 373     2|               akkor mind a háromszázezer a tied; ha azonban azt akarod,
 374     2|              legyen, ki egykor, ha kell, a bujdosás kenyerét is megossza
 375     2|          mezítláb jön is, meglátod, hogy a jég hátán is megélsz. Óh,
 376     2|                jég hátán is megélsz. Óh, a szerelem sok embert kényszerített
 377     2|          drámaíró. Most ott járt Pesten, a nyakamon ült két nap, felolvasott
 378     2|              hozott hozzám, attól kilelt a hideg. No ez nem a te dolgod.
 379     2|                kilelt a hideg. No ez nem a te dolgod. Hanem hát én
 380     2|               dolgod. Hanem hát én ettől a szamártól tudakozódtam felőled
 381     2|               felőled meg Juditod felől; a bivaly elmondott minden
 382     2|                  maga is szerelmes bele, a bolond; utolsó nap aztán
 383     2|             mondtad neki?~– De mit vágsz a szavamba? Persze, hogy ezt
 384     2|                 Hát szoktam én válogatni a titulusokban? Tán megtekintetesurazzak
 385     2|              bizalmasságnak vette ez azt a részemről. Hát azt mondtam
 386     2|             drámáival, én most megteszem a kedvéért, hogy elviszem
 387     2|           kedvéért, hogy elviszem azokat a drámabíráló választmánynak,
 388     2|                   hogy mindennap eljárok a csizmáját kitakarítani;
 389     2|           hazafiakra, akik nem restellik a szaladgálást, s egykönnyen
 390     2|                  hagyják magukat rázatni a megtámadott áldozat nyakáról;
 391     2|                  van azonban ez üzletnél a lelkes honleányoknak, kik
 392     2|          énelőttem az említett honleány. A bikfic esküdött becsületére,
 393     2|               hogy teérted cselekvém azt a rettenetes önmegtagadást,
 394     2|                 hogy mindig belebeszélsz a szavamba – ami tekintve
 395     2|                  az egész háznál! Nohát. A fiatal behemót kitárta keblét,
 396     2|               ott őelőtte (folyvást állt a kalappal kezében, amíg írtam)
 397     2|          egyikével azon állatoknak, amik a természet játékából emberi
 398     2|                 esküdt ellensége vagyok, a szülői önkényt sem veszem
 399     2|             szülői önkényt sem veszem ki a többiek sorából; s ha a
 400     2|                  a többiek sorából; s ha a szülők, kiknek az isteni
 401     2|        tirannizmussá engedik fajulni, én a lázítás és pártütés jogát
 402     2|       gyermekének. Szerelem nélküli élet a pokol. Kegyednek menekülni
 403     2|              nyugalma, világi állás, még a kényes hír is semmi az elveszett
 404     2|                  ünnepélyes kivilágítás. A programot ismerem. Én elmegyek
 405     2|                  mint felkért násznagya. A kivilágítás alatt a főtéren
 406     2|           násznagya. A kivilágítás alatt a főtéren találkozni fogunk.
 407     2|              néhány lépésnyire megelőzni a kísérő rokonokat, kik kegyedet
 408     2|               kegyed karjába fűzi kezét, a néptömeg a közeledő vándornak
 409     2|           karjába fűzi kezét, a néptömeg a közeledő vándornak éljenez,
 410     2|                 kegyetek egy mellékutcán a Duna-partra sietnek; ott
 411     2|          átszállítja az átelleni faluba. A lelkész iskolatársunk volt;
 412     2|                 azt velem ekképp:~Mondja a levél elolvasása után azon
 413     2|                azon embernek: »Sajnálom, a gyűjtést nem fogadhatom
 414     2|            vissza hozzám, ki itt leszek, a nevével aláírt ívet. Ha
 415     2|            válasz is érthető leend.”~Ezt a levelet rábíztam a bikficre,
 416     2|                   Ezt a levelet rábíztam a bikficre, hogy adja kézhez,
 417     2|                valahára mégis egy gyufát a kályha vállán. – Azzal szépen
 418     2|                 hiszem, hogy nincs álarc a képemen.~– De hisz ez képtelen
 419     2|                 előre, beleegyezel-e. Ez a kérdés: szereted-e őt? Igen
 420     2|                mindkétszer igen, akkor ő a tied, te az övé. Ha nem
 421     2|             annyi bátorságod sincs, mint a tyúknak az úszáshoz; s még
 422     2|                én arról képzelődöm, hogy a te arcod mennyire hasonlít
 423     2|        regénybeli jámbor szűcsmester, ki a tigrisek farkát is meg meri
 424     2|                cibálni, mikor tudniillik a bőrük le van húzva. A két
 425     2|         tudniillik a bőrük le van húzva. A két jó barátnak még olvasmánya
 426     2|               közötti forgandó értéknek.~A fatális Picotin név még
 427     2|                  nem nyit, ebédelni híva a perlekedőket, e kategorikus
 428     2|           intéssel:~– Hagyjátok már abba a trécselést; a derelye mind
 429     2|         Hagyjátok már abba a trécselést; a derelye mind elázik!~– Aminél
 430     2|        szerencsétlenség soha ne érje ezt a házat! – szólt tréfás áhítattal
 431     2|               égiek nem értik e tárgyban a tréfát; a költő áldása nem
 432     2|               értik e tárgyban a tréfát; a költő áldása nem fogott
 433     2|             költő áldása nem fogott azon a házon.~Béla anyja azon jó
 434     2|                 közé tartozott, akik még a konyhát tartották dolgozószobájuknak,
 435     2|                  szürke pontok is voltak a fekete alaphoz.~Kicsiny
 436     2|               hát biz ez megváltozik, ha a fiúk megnőnek, s a jó öregek
 437     2|       megváltozik, ha a fiúk megnőnek, s a jó öregek nem akarják azt
 438     2|                hogy fiacskája most is az a szófogadó gyermek, aki meg
 439     2|                okosabb, sem erősebb ifjú a földön nem létezik. Hisz
 440     2|                  fiacskája többi társain a testgyakorlatban; magánál
 441     2|              volt. Béla mindig első volt a tanosztályban. Mikor más
 442     2|                  gyakorlataiért. Hát még a szép írásáért! Hát mikor
 443     2|             egyetemről. Hogy dicsekedett a jó özvegy fiacskája fényes
 444     2|              éppen diadalnap volt, midőn a cenzúrát letette, s praeclarumos
 445     2|                 s praeclarumos oklevelét a megyeházánál ünnepélyesen
 446     2|             hallva énekelgeté magányosan a zsoltár ájtatos verseit,
 447     2|                 verseit, s míg fiacskája a fővárosban élt, azalatt
 448     2|               tartott, s jobbnak találta a rántott levest, s kávé helyett
 449     2|                módon élhessen.~Hanem hát a fiak megnőnek, s az anyák
 450     2|             Deliségükért elszeretik őket a lyányok anyjuktól; s nagy
 451     2|              viszi, hogy legénykedjenek; a szegény anya egyszer csak
 452     2|             volna?~„Legalább takarnád el a hajaddal, ne látná minden
 453     2|            minden ember!” És mikor végre a kisfiú nagy ember lesz,
 454     2|              közvizsgákon, most is kiáll a közélet nagy egzamenébe,
 455     2|                 beszélni dolgokat, mikre a hallgatók egy része éljent
 456     2|              kiált, óh, mint dobog akkor a szegény özvegyasszony szíve!
 457     2|              szíve! Óh, milyen kár, hogy a gyermekek oly nagyra megnőnek!
 458     2|          mindegyikhez kétszer lát hozzá. A háziasszony mégsem fogy
 459     2|               háziasszony mégsem fogy ki a kínálkozásból; baja, hogy
 460     2|           szótlanul nézi tányérját, s ha a jó öreg erőszakkal rakja
 461     2|                  megtanulom; előteremtem a világ végéről is, ha itt
 462     2|                  is, ha itt nem kapható.~A jó öreg ajkai síráshoz közel
 463     2|         huszonkét esztendős; most jönnek a bölcsességfogai, s a kisgyerekek
 464     2|              jönnek a bölcsességfogai, s a kisgyerekek olyankor, mikor
 465     2|             bölcsességfogakra. Inkább az a baja, hogy több esze van,
 466     2|                   hogy sehova sem megyek a háztól. Mert ha valami rosszat
 467     2|                   Előre tudom már, mikor a barátnéim látogatnak, hogy
 468     2|                  urak hogy megharagudtak a beszédéért, amit a gyűlésen
 469     2|         megharagudtak a beszédéért, amit a gyűlésen tartott; amiben
 470     2|                  amiben azt mondta, hogy a parasztot fel kell szabadítani
 471     2|              Pusztafi. – Tartsa magát az a hölgy szerencsésnek, kit
 472     2|            kisebb – szólt aggó célzással a jó öreg.~– De hát anyám
 473     2|                mondtam, mert tudod, ezek a bolond emberek most mind
 474     2|                   hogy te kockára tetted a fejedet. De az nem igaz,
 475     2|                 nem igaz.~– Ah, nem kell a kisvárosi pletykahordókra
 476     2|                   Mit keresed te ezeknek a barátságát? Mit jársz utánuk?
 477     2|                   én takarékos, megélünk a magunk szegény telkén, mint
 478     2|               kik közül egy sem halt meg a nyolcvan éven alul. Bár
 479     2|                buzgó volt, mint te. Ő is a közügyek szolgálatára adta
 480     2|                 már bevégezte az életet.~A jámbor özvegynek önkénytelen
 481     2|            bontott; pedig még hátra volt a sok csemege, a sok befőtt,
 482     2|                hátra volt a sok csemege, a sok befőtt, aszalt gyümölcs,
 483     2|        megcsókolta anyja kezét és arcát; a jó öreg átölelte, s csendesen
 484     2|          derültebb hangulatot akart adni a társalgásnak.~– Ne kényeztesse
 485     2|                  kegyed olyan nagyon ezt a fiút. Tessék elhinni, hogy
 486     2|                  állana előttem: ugyanaz a magas homlok, azok a szelíd
 487     2|             ugyanaz a magas homlok, azok a szelíd szemek, még a hangja
 488     2|                azok a szelíd szemek, még a hangja is, még a lépéseinek
 489     2|             szemek, még a hangja is, még a lépéseinek a kopogása is
 490     2|              hangja is, még a lépéseinek a kopogása is ugyanaz. Még
 491     2|         megkérdezni Fertőy uramat, mikor a lelkem férjem életében egyszer
 492     2|              idejött gorombáskodni, mert a számadásaiban kimutatta
 493     2|                  számadásaiban kimutatta a csempészkedést; szegény
 494     2|                mint amaz, no kikaptam ám a guzsalyszárat a rokka mellől,
 495     2|              kikaptam ám a guzsalyszárat a rokka mellől, s nekiálltam
 496     2|                 az úr mindjárt, mert úgy a hátához verem egybe ezt
 497     2|                  hátához verem egybe ezt a rokkanyelet, ahogy még soha
 498     2|                   alig találta ijedtében a kilincset az ajtón.~Az özvegy
 499     2|               ismét derült kedvet hozott a társaságba. A jó asszonyság
 500     2|              kedvet hozott a társaságba. A jó asszonyság aztán egészen