Fejezet

1     6|   hazament.~S oly nyugodt éj következett a két városra,
2     6|  zavart meg.~De e nyugodt éj Juditot nem tudta elaltatni.~
3    12|    Légy nyugodt, amint az éj beáll, én vállamra veszlek,
4    12|   raknak, hogy elűzzék az éj jóltevő sötétjét, melynek
5    17| szép földi időre, melyben éj és nappal váltogatják egymást;
6    17|   érzi a lélek az éktelen éj fagyain keresztül!~– Megállj! –
7    17|    Esküszöm. E rettenetes éj emléke biztosít, hogy el
8    18|  a költő, nem került azon éj óta elő.~Hová lett? Őt is
9    33|  álmatlanul átvirrasztott éj delejes mámora, ami oly