Fejezet

1     2|             Kedves öcsém, most már bánom, hogy azt a levelet elküldtem
2     2|            háznál.~– Akkor hát nem bánom, vigye el, barátja az erénynek,
3    11|             mindenitek azt mondja: bánom, hogy álmodtam ezt!~– Bátyám –
4    13|      felesége.~– Nem tudom én. Mit bánom én. Minek mennék én utánuk?~–
5    17|            hogy őt eltemessék. Mit bánom én, akármi történik velem.
6    29| szolgálhatok?~– Különben magam sem bánom, ha félbehagyunk minden
7    32|           ifjú Lávayné könnyeiről? Bánom is én azokat! Mi gondom
8    33|     hirtelen fölébresztik.~Szánom, bánom, bevallom rokkant elmetehetségemet,
9    34|          De ha a szíved fáj; – nem bánom: hadd fájjon.”~„Igaz.” Írta