Fejezet

1     2|      arra van első gondod, hogy nőd dáma legyen, s szükséget
2     2|        azonban azt akarod, hogy nőd legyen, ki egykor, ha kell,
3     4|        valóban megérdemli, hogy nőd legyen. Elteszem emlékeim
4    12|       maradt valamid. Neked van nőd.~Róbert nagyot sóhajtott.~–
5    30|         másiktól. Úgy is illik. Nőd bizonyosan azt fogja mondani,
6    34| megtanult a rab:~Nagy idő múlt! Nőd nem csókol, ~És a kutyád
7    34|        nőm és a kis Melchior.~– Nőd? – szólt Pusztafi, s arcát,
8    34|   ilyesmit: „Majd én a te derék nőd nyakára ilyen iszákos cimborát