Fejezet

1    14|       én ez alabástrom szépségű homlokon egy karcolást ejtsek éles
2    14|        látszott a márványtiszta homlokon. Az is úgy illett rajta.
3    15|      hozzászólt: „egy sebhely a homlokon.” Kolbay rideg tekintetét
4    15|      védlevélbe: „egy sebhely a homlokon.”~Judit nem tudta, mi történt
5    17|        homloka hideg volt, és e homlokon belül a kétségbeesés élt.~
6    17|         verítékgyöngy a márvány homlokon valóban ott volt.~– Mégsem
7    33| alakulni, s az idő elfoglalja a homlokon megillető helyét. Fertőy
8    33|     hogy mit jelent az a ránc a homlokon.~– Lássa édesanyánk – szólt
9    33|          a redő múlni kezdett a homlokon.~– Itt van a zsebemben.