Fejezet

1     2|    poétává lettem. Most aztán ő kért, hogy hadd viselje ő is
2     3|    Pusztafi, ki régi ismerősöm, kért fel, hogy ismerve nagysád
3    15|         az elébbeni gondolatért kért bocsánatot.~Judit a szabad
4    20|       más meg egy kis borocskát kért beküldetni, kinek meg nedves
5    23| mosolyogva közeledett felém, és kért, hogy csókoljam meg.~Felsikoltottam.
6    25|       egy gazdag agglegény hogy kért nőül egy özvegy asszonyságot,
7    31| figyeltek nagy érdekeltséggel a kért válaszra, amelyet tán szívük
8    Ut|      csak három hónapi fogságot kért ránk kiméretni.~– Das übrige