Fejezet

1     1|          Judit? Mit szólt ő?~– Ő hallgatott.~– Azt okosan tevé. Ahogy
2    13|  tanított. Az erdők méla csendje hallgatott hozzá.~És e csók után életpiros
3    23|    Róbert nem sírt, amíg verték, hallgatott.~És mikor azt mondták neki,
4    25|        De az öreg asszonyság nem hallgatott rá, bevágta maga után az
5    26|     Judit összeszorítá ajkait és hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~
6    27|     Judit összeszorítá ajkait és hallgatott.~– Meg fogja-e ön mondani?~
7    29| tanulmányokkal, amiket senki sem hallgatott olyan nagy kegyelettel,
8    33|        ahogy mi nem is álmodtuk. Hallgatott, nem beszélte ki, mit akar;