Fejezet

1     8| nyájasan közelítve a mindig mosolygó úr. – Hogy van?~– Fázom
2     8|     Csak a város? – kérdé a mosolygó úr.~– Az egész város; a
3    10|    fölkeresé a vámbiztos, s mosolygó arccal adta át neki az ezerpengőst.~–
4    30| diadalmaskodni szomszédját; mosolygó malíciával vett elő tárcájából
5    31|     arcához szorítá kisdede mosolygó arcát, úgy védelmezte szívét
6    31|  halavány ábrázatért itthon mosolygó boldogságát? De nem fogja
7    34| pedig egy szép álarc, amely mosolygó képpel jár vigalomból vigalomba –