Fejezet

1     1| kapitány, amint a vizes poharat elvette, azt kérdezte tőlem: „Ez
2     5|          a rémület mindannyinak elvette szavát. Halálos kábulatban
3     8| támaszkodva: „Az Úr adta, az Úr elvette; áldassék szent neve érette.”~
4    15|    ágyúgolyó. Az Úr adta, az Úr elvette. Most magam vagyok.~E rövid
5    25|  letenni. – Hogy egy előkelő úr elvette a szakácsnéját, s most senki
6    30|     rögtöni rémület mindenkinek elvette tanácsadó eszét, hogy elnémulva
7    31| asztalkát az ajtóig; Blumné ott elvette tőle, s a viszontlátás örömétől