Fejezet

1     5|         azt, amit mond. A nemzeti büszkeség, az ősi honszerelem és a
2     6| kétségbeesett rettegés, az elkapó büszkeség dicsőített kedvese miatt;
3    21|         hogy a speciális kertészi büszkeség keresztül ne érezzék rajta,
4    22|           melyet a düh fokoz, s a büszkeség, mely a megaláztatással
5    32|       hadd menjen a maga útján. A büszkeség olyan kalauz az életben,
6    32|       főispánnál a vármegyében. E büszkeség sok pénzébe is került; én
7    34|         hagyott el büszkeséged?~– Büszkeség? – szólt Pusztafi cinikus