Fejezet

1     2|        minket megillet.~– Mit, szerencse? – pattant fel e szóra Pusztafi. –
2     2|        egyik az inamba kapott, szerencse, hogy honi posztó a ruhám,
3     6| dörzsölve örömében, hogy ilyen szerencse érte ma. Pusztafi pedig
4    30|       tisztelés s rég óhajtott szerencse” felől, de a herceg nem
5    34| átkozódnom tele torokkal. – Jó szerencse, hogy nem vagyok józan soha.