Fejezet
1 El| nő eszménykép legyen az, ott is fogjátok érezni, hogy
2 1| olvasni még valamit.~(Most már ott is „lurida terribiles miscent
3 1| menjünk a szomszéd házba, ott majd mindent elmondanak
4 1| három; s a históriával is ott állt meg, ahol a bécsi kongresszuson
5 1| eszme, nincs divat rá nézve; ott megállt vele a világ.~–
6 1| szeretem az ilyen embert. Nem ott jár az esze, ahol másé.
7 1| átsétált vele a mellékterembe, ott leültek egy causeuse-re,
8 1| társaság van a háznál, ő ott ül az ablakmélyedésben,
9 1| amilyennek látszik. Én magam is ott voltam, láthatott a hölgykarzaton,
10 1| mintha megannyi halott ülne ott körül, néma és halovány.
11 1| mintha egy ember állna ott, akinek a feje már le van
12 1| mondá önrül neje előtt: „Ott fogja végezni, ahol Martinovics.”~–
13 2| Szerafin és Zeleji történetesen ott sétáltak. Kisvárosban a
14 2| mindenki tudja, s ha nem tudná, ott vannak az üdviratok, a kronosztichonok
15 2| rohanó néptömeg összetöri ott az asszonyokat.~– Afelől
16 2| kérdé Szerafin Lávaytól.~– Ott jön ni! – mutatott ez felé,
17 2| elutasítottak.~– Azokat hát hagyd ott. A leány szeret, erről bizonyos
18 2| egy titkos drámaíró. Most ott járt Pesten, a nyakamon
19 2| mindent. Én aztán írtam ott őelőtte (folyvást állt a
20 2| néhány szót fogok mondani, ő ott hagyja kegyedet, és hozzám
21 2| pillanatban barátom, kegyed híve, ott terem; kegyed karjába fűzi
22 2| mellékutcán a Duna-partra sietnek; ott vár egy csónak készen, az
23 2| elé legízletesb falatjait, ott feledi azokat, s még azt
24 2| igaza volt. Én nem voltam ott, de tudom bizonyosan, hogy
25 3| csináljon ekkor? Várjon-e ott egy óra hosszat, s azalatt
26 3| akit az ajtón dobnak ki; ott megint meggondolná magát,
27 3| melyikünknek ad igazat.~Ott pedig nagy mód volt a válogatásban:
28 3| pillantást vessen Bárzsingra. Ez ott lehetett, ahol arról van
29 3| megígértem, hogy négy órára ott leszek. Pusztafinak ígértem.~–
30 4| eljuthatnak a híd túlsó végéig, s ott hintaikba ülhetnek.~– Jól
31 5| letört híddal a víz alá.~Ott, a diadal mámorában, az
32 5| baleseményt.~„Mi történhetett ott?” – kérdezék egymástól az
33 5| egymástól az elsápadt férfiak ott az ünnepélyes termekben; – „
34 5| karfa utánuk esett; akit ott talált, azt összezúzta.~
35 5| ekkor a vele küzdő alak ott lent haláldühében kínosan
36 5| leány fején még akkor is ott volt a zöld mirtuszkoszorú.
37 6| kikísérte vendégeit a lépcsőkig, ott kezet szorított velük, azután
38 6| tanulmányoznia.~A könyvvel kezében ott ült az ablaknál. Egészen
39 6| természetesen mindenütt ott kellett lennie, ahol Béla
40 6| világot képviselik, midőn ott künn maga a külvilág is
41 6| áthúzódott Budára.~Mi történhetik ott, afelől semmi hír sem érkezett
42 6| zászlókkal átvonult Budára, s ott történik most valami – és
43 6| sohasem látta egymást. Nyomban ott volt Pusztafi is, azzal
44 6| utcákon hullámzó tömegek ott jártak végtelen tömegben
45 7| lány, ki nő. Ez nem vétetik ott szigorúan. Azonban vannak
46 7| kedvesemet is.« Hasonló ott még csak nem is felötlő;
47 7| megyünk – esküdni.~Perc múlva ott állt a kocsi a templom előtt.~
48 7| Még a kis pacsirta is ott van az ablakban, mely ugyanazt
49 7| férje dolgozószobájába.~Ott senki sem volt már, hanem
50 7| gyertya még mindig égett. Ott felvette a tollat, melyet
51 8| azokat a nagy jegenyefákat ott a szigetben; pedig azt beszélik,
52 8| ezredemhez, sok jó ismerősöm van ott. Lett volna legalább kadét.
53 8| egyenesen közlegény! Szörnyűség! Ott egypár esztendő alatt hadnagyságra
54 8| amint lefekszik, megint ott vannak rajta.~Ki ez a gonosz
55 8| híven teljesítjük. Itt és ott szükség van reánk, s mikor
56 8| Megyercsi utcában ütött ki!~Ott Kapor András uram háza van,
57 8| előtt szállt le Bárzsing. Ott kifizette fuvarosát, s iszákját
58 8| rumos palackhoz.~– Tehát ott most nagy az ijedség, ugye? –
59 8| dolgába, mikor nem vagyok ott birtokos. Most jólesik neki.~–
60 8| a végrendelet, tehát az ott el is égett!~Fertőy most
61 9| lakjunk benne együtt.~És ott elfértek szépen.~A fasátor
62 9| mögött volt egy kis szárnyék, ott állt egyetlen tehene, azt
63 9| tűzhely mellett?~Valóban ott; szép fehér kezei össze
64 9| a zöldséget tisztítani, ott benn ki hagyta futni a húslevest,
65 9| kunyhótanyákat, s ma itt, holnap ott marasztalják meg ebédre.
66 9| hát aztán Lávayné mindjárt ott marasztotta őket. „Van itt
67 9| osztogatnak, lenézeget a Vághoz, s ott halat rekvirál, azt asszonynénjének
68 9| semmi baja, el van látva; ott ugyan veszedelem nem érheti.
69 9| valószínűbb, mert Pusztafi is ott van; ők pedig elválhatlanok.
70 9| Pusztafi pedig mindenesetre ott van, mert onnan már csatadalt
71 9| jött futár, Bárzsing úr is ott lesz, s első forrásból hallatja
72 9| katonákkal tömött házba, hogy ott egy ellenségét fölkeresse,
73 9| boltíve alá be ne hatoljon; ott már többen állták útját.~–
74 9| megértetni, hogy mit akar.~Ott azután leült a kőpadra,
75 10| mehetett vele, ahova kellett, ott új hatóságot talált, ki
76 10| megint más hatóság volt már ott, aki meg az új álláspontot
77 10| ez asztal mellett.~Akik ott mindennap találkozni szoktak,
78 10| én ki önnek. Meddig marad ott?~– Amikor műtételemnek sikeréről
79 10| Pestre? Milyen világ van ott? Beszéljen valamit.~Melchior
80 10| Ugyan kérlek, nem láttál ott valami komáromi táblabírót,
81 10| közt, miket magával hord, ott van-e bizonyos végrendelet,
82 10| kinézett a folyosóra, s itt is, ott is egy-egy szürke köpönyeges
83 10| mulatsága végett töltik ott az időt.~Hiszen egészen
84 10| aztán felment a padlásra; ott a sötétben a kapott bankjegyet
85 10| korcsmáros.~Melchior még ott szivarozgatott egy ideig,
86 11| derékig kétfelé repesztette, ott bennszorult, és nem pattant
87 11| ment a városban; amik mind ott égtek el a szép kéttornyú
88 11| várba.~Ezek késő éjjel is ott találták a hadastyánt ablakában
89 11| maradt, mint a kőoroszláné ott a kúton.~– Nem volt szerencsém.~
90 11| Tessék besétálni hozzám, ott le is ülhetünk. Halljuk,
91 11| akar rohanni, hogy amint ott a hadifoglyok a sáncépítésnél
92 12| a vad kozák csapat már ott zajgott fejük fölött vad
93 12| tett.~A kozákok megálltak ott fejük fölött lovaikat itatni.~
94 12| bajnok volt elrejtve.~Azok ott lenn megszoríták egymás
95 12| elmaradt. A két menekült ott látta őt vergődni egyölnyi
96 12| mocsáron.~– Mi haszonra? Ott is vége van már mindennek.~–
97 12| ismét megszólalt az egyik fő ott a víz színén.~– Nekem még
98 12| csomókból, s azokat meggyújtva, ott tanyát ütöttek.~Ezek itt
99 12| szólít, s talán ez órában már ott fogok állni nyugágya előtt,
100 12| hullákon osztozott. A farkasok ott marakodtak közelükben a
101 12| már pitymallik… Az ugye ott a hajnalcsillag?… Nézd,
102 12| özvegy fűz; jelezvén, hogy ott szilárdabb a földtalaj.~
103 12| nem felelt az már semmire. Ott tartá kezét szívén hosszan,
104 12| kapható volt és nem messze. Ott voltak a mocsárparton az
105 12| irtózik attól. Hogy ne égjen ott lakomáik mellett, megfürödtek
106 12| őrök azt hitték, farkas jár ott megint, s nem törődtek vele.
107 12| kurrogva rohant a bereknek; ott azután később nagy marakodás
108 12| A máglya reggelig égett ott magában, csendes, szellőtlen
109 12| Reggelre nem maradt más ott, mint egy nagy, fekete szérű
110 13| ha meg kell halni én is ott leszek!~– Óh, tudom. És
111 13| minden alakú utazó jármű volt ott sáncnak tolulva, ha egy
112 14| szobában.~– Hát a kandalló ott?~– Ott senki sem rejtőzhetik,
113 14| Hát a kandalló ott?~– Ott senki sem rejtőzhetik, most
114 14| tisztán kivehetők voltak.~– Ott valaki van elrejtve! – kiálta
115 14| sánta férfi.~– Ki hát az ott? Ki van ottan?~– Óh, ne
116 14| fogják adni.~– Tudom. De akik ott benn vannak, azoknak sorsa
117 14| cikázott keresztül.~– Bélának ott kellene lenni.~Judit csüggedten
118 14| felelt.~– De ő már nem lehet ott.~– Messze van? – kérdé elszomorodva
119 14| magam.~– Bélának vannak ott jó barátjai – vigasztalá
120 14| bejutni Komáromba, mint nő, s ott aztán magamat beíratnia
121 14| cselédjét előre küldve. Ott megfogta a szekeresgazda
122 14| kel korán.~– Ne féljen, ott fog lenni két órakor. Hol
123 14| nagy úr leánya a színpadon; ott is hírt, dicsőséget szerez,
124 14| hogy ahol letette a fejét, ott elaludt. Amint a szállásra
125 14| kecske” kapubálványának, ott várta, míg Judit cselédje
126 14| Tudom én, merre járok. Ott kell nekünk kimennünk, ahol
127 14| végével.~– Látod azt a lámpást ott a hátunk mögött húgám? Az
128 14| hátunk mögött húgám? Az ott a vám. Azt kikerültük szépen.
129 14| tökéletesen van.~Az a leányzó ott a cselédruhában – Judit
130 15| Akkor lekerülünk Füzesnek. Ott emberséges halászok laknak,
131 15| bennünket szépen. Kocsi, ló ott marad a tanyán halász komámnál.
132 15| tollukra nem fogadták; mégis ott él, ott jár a tősgyökeres
133 15| fogadták; mégis ott él, ott jár a tősgyökeres autochton
134 15| egyik a víz, másik a lég; ott nem kiáltanak segély után.~
135 15| azután az a rettenetes kéz ott a vizek alatt, mely megragadta
136 15| talán most is leskelődik reá ott alant!…~A szél és a hullám
137 15| oszlopainál fognak fennakadni, s ott, ha a csónak felfordul is,
138 15| még tartogatják a színt.~Ott állt zongorája, midőn Béla
139 15| atyja és anyja arcképe. Ott a fülkében állt fehér függönyös
140 15| Saját nemzetőri kardja ott függött most is a falon,
141 15| melegedjünk meg a tűznél; ott főzi már a reggelit Katica
142 15| volna a kaszárnyában, s ott tanított volna huszárújoncokat!~
143 15| Ha az első osztja ki, s ott valaki által felismertetik,
144 15| természetes volt, hogy Kolbay ott üljön.~A hadastyán előtt
145 15| halántékaira. Kisírt szemeivel ott állt, és kérdő tekintettel
146 15| öregasszony még este későn is ott állt az ablakban, s nézte
147 16| Bélát minél elébb megtalálja ott, ahol hátrahagyta, arra
148 16| ugyanazon kell vissza is jönni.~Ott vár a veszély előtt rejtőző
149 16| keresztülvezet; de hidak már ott nem ismeretesek.~Az egyetlen
150 16| Ez a helyes út. Mindjárt ott kell lennünk.~András alig
151 16| siessünk; ez kutyaugatás, ott falunak kell lenni közel.~
152 16| ember tudja, hogy azok, amik ott csörtetnek, a halál kutyái
153 16| emelte Juditot, s szekerét ott hagyva a térdig érő pocsolyából
154 16| kigázolt a partos oldalig.~Ott kérte Judit, hogy tegye
155 16| erdős domb mögül kivezetett, ott állt lábaik előtt a falu,
156 17| öltöny vállfűzőjébe. Ki jönne ott valaha rá? Ki találhatná
157 17| Majd fölfekszem a padlásra, ott a szénában is jól alhatom.~–
158 17| százszor csókolá össze, és ott maradt.~– Uram! Barátom! –
159 17| márvány homlokon valóban ott volt.~– Mégsem látsz semmit? –
160 18| tessék „mulatni” ezután is ott, ahol eddig.~Holdváry mama
161 18| mamájával, többször egyedül is.~Ott benn a várban igen szép
162 18| után, s ezek az emberek ott nagyon jól hallják, mikor
163 18| csak”?~– Azt teszi, hogy ott könnyű rátalálni.~– Kinek?
164 18| dugja ki valamelyik az ujját ott a sodrony között.~Szerafin
165 18| figyelmeztessék a járókelőket, hogy ott foglyok vannak.~– S mit
166 19| hónappal elébb is volt már ott, tulajdonképpen a vár első
167 19| ledűlt a tábori ágyra.~Hanem ott nem maradhatott soká, mert
168 19| nem maradhatott soká, mert ott rögtön nekiállt egy patkány
169 19| papiros meggyúlt. Pusztafinak ott volt mellette a korsó tele
170 19| mosolygott arra a mogorva emberre ott az asztalon.~– Hallod-e,
171 19| alól, ahol el vannak ásva. Ott az senki jószága úgyis.~–
172 19| olajfestékkel van festve egy karika. Ott azon a helyen kezdd el a
173 19| felügyelete alatt állt, ki ott tartotta a lisztet.~Nem
174 19| rézgombra is.~A gomb fülén ott volt a vékony lánc, a vékony
175 19| hasú arrakra esett. Volt ott más is elég: rosztopcsin,
176 19| hogy agyonzúzza magát. Ott rátaláltak a lelt palackokkal
177 19| telt mélységbe zuhant, s ott halálra zúzta magát, a kazamaták
178 19| Szerafinnal tudatni, midőn ott látta őt sétálni ablaka
179 20| hajtatott ezen; ha az a fűzfás ott nem volna, meglátszanék,
180 20| együtt.~– Mit csinálnak ott?~– Megkövetem: a földet
181 20| ahol ő ugyan sohasem járt; ott az aszalóban hallatszottak
182 20| Sikerült is elállnia az ajtót. Ott állt Bárzsing az aszaló
183 21| Moszkauba fogok utazni, ott a Kremlben előkérem a nemességi
184 21| kastélyba, s hosszasabb időre is ott felejtette nemcsak a feleségét,
185 21| fogja látni, hogy Judit is ott lesz ön mellett.~Szerafin
186 21| mennyi lehetett, mikor ön is ott járt – vágott közbe Szerafin.~
187 22| falvakba: minő nép lakik ott? érti-e a nyelvét? nem haragosa-e?
188 22| Pedig őrizkednie kellett, ott legtöbb ismerőse fordul
189 22| akik a hintókon érkeznek!~Ott maradt a szomszéd vendéglő
190 22| Béla képzelmében maga is ott volt a nézőkkel zsúfolt
191 22| oly figyelemmel, mint Béla ott künn, ki nem lát, és nem
192 22| legjobban tudhatod, miért. Ott minden ember ismerőse; ott
193 22| Ott minden ember ismerőse; ott ezer gyanakodó szem kíséri
194 22| lebegett, olyan közel volt már. Ott járt alá s fel a színház
195 22| hogy meg ne ázzék.~Béla ott állt előtte a küszöbhöz
196 22| sikátor adott most szállást.~Ott egy újon épült ház előtt
197 22| mikor elküldi a hírnöktől. Ott volt a kulisszák közt, én
198 22| szobába látott.~Nejét látta ott ülni egy terített asztal
199 22| nem mozdította. Úgy ült ott, mint egy halott. Arcán
200 23| férfiakkal kártyázott, s még ott is azt a gorombaságot követte
201 23| pillebáb pusztán maradna ott magában; hanem hát ez lehetetlen,
202 23| mondták neki, hogy keljen fel, ott maradt, meg volt halva.~
203 23| hírét, hogy Róbert él, és ott dolgozik az uralhegyi ólombányákban.~
204 23| megtagadta a szolgálatot; ott álltam, és nem tudtam mit
205 23| az a sok gerendaalkotvány ott.~Az volt a vérpad.~A kijárás
206 23| előtt feküdtem a szőnyegen, ott ébredtem fel.~Óh, én istenem,
207 23| naplójába?~Fertőy nem maradt ott tovább: csengetett a komornának,
208 25| kívül tartaná a gyermekét; ott van nála, megláthatja, akinek
209 25| kert felől bemehetnénk, s ott is elmondhatná, amit parancsol.~–
210 25| emberek előtt elporlott.~Ott volt egy félig elszáradt
211 25| a hivatalba, hogy engem ott jobbra-balra taszigáljanak,
212 26| lakói meg ne őrüljenek.~Az ott lakóknál minden szenvedély
213 26| megdermed. Játékok, mikkel ott kinn gyermekek mulatnak,
214 26| rá, pedig a férj mindig ott volt; hol? Egy széles kő
215 26| visszatolatott helyére, s a nő ott főzött derült arccal a férj
216 26| Ki van abban a szobában? Ott van ugye elrejtve most is
217 26| percben felnyílt az ajtó.~És ott állt Lávay Béla. A vad szerencsésen
218 27| lakói meg ne őrüljenek.~Az ott lakóknál minden szenvedély
219 27| megdermed. Játékok, mikkel ott kinn gyermekek mulatnak,
220 27| rá, pedig a férj mindig ott volt; hol? Egy széles kő
221 27| visszatolatott helyére, s a nő ott főzött derült arccal a férj
222 27| Ki van abban a szobában? Ott van ugye elrejtve most is
223 27| percben felnyílt az ajtó.~És ott állt Lávay Béla. A vad szerencsésen
224 28| szerelmükben. A néma ember ott a bölcsőben olyan komolyan
225 28| Nemigen jut eszembe.~– Ott a lótusz medencéje mellett.~–
226 28| arra a kettős lövésre, mely ott az orangériában egy szép
227 29| nyitott, már akkor Bárzsing ott ült a pamlagon, az egyik
228 30| egészen titkolózva üdvözölne ott alant a földszinten valakit.
229 30| nekem, ki az a fiatalember ott a földszinten, aki a negyedik
230 30| pálcájára támaszkodva.~– Az ott, abban a manchester paletotban?
231 30| tudnának szőni, fonni.~Ha pedig ott maradna az állomáson végig:
232 30| hívatott, s azután hagyd ott.”~ ~Mikor Fertőy megtudta,
233 30| időkből; a cselédeket is, akik ott voltak, de azok nem ismertek
234 30| az életet.~Szerafin állt ott egyedül.~Béla is éppen úgy
235 30| színhelyéről; maradt még ott nő elég, aki a győztes homlokára
236 30| ám az élet! Az entr’act. Ott reggeltől estig fut, fárad
237 30| fogod kötelezni, aztán hagyd ott. Amott is van még egy szép
238 30| démoni világítás közepett ott állt Fertőy alakja félrecsapott
239 30| fény, s diadalmasan emelt ott poharat „minden szép asszony”
240 30| szóra.~Abban a pillanatban ott termett Béla, s széles plédjével
241 30| röppentyűvel, s az ideál ott terem, hogy megmentse az
242 31| bürójában ül. Hagyjuk őt ott. – Hanem annál többet mutatja
243 31| asztalkát az ajtóig; Blumné ott elvette tőle, s a viszontlátás
244 31| de biz az ákombák, amit ott hagyott a papíron, nem hasonlított
245 31| amit hisz.~– Béla valóban ott van Volozov hercegnél, aki
246 31| inast; nem is sokáig időzött ott tovább, megnézte az alvó
247 31| hanem annál több bibliát. Ott pedig meg van írva, hogy
248 31| neked és annak a gyermeknek ott, s megverné az isten, ha
249 31| fogadom istenemre, hogy én ott leszek, aki eszébe fogom
250 32| vezérei, a táblabíró-világ, ott künn búsulnak faluikon,
251 32| lehet tréfálni.~– Persze, ott egyik mulatság a másikat
252 32| Fertőy házánál kerestelek, s ott azt a választ nyertem, hogy
253 33| azon nem dolgoztam semmit. Ott nagyon rövid a végválasz,
254 33| végválasz, azt majd csak ott írom le a törvényszéken.~–
255 33| kik voltak név szerint az ott jelenlevők, s miért volt
256 33| végrendeletet nem írhatott senki az ott készült papírra, hanem mint
257 33| kellett, ha a mondott időre ott akart lenni. A sietségben
258 33| ez nem fogadta azt el. Az ott vonaglott lábainál a szőnyegen.~–
259 33| Hanem az a redő még mindig ott volt homlokán.~– Most jut
260 33| percre dolgozószobájába tért; ott két sort írt Szerafinnak.~„
261 33| gondolnak többet őrá.~Melchiort ott maraszták ebédre, hogy akik
262 34| elfoglalta régi helyét, újra ott volt minden elalváskor alakjának
263 34| jártunk volna.~Én nyugodnám ott lenn, ~Te siratnál itt fenn.~
264 34| koponya elől, ~Mely ellöketve ott, feléd gurul,~Tán férjed
265 34| éppen őrá ismerne.~Végre ott volt e kegyelemdöfés.~„Még
266 34| írta Róbert, mert ő rég ott van, ahol mindnyájan megbocsátjuk
267 34| Ilyesmit nem élvez az ember ott, ahol én utaztam. De hát
268 34| valamelyik lepedő hírlaphoz, s ott kapáljam az európai diplomácia
269 34| kapni való volt, mindig ott volt, s ahol aztán tenni
270 34| nevess így.~– Nem, nem. Te ott fogsz lenni, és gondolni
271 35| kocsim a kapun kigördült, ott állt előttem. A lovak szinte
272 35| arcára, ami azelőtt nem volt ott, de azért mégis lehetetlen
273 35| hinné, hogy ezóta már talán ott ül.~Az pedig, mint mi tudjuk,
274 35| Az pedig, mint mi tudjuk, ott ült ekkor valahol a „Kék
275 35| besétálni a terembe, és ott helyet foglalni.~Most már
276 Ut| irányt vesz; az elbeszélés ott, ahol legérdekesebbnek ígérkezik,
277 Ut| rémekkel teljes korszaknak ott élt, ott kísértett a lelkemben;
278 Ut| teljes korszaknak ott élt, ott kísértett a lelkemben; és
279 Ut| magáról húzatni?”~A regény ott penészedett a fiókomban.~
280 Ut| fölhozassam a börtönbe; ott faragtam ki a feleségem
281 Ut| forintot nem adták vissza; az ott maradt csendháborítás által
282 Ut| odavész az öt forint, ha én ott rekedek; talán attól is
283 Ut| leszek.” Már nyolc órakor ott volt. Rövid volt a találkozásunk.~–
|