Fejezet
1 1| veres zsinóros huszárja.~Mikor a kapuk ismét bezárultak
2 1| Hát hogyne röhögnének, mikor az a kékhajtókás cserepár
3 1| tiszt azt kérdezte tőlem, mikor a görögdinnyét körülhordtam:~„
4 1| minden mássalhangzót, mint mikor még eszkadront kommandírozott –
5 1| megegzercírozza. Tudja-e még, mikor úgy félt a vén zsidótul
6 1| fráter akkor kutyagol le ide, mikor a nádor keresztül fog utazni,
7 1| is kapott az öregúrtól.~– Mikor minden ember nevet, csak
8 1| nagy jóslatokat tesz, s mikor Blumnéval összetalálkozik,
9 1| most is hogy reszketek, mikor visszagondolok rá. Ah, ön
10 1| lelkesülés zűrhangja-e. S mikor az lecsendesült, az a hűlt
11 1| még alkancellár is lehet. Mikor ön beszédét végezte, egyik
12 1| nem szeretnek olvasni.~Mikor a társaság oszlófélben volt,
13 1| szomszédaikat rágalmazzák-e, mikor oly nekitüzesedve fecsegnek.~–
14 2| sorba, akiknek bemutatták.~Mikor Zeleji nevét hallá említtetni
15 2| a főhadnagy tétovázva.~– Mikor katonák voltunk, Linzben;
16 2| Batthyány Lajos a nádornak, mikor azt kérdezte tőle: minő
17 2| sok biztatás kell hozzá.~– Mikor én beszélek, öcsém, akkor
18 2| farkát is meg meri cibálni, mikor tudniillik a bőrük le van
19 2| kisgyermek volt még akkor Béla, mikor atyját eltemették; azóta
20 2| Hisz ő tudja azt, mert mikor kicsiny volt, ő mosdatta
21 2| Az is nagy örömére vált, mikor látta, mennyire túltesz
22 2| első volt a tanosztályban. Mikor más gyerek még szótagolt,
23 2| tudott; hogy dicsérték, mikor nagyobb lett, latin gyakorlataiért.
24 2| még a szép írásáért! Hát mikor az első jutalmat kapta!
25 2| első jutalmat kapta! Hát mikor iskoláit végzé, s hazajött
26 2| mennyit örült ő ennek! Mikor kerekes rokkája mellett
27 2| látná minden ember!” És mikor végre a kisfiú nagy ember
28 2| a kisgyerekek olyankor, mikor foguk jön, nyűgösködni szoktak.~
29 2| helyembe jön. Előre tudom már, mikor a barátnéim látogatnak,
30 2| felét sem érdemli meg.~– De mikor énnekem nincs kit kényeztetni
31 2| kit kényeztetni más. Aztán mikor meglátom, mintha mindig
32 2| megkérdezni Fertőy uramat, mikor a lelkem férjem életében
33 2| csendes ember, hanem én, mikor láttam, hogy nem tud olyan
34 2| jobban az anyád. Látod, mikor én magam az én százszor
35 2| Mindig meg akarnak enni, mikor ide jövök. Ah, alászolgája!~
36 2| mindenkinek az orrára kötve, hogy mikor a kedélyes költőkritikus
37 3| visszaforduljon és elmenjen?~Kivált mikor a mellékteremnek azon ajtaja,
38 3| nagyon pöröl valakire. És mikor az a valaki nem más, mint
39 3| milyen fáklyászenét kapott, mikor az adminisztrátori rendszert
40 3| hatalmasan megtámadta! Hát még, mikor a vegyes házasságok ügyében
41 3| ehhez akarják nőül adni.~Mikor pedig végigolvasta, akkor
42 3| uram; úgy megörült neki, mikor a levelet kibontotta, s
43 3| néztek. Olyan volt ez, mint mikor a villámló égre a sötét
44 5| milyen érzés lehet az, mikor az ember egy magas helyről
45 6| azután borzongott a háta, mikor közelebbről megnézte azokat,
46 6| nemigen lehetett észrevenni, mikor virradt meg.~– Hát csak
47 6| tarthassanak; a királynénak mikor nagy szerepe van, reggel
48 6| nyolc órára készen legyen, mikor próbára kell menni. Tizenegykor
49 6| a kettőt. Hallottam jól, mikor a két halottas szekér végiggördült
50 6| fuldoklókat felvonják magukhoz, és mikor aztán a páholyok is oly
51 6| mint a többi helyiség, és mikor már a Rákóczi-indulót sem
52 7| mediatizált herceg rendjele; sőt mikor az erdélyi unió kimondatott,
53 7| Meghagyja-e cselédének, hogy mikor jönni fog, mondja neki,
54 7| éppen nyitotta az ajtót.~És mikor Judit őt maga előtt látta –
55 7| szorítá meg kezét, mint mikor még nem tudta azt, hogy
56 7| van az élet prózájában!~Mikor az ifjú nőt a menyegzőről
57 8| rá nézve; csak néha-néha, mikor egy-egy korlátfára akad,
58 8| bennük.~A legelső éjszakán, mikor az ember lefekszik, még
59 8| észre, mit kapott e várban mikor már benne volt. Megmérhetetlen
60 8| ott szükség van reánk, s mikor az óra ütni fog, az bizonyára
61 8| úgy közel érik a várat, mikor szükség van rá: vajon a
62 8| a haditudományban, hogy „mikor eléred, üsd”, mégis úgy
63 8| jobbra, balra, s a puskáját (mikor van) miként tartsa, hogy
64 8| uram?~– Kész lévén.~– Hát mikor állhatna elő a lovakkal?~–
65 8| semmi szólója abba, hogy mikor van dél; azt majd mások
66 8| szólok bele a város dolgába, mikor nem vagyok ott birtokos.
67 8| éppen nem rontották el.~Mikor letette a levelet az asztalra,
68 9| ez olyan esztendő volt, mikor csillagok járnak az égen,
69 9| részt venni, hanem aztán mikor mind a ketten kijutottak
70 9| kacagásra méltó dolog az, mikor az ember a poharát reggel
71 9| észre, hogy oda van fagyva; mikor a cipőjét felhúzza, s egy
72 9| tulajdonosának ismeri. Vagy mikor sok a vendég, s kanál hiányában
73 9| úr meg mindennap, este, mikor sötétedik, nyakába keríti
74 9| szükséges a tehén számára, s mikor aztán mind együtt vannak,
75 9| aztán mind együtt vannak, mikor leültek a felfordított deszkaszekrényekre,
76 9| kényszerítette volna a sorsát.~Kivált mikor a napi munka után kifáradva,
77 9| még ébren, ő és Szerafin, mikor Lávayné első és utolsó gondolatjára
78 9| szemrehányást megértette, s mikor feküdni mentek, a gyertyát
79 9| is szokott megtörténni. Mikor az első hírgalambot kérdezé
80 9| elkedvetlenülten Lávayné, mikor a nevét meghallotta; – mert
81 9| nem voltak önök férfiak, mikor kellett volna, az leszek
82 9| De utol nem bírta érni.~Mikor a várkapuhoz ért, az őr
83 9| szabad védni a kölykét, s mikor ön az asszonyok fegyverét,
84 9| aztán tökéletes nő lett. Mikor azzal fenyegette Bárzsingot,
85 10| szokatlan gőzkörében, mint mikor a tizenhatodik századbeli
86 10| nyomorékul kell végigbicegnie?~Mikor más gyermekek elmennek játszani,
87 10| mulatnak; az ő lába sánta. – Mikor az ifjú szív hevesen kezd
88 10| szívhódító; az ő lába sánta. – És mikor a tettek mezeje nyitva,
89 10| a tettek mezeje nyitva, mikor a férfi karja, szíve gyűlöli
90 10| szíve gyűlöli az álmot, mikor a trombita megszólal, a
91 10| magát a nagy év elején; mikor reggelenként csak egyedül
92 10| azzal járt fel s alá, s mikor már hozzászoktak ismerői,
93 10| nem mondom senkinek. De mikor Pesten megismerkedtünk,
94 10| haj, s eltakarta az írást; mikor helybe ért a követ, ismét
95 10| magát színlelni; kivált mikor az ellenfél is ügyes és
96 10| is hozta és megsütteté. Mikor készen volt, bevitte Melchiornak.~
97 10| akik felemlegették, hogy mikor a régi nagy urak pávát süttettek,
98 10| átcsapott a nagylelkűségbe.~Mikor Melchior készen volt a vacsorájával,
99 11| mint úrnapján szokott, mikor azokat a díszes zászlókat
100 11| házát nem ékesíti zászló, mikor a többi mind repülni készül,
101 11| sem hull virág az utcára, mikor e nagy riadal végigmegy
102 11| de nem is tette volna.~Mikor egy bomba fenn a légben
103 11| háború után lováról leszállt.~Mikor a bevonulási zaj, zúgás
104 11| elfelejtette magát eltemettetni, mikor észrevette, hogy már meghalt…~–
105 11| aki bolondokat mondjon, mikor okosat akar mondani, s tettesse
106 11| tettesse magát süketnek, mikor valami lefőzés érte, s nem
107 11| szeretitek egymást, s majd mikor föl fogtok ébredni, mindenitek
108 12| viszálya összeterelte őket; mikor már vége volt mindennek,
109 12| bajtárs – suttogá Pusztafi. – Mikor egyszer a tűzre új nádkévét
110 12| így hívták egymást, még mikor ifjak voltak: még tegnap),
111 12| csavargott össze szivar gyanánt, mikor jó tömött volt a tekercs,
112 12| mely föld nyelte el és mikor.~
113 13| egy golyót átröpít, mint mikor egy asszony viharban, éjszakán,
114 13| Vidámnak; el ne cserélje őket, mikor befogja, mert akkor összevissza
115 13| visszafordultak sietve, mikor meggyőződtek, hogy az már
116 13| halál torkába sietnek; mikor aztán azt látta, hogy nem
117 13| csendesen közelítének egymáshoz.~Mikor mintegy ötven lépésnyire
118 13| az egész orosz táboron, mikor körös-körül semerre sem
119 14| képtelenségnek hivé, hogy mikor ilyen nagy baja van valakinek,
120 14| gondolok; de mit ér rettegni, mikor segíteni szükség, mikor
121 14| mikor segíteni szükség, mikor segíteni kell, ha a lehetetlent
122 14| mely a színpadot söpörte, mikor Juditot mint halálra ítélt
123 14| férfit!~És Judit mosolygott, mikor kalapját leemelte.~– Ön
124 14| ember látta őt óra hosszat.~Mikor este játék után kijött a
125 14| sokszor volt atyám házánál, mikor kicsiny voltam, hányszor
126 14| igen. Hiszen tetszik tudni, mikor Magyaráton felyül találkoztunk.
127 14| csupán csak annyit, hogy majd mikor otthon leszállok a szekeremről,
128 14| pontosan fel szokott ébredni, mikor ideje volt a lovaknak reggeli
129 14| asszonyomrul ne tudakozódjék, mert mikor eljöttem, megfogadtam neki,
130 14| a lovak bírták futással.~Mikor aztán már jó messze voltak
131 15| hullani a gyékényernyőre, mikor a halászház előtt megállt
132 15| vágott alá a szél rohamában; mikor a villámlobbanás megvilágította
133 15| háza ismerős volt előtte, mikor legutoljára látta, s melynek
134 15| sikoltozva rohant ki a házból, mikor az atyja szavát megismerte.
135 15| s csak akkor jött elő, mikor András tudatta vele, hogy
136 15| gazda készséggel ugorva elé.~Mikor aztán a szobába belépett,
137 15| így.~András gazda pedig, mikor készen volt a kávé, paprikás
138 15| könnyítse a menekülők útját.~Mikor Lávayné ablaka alatt elballagott,
139 15| menye-asszonya megérdemli, hogy mikor legelőször összejön vele,
140 16| azt magának sem bevallani.~Mikor le kellett szállnia a szekérről,
141 16| tovább, pihenés nélkül.~Mikor már harmadnapi járóföldön
142 16| tensasszonyom – kérdé András –, mikor valaha itt járt?~– Nem.
143 17| átadhassuk neki”, és nem érzi, mikor azt lehúzták. Hallja a virrasztók
144 17| Köszönöm, a biz elkel. Mikor az ember egész nap az erdőt
145 18| amit tőle várnunk lehetett.~Mikor a segesvári csatának híre
146 18| azelőtt; elfeledték neki, hogy mikor a legszomorúbb napokban
147 18| róla hallani hamarább, mint mikor itt lesz az idő jó éjt kívánni,
148 18| szenvedett. Nagyon szenvedett. Mikor senki sem láthatta, nagyon
149 18| ott nagyon jól hallják, mikor a fejük fölött olyan jóízűen
150 18| forintost dug be nekik a rácson, mikor a katona nem látja.~– Talán
151 18| hölgy közül valamelyiknek, mikor táncvigalom volt.~Csak éppen
152 19| De hogyan hozzányúlni, mikor a gyertya ég?~A patkány
153 19| pincének egyik szegletébe, mikor egy hónap előtt itt tanyáztunk.~–
154 19| találsz egy rézpitykét, azt mikor fel akarod venni, észreveszed,
155 19| láncot húz fel maga után, s mikor azt megkaptad, csak húzzad
156 19| felballagott a pince lépcsőin.~Mikor a pinceajtót betette maga
157 20| aztán nagy volt az öröme, mikor egy-egy súlyosan fenyítettnek
158 20| apja”. Délben, este pedig, mikor hazafelé ment a várból,
159 20| hamarább a szekeret, mint mikor az Lávayné kapuján behajtott,
160 20| földeit III-ik osztályúaknak, mikor ezek I-ső osztályú dohányföldek?~
161 21| felhasználásáról számot kellend adnia, mikor az idők teljessége eljő.~
162 21| köteles készséggel.~Egyszer, mikor az öntöző napszámosok jó
163 21| még akkor mennyi lehetett, mikor ön is ott járt – vágott
164 21| a jó szokása volt, hogy mikor szeretett nejétől egy oldaldöfést
165 21| virágnak az igazi neve? Mikor keresztelte el azt a herceg
166 21| Szerafinnek e tettét, s mikor egy perc múlva az akváriumból
167 22| arra a szomorú divatra? Mikor az ember darócruhát öltött,
168 22| Vándorolt sötét éjszakákon át, mikor más jó lélek aluszik, s
169 22| színpadon elejtett, tudja, mikor elküldi a hírnöktől. Ott
170 22| mindig eljár a színházba, mikor Judit játszik, s szemcsövét
171 22| irgalmat apa, anya iránt, mikor arról van szó, akit szeret?~
172 23| hálószobájába hamarább, mint mikor már virradni kezd; akkor
173 23| mondja rá minden ember.~Mikor aztán fölkel, rendesen délfelé
174 23| Kettős életet élek: egyiket mikor ébren vagyok, másikat mikor
175 23| mikor ébren vagyok, másikat mikor alszom, amaz víg, tréfával
176 23| veteménygyökereket ásni.~Mikor tele lett a zsák, Róbert
177 23| bántanak, hanem őtet.~De mikor aztán arccal lefektették
178 23| amíg verték, hallgatott.~És mikor azt mondták neki, hogy keljen
179 23| bűnös.~Még azt is megnéztem, mikor a koporsóban feküdt. Olyan
180 23| rá, hogy minek tesz így, mikor ez nekem olyan rosszul esik.~
181 23| elalvástól.~Reggel fekszem le, mikor már világosodik. Az egész
182 23| az én vánkosaimon aludni, mikor te már meg vagy halva?’
183 24| hálószobájában elrejtve, mikor az mindenki elől elzárkózik:
184 25| szerencséjök volt találkozhatni, s mikor elválnak, a meglátogatott
185 25| szorítkoztak azontúl, hogy mikor az öreg asszonyság a város
186 25| annyival nagyobbra megnő, s mikor ideje van, annál jobb ízű.~–
187 25| kell vinni búcsúvétel után.~Mikor az öreg asszonyság vendégeinek
188 25| megfulladt.~Fertőy úgy volt, mint mikor a pápaszemes kígyót ingerlik,
189 25| Embereket fogadok pénzért, s mikor a színpadra lép, hagymakoszorút
190 25| Emlékezik-e még rá, asszonyom, mikor egyszer kegyedtől egy kéve
191 26| alatt a tűzhely közepén. Mikor kutatni jöttek, a követ
192 27| alatt a tűzhely közepén. Mikor kutatni jöttek, a követ
193 28| többé férjem miatt aggódni.~Mikor Judit a védlevelet előmutatá,
194 28| olyan pillanat volt az, mint mikor egy percre elaluszunk, s
195 28| szedni könnyes szemeivel; s mikor fia nevét megtalálta rajta,
196 28| ragadta az öregasszonyt. – Mikor az öreganyák úgy szeretik
197 28| tudom, hogy vannak esetek, mikor az embert úgy kiszorítják
198 29| az egész publikum hordja, mikor kopik, leveti, zsibvásárra
199 29| aztán az is csak leteszi, mikor látja, hogy magában maradt.~
200 29| kezdett el valóban élni, mikor hazajutott szűk családi
201 29| háznál, jó dolgom volt. Mikor minden tudományom elhagyott,
202 29| Teszem-e én azt?~– Óh, kérlek. Mikor karodba fogózva megyek veled
203 29| esett, mint neked Judit, mikor azt láttam, hogy köszönését
204 29| volt a család körében, mint mikor hosszú száraz nyáron telve
205 29| vagy. A nő járt utánad, mikor bujdostál, veszélyeken,
206 29| mi lesz még ennek a vége?~Mikor Béla szobájába nyitott,
207 29| ahelyett, hogy elsikkasztaná, mikor teheti.~– Azaz, hogy – hebegé
208 29| meggyőződve lenni, hogy mikor egy vadász elindul vadászni,
209 29| okiratot, s eltávozott.~Mikor betette maga után az ajtót,
210 29| emeleten, lélegzete is elállt, mikor bebukott a levéllel; bele
211 29| tőle a tekintetes úrnak, mikor még jurátus volt. Akkor
212 29| hinné, hogy mesét hall, mikor ezt hallja.~
213 30| Szerafin nagyot sóhajtott, mikor azzal végzé leánykoruk regéjét: „
214 30| esztendőszámra ne lássad, kivéve mikor a helyszínén kell megjelenned,
215 30| azután hagyd ott.”~ ~Mikor Fertőy megtudta, hogy a
216 30| meg volt elégedve magával, mikor e védelmi hadjárat részleteit
217 30| vissza.~A herceg olyankor, mikor jól akart mulatni, leszedette
218 30| szeretem önt akkor látni, mikor hallgat; olyankor találgatom,
219 30| hogy miről gondolkozik. – Mikor beszél, akkor nehezebben
220 30| Ön sohasem veszi észre, mikor tréfálok.~– Hát, lássa kegyed,
221 30| mint gyermekkorunkban, mikor ön egy kavicsot, amit öntől
222 30| nevezetes, hogy olyankor mikor részeg, igen kedves ember.
223 30| olyankor szeretett bele, mikor részegnek látta. A herceg
224 30| látta. A herceg olyankor, mikor ittas volt, nyájas lett
225 30| szólni akar vele, aztán mikor odament hozzá, s kérdezte,
226 30| egész banda feje. Nézzed, mikor a fejét hátraveti, nem törődik
227 30| pièce? – kérdé a rendezőtől, mikor ismét sötét lett az udvaron,
228 30| meggátolni szétpukkanását.~Mikor mindennek vége volt már,
229 30| hogy a nő mozdulhasson.~És mikor a nő meg volt mentve, akkor
230 30| talán egyébért is?~ ~Mikor minden ijedelem- és veszélyen
231 31| tenni hozzá kérdéseket: Mikor fog ilyen vagy amolyan változás
232 31| amolyan változás történni? Mikor látjuk meg ennek vagy annak
233 31| szalmaszálat istenévé emelt, s mikor az ég nem adott választ
234 31| ellen Lávayné, az öreg –, mikor ez francia, én pedig nem
235 31| valaki megtörténendő kárának.~Mikor aztán az asztalka készen
236 31| emberi indítóerőtől ment.~Mikor aztán megállt az asztal,
237 31| két asszony ujjai alatt, s mikor ismét megállt, ez a szó
238 31| Olyankor szokta ezt tenni, mikor kétértelmű lenne a válasz
239 31| még most is beszél felőle, mikor már az egy más nő férje!
240 31| gyermek többé, hanem úr. Mikor kicsiny gyermek volt, maszlagot
241 32| nagyon nagy bajuk lehet, mikor egyszer-egyszer a városban
242 32| guardia küszöbén tűt, cérnát.~Mikor a vénember végigmegy szokott
243 32| Aztán mindennap színházba. Mikor az ember menyének páholya
244 32| meghallani érdemesnek találnám, mikor azt az egyet nem látom,
245 32| soha meg nem szólítottam. Mikor kegyed Róberthez nőül ment,
246 32| járók összecsődülnek rá, mikor kegyed ki fog löketni innen
247 32| könnyelműségére bízni; hanem mikor már a világ előtt nem tartozunk
248 32| bárki ellen.~– Holnap délig? Mikor van ön szerint dél?~– Tizenkét
249 32| olyan világosság volt, mint mikor valaki arra ébred, hogy
250 33| csomag írás volt hóna alatt, mikor az asszonyokhoz átment,
251 33| Tehát még ez éjjel is, mikor tulajdon nejének, gyermekének
252 33| árulni. Jurátus koromban, mikor a királyi tábla levéltárában
253 33| ő valósággal jelen volt, mikor azt a papírgyárt Csehországban
254 33| államügyész gondja leend.~ ~Mikor Béla a törvényszéket elhagyta,
255 33| hirtelen visszavonulnak. Mikor mi szidtuk Bélát, mért áll
256 33| Fertőyné asszonyságnak.~Mikor Szerafin felbontá a borítékot,
257 34| nagyon igaza volt Bélának, mikor Szerafint e szomorú bölcsességre
258 34| mellett tölteni az éjt, s mikor a hajnalfény betör az ablaktáblák
259 34| csak egyszerre betoppanna, mikor legjobban szól a zene, a
260 34| kísértet – „az ő réme”.~Mikor ezt mondja:~„Ha meghaltam
261 34| Emlékezel-e rózsám, még mikor ~Fehér ruhám volt s fekete
262 34| vessek kilenc bukfencet, hogy mikor fejjel lefelé vagyok, elmondhassak
263 34| Hát mit?~– Kinevettél, mikor azt mondtam, hogy van hozzád
264 34| az már miközöttünk, hogy mikor egy darab kenyerünk volt,
265 34| s bedugják a füleiket, mikor beszélek, s ha velem összevesztek,
266 34| ellátogatok én hozzátok sokszor, mikor megtudom, hogy a feleséged
267 34| Szavadon foglak. Még e télen. Mikor fagyva van a mocsár, akkor
268 34| hallottál arról az esetről, mikor tömlöcöstül együtt a levegőbe
269 34| Bajtárs: e biz úgy van. Mikor az ember fiatal, olyan nagynak
270 34| csak rímes káromkodás. Mikor meg fogok halni, azt mondja
271 34| kapuja előtt jöttem el, mikor azon kihajtatott. Majd elgázoltak
272 34| megismerni e magas ülésű férfiút, mikor látogatáson voltam náluk.
273 35| készült abban.~„Ma láttam őt!…~Mikor kocsim a kapun kigördült,
274 35| játszanánk bújósdit egymással: „Mikor én ezen a világon kerestelek,
275 35| egy áldomást mondjon reám.~Mikor legvígabban fog szólni a
276 35| hallanám. – Jó éjszakát.~Mikor az utolsó hintó is elrobogott
277 35| akkor meg kell halnia.~És mikor aztán egészen közel volt
278 Ut| regényemmel együtt az ajtón, mikor belepillantottak. „Hisz
279 Ut| volt aztán a meglepetésem, mikor az auditor kihirdette az
280 Ut| lesz, otthon maradhasson.~Mikor aztán az egy hét leteltével
281 Ut| adósságra folytattam a lapot. Mikor aztán már a nyomdai hitelem
282 Ut| teljesen ki volt merítve, mikor a nyomdászom nem akart tovább
|